A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-01 / 1. szám
ÉGTÁJAK bírjátok egymást, és már hosszú ideje vártok az alkalmas pillanatra. Jó hírem van a számotokra; még mielőtt a nap leáldozik, bebizonyíthatjátok, melyiktek az igazi férfi. Alltó helyetekben elvágatom a nyakatokat, és úgy futtok majd versenyt. Isten a megmondhatója, ki lesz a győztes. A katona, aki eiővezette a foglyokat, ismét visszakísérte őket. A hír futótűzként terjedt az egész táborban. Nolan úgy döntött, hogy a versenyfutás teszi fel a délutáni programra a koronát, de a foglyok küldöttet menesztettek hozzá, azzal a kéréssel, hogy ők is akarnak tenni a győztesre. Nolan értelmes ember volt, és hagyta magát meggyőzni; fogadásokat kötöttek pénzben, lószerszámban, vágófegyverben és lovakban, amiket majd kellő időben átadnak az özvegyeknek és a rokonságnak. Rendkívüli hőség volt; az esemény négyig váratott magára, így senkinek sem kellett lemondania a délutáni sziesztáról. Nolan, kreol szokás szerint, még egy óráig várakoztatta őket. A többi tiszttel elemezték a győzelmet, míg a szárnysegéd ki-be járkált a teáskannával. A földes út mindkét oldalán, a sátrakkal szemben, sorokban ülve várakoztak a foglyok hátrakötött kézzel, hogy ne legyen velük vesződség. Némelyikük káromkodással könnyített magán, egyikül belekezdett a miatyánkba; szinte valamennyien bambán meredtek maguk elé. Magától értetődően nem is dohányozhattak. Már nem is érdekelte őket a verseny, de mindannyian figyeltek. — Nekem is megcibálják az üstökömet — mondta az egyik irigykedve. — Igen, a többiével együtt — válaszolt egy másik fogoly mellette. — Veled együtt — vágott vissza az első. Az egyik őrmester kardjával vonalat húzott az úton keresztül. Silveirának és Cardosónak feloldották a csuklóit, hogy szabadabban futhassanak. Ötkönyöknyi távolság volt kettőjük között. Ráálltak a vonalra; némelyik tiszt kérte őket, hogy ne okozzanak nekik csalódást, mert bíznak bennük, és nagy összegekben fogadtak. Silveira számára Pardo Nolant jelölte ki a sors, akinak a nagyszülei kétségkívül a kapitány családjának rabszolgái voltak, és az ő nevét viselték; Cardoso mellé a vörösök ítéletvégrehajtója állt, egy javakorabeli férfi, aki, hogy megnyugtassa az elítélteket, vállon veregette őket, és ezt szokta mondani: "Fel a fejjel, barátom, az asszonyok többet szenvednek a szülésben." Mindkét férfi előrenyújtott törzzsel, várakozó testhelyzetben állt, rá sem pillantva a másikra. Nolan megadta a jelt. Pardo, aki vérszemet kapott a szerepléstől, elhamarkodta a dolgot, és kardja egy fültől fülig érő, tátongó sebet hagyott; a másik egy keskeny vágással beérte. Mindkét torokból vérsugár szökött elő. A két versenyző néhány lépést tett, és előrebukott. Cardoso kinyújtotta estében a karját. Ö nyert, jóllehet sohasem tudta meg. Végh Zsoldos Péter fordítása SZEGEDI CSABA RAJZA Elfelejtett versek Az örömhez Óh! Csak tetőled függ, Öröm! Boldog óránk. De, fájdalom! jössz, és megint Ütnak indulsz. Olyan kicsiny vagy, és rövid: Mint az ének. Ezt a hatsoros versóhajt közel kétszáz éve Virág Benedek írta. Ha a költő neve nélkül felolvasnák a népszerű Lyukasóra tévéműsorában, nem Ids fejtörést okozna még az irodalmároknak is. A mai helyesírás szerint közölve pedig valamelyik Nyugatos költő jutna róla először eszünkbe, de Kosztolányi kínai és japán versfordításaira is emlékeztet. Témája, a megírás módja nagyon hasonló. Szellemében modem, mert örök emberi problémát emel fel a szürkeségből. Nem véletlenül említettem Kosztolányit, hiszen a Mák című verseskötetét éppen az Ének Virág Benedekről című költeménnyel kezdi, melyben így emlékezik a "szent öregre" (ahogy barátai és tanítványai nevezték): "Akkor se ismerték nálunk a költőt, Futó szegény vad, elbújt reszketeg, Görcsös szókat gyalulva gyűlt szemekkel, Tág pupillával nézte az eget. Sokszor megállók most, hol ő lakott rég S alázatosan és magamba szálló Lélekkel kérdem, mi maradt belőle?" Virág Benedek neve még az érettségiző diákok álmaiban néha visszavisszatér, de a nagyközönség alig ismeri. Hosszú ódái, Horátius fordításai ma már elavultak, de ez a hat sor — legalábbis bennem — ma is elevenen él, kibírta az idő vasmozsarát. Nem csoda tehát, hogy a Nyugat nemzedéke atyai tisztelettel tekintett Virág Benedekre. (ozsvald) PETŐFI SÁNDOR Ha férfi vagy, légy férfi... Ha férfi vagy, légy férfi, S ne hitvány gyönge báb, Mit kény és kedv szerint lök A sors idébb-odább. Félénk eb a sors, csak csahol; A bátraktól szalad, Kik szembeszálltak vele... Azért ne hagyd magad! Ha férfi vagy, légy férfi, S ne szád hirdesse ezt, Minden Démoszthenésznél Szebben beszél a tett. Építs vagy ronts, mint a vihar, S hallgass, ha müved kész, Mint a vihar, ha megtevé Munkáját, elenyész. Ha férfi vagy, légy férfi, Legyen elved, hited, És ezt kimondd, ha mindjárt Véreddel fizeted. Százszorta inkább éltedet Tagadd meg, mint magad; Hadd vesszen el az élet, ha A becsület marad. Ha férfi vagy, légy férfi, Függetlenségedet A nagyvilág kincséért Árúba ne ereszd. Vesd meg, kik egy jobb falatért Eladják magokat. "Koldusbot és függetlenség!" Ez légyen jelszavad. Ha férfi vagy, légy férfi, Erős, bátor, szilárd, Akkor, hidd, hogy sem ember Sem sors könnyen nem árt. Légy tölgyfa, mit a fergeteg Ki képes dönteni, De méltóságos derekát Meg nem görbítheti. A HÉT 13
