A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-28 / 5. szám
MINERVA A fehér fagyöngy Mivel a fehér fagyöngy a föld és az ég közt terem, mindig különös tiszteletben tartották az emberek. A germán törzsek, amikor vallási körmeneteken olyan fa alatt haladtak el, amelyen a fehér fagyöngy termett, megálltak, és a papoknak csak arany sarlóval volt szabad levágni egy ágat. Ezt az ágat vitték magukkal, és az isteneknek áldozták. A fehér fagyöngy fólparazita, azaz a gazdától, a fától szívja az éltető nedvet a zöld levelei révén, de tud élni a fotoszintézissel is. A természet olyan fehér bogyókkal áldotta meg, amelyek nagyon ragadnak (nemhiába hívják madárlépnek). Télen, amikor a madaraknak nincs mit enni, azt eszik, amit találnak. A fehér fagyöngy termését is megeszik. Habár az ember számára mérgező, a madárnak nem árt. Mivel nagyon ragadós, a madarak csőrére ragad. Ezek szeretnének tőle megszabadulni, a csőrüket a fák kérgébe fenik, így ültetik el a fehér fagyöngyöt, amely tavasszal kihajt. Az őszi gyűjtés adja a legjobb minőséget, a ceruzavastagságú szárak az értékesek. A vastagabbakat el kell távolítani. Ha a piacon vásárolunk gyógynövényeket, illetve fehér fagyöngyöt, ügyeljünk arra, hogy a megszárított fehér fagyöngyszárak közt ne legyenek bogyók, mert azok mérgezőek. Az összes gyógynövény közül csak a fehér fagyöngyben vannak olyan hatóanyagok, amelyek fehérje jellegűek. Ebből törvényszerűen következik, hogy a fehér fagyöngyteát nem szabad főzéssel elkészíteni, mert a fehérje eredetű hatóanyag tönkremenne. Ha egymagában csak a fehér fagyöngyöt használjuk, akkor csak 6—8 órás langyos vizes áztatással szabad a teát elkészíteni. Csak akkor forrázzuk, amikor teakeverékben van. (A fehér fagyöngy (szlovákul: imelo biele, latinul: Herba visci albi, mert az alapnövényt Viscum albumnak nevezzük.) A fehér fagyöngy többszörösen villásan elágazó sárgászöld színű gyógynövény (gömb alakú cserje). A vastagabb ágai barnák, levelei átellenesen helyezkednek el a száron, hosszúkásak, kopaszok és áttelelők. A fehér fagyöngyöt lombhulláskor vesszük észre; jegenyén, nyárfán, akácfán és tölgyfán is megtalálható. A megszárított ágacskákról el kell távolítani a bogyókat, és a ceruzavastagságú szárát a levéllel együtt fel kell aprítani, mert ebből készítjük el a teát. A fehér fagyöngy gyógytulajdonságai: vérnyomáscsökkentő, a magas vérnyomást és az alacsony vérnyomást szabályozó, szívnyugtató, érelmeszesedés, klimax és rák elleni szer. Az első felhasználási területe a magas vérnyomás kezelése. Akkor érünk el maximális hatást, ha más, hasonlóan ható gyógynövényekkel kombináljuk, pl. galagonyavirággal, citromfűvel, tövises iglicével, esetleg fokhagymával. A másik felhasználási területe az átmeneti kor, a klimax; itt is más gyógynövényekkel kombinálva fejti ki kitűnő hatását. Különleges felhasználási területe az epilepszia, de meg kell jegyezni, hogy nem helyettesíti az orvos által felírt gyógyszereket. A fehér fagyöngyből gyógybort is készíthetünk. 100 gramm fehér fagyöngyöt apróra metélve 10 napig 1 liter fehér borban áztatunk. A régi receptek azt tanácsolják, hogy erre a 10 napra el kell ásni az üveget a homokba, illetve tegyük a hűtőszekrénybe. (Amikor ezek a régi receptek íródtak, még nem létezett hűtőszekrény.) Talán kevesen tudják, hogy a fehér fagyöngyöt külsőleg is alkalmazhatjuk: például visszérgyulladásnál, lábszárfekélynél a fehér fagyöngykivonatból gyógyborogatást és fürdőt készítünk. Továbbá segít a szénanáthánál, ha szemcsepegtető segítségével fehér fagyöngyteát csepegtetünk az orrlyukakba. A teák elkészítése és adagolása: először is szem előtt kell tartanunk azt a tényt, hogy a hatóanyagai fehérje jellegűek, hogy nem szabad sem főzni, sem forrázni. Ha olyan teakeveréket fedezünk fel, amelyben a fehér fagyöngy szerepel, és az utasítás azt írja, hogy főzni vagy forrázni kell, akkor úgy kell eljárni helyesen, hogy a teát 6—8 órán keresztül áztatjuk 2 dl vízben, majd leszűrjük, és újból főzzük vagy forrázzuk másik vízben, 1,5 dl menynyiségben, majd a két teát összekeverjük, és ezt vesszük 1 adagnak. Ha csak magából a fehér fagyöngyből készítjük a teát, akkor 1 kávéskanálnyi mennyiséget áztatunk 2 dl vízben 6—8 órán keresztül, majd leszűrjük, és naponta csak 2—3-szor szabad alkalmazni ekkora adagot. A gyógyszerkönyvek megengedett adagolása: egyszeri adag a növényből 1 gramm és 1 nap alatt csak 5 grammot használunk, azaz szétosztva 5 adagra. Külföldön létezik fehér fagyöngykivonat: Extractum visci albi fluidum néven, ebből az egyszeri adag 20 csepp. Nálunk a fehér fagyöngy megtalálható az ALVISAN NEO teakeverékben, de a gyógyszertárakban kimérten is megvásárolhatjuk. A teljességhez még hozzátartozik, hogy a fehér fagyöngy citosztatikus (rák elleni) hatással rendelkezik, de ez nem azt jelenti, hogy valaki otthon eldönti, hogy magát vagy a családtagját a fehér fagyöngy segítségével gyógyítja, hanem azt, hogy léteznek gyári készítmények, amelyeket a szakorvos ajánl és alkalmaz. Az információ kedvéért jelezzük a külföldön forgalomban lévő gyógyszerek nevét, amelyeket rák ellen alkalmaznak. Az első az ISCADOR (Weiden cég), amelyet mindenfajta ráknál alkalmaznak, de főleg gyomorrák ellen. A PLANADOL (Madhaus cég) a krónikus ízületi bántalmakra és a rákra is jó. Gondot jelent, hogy Mária Treben könyveiben ott is szerepel a fehér fagyöngy, ahol nem lenne szabad. Például a Gyermekeknek című könyvében. Treben szerint az az anyuka, aki szeretné, hogy gyermekének soha ne legyen problémája a vérnyomásával, 3 hetes fehér fagyöngy ivókúrával kezelje gyermekét. Ha tehát csak jóval később, több év múlva lenne magas vérnyomása, a fagyöngy még mindig hatna?! Tehát logikátlan és szakmailag teljesen kizárt az ilyen gyógyítás. Nem kritizálni akarom M. Treben könyveit, csak megjegyezném, hogy a sok jó tanács mellett sajnos becsúsztak ilyen szakmai hibák is. Végezetül mindenkinek azt kívánom, hogy ne legyen soha szüksége fehér fagyöngyre mint gyógyszerre. Ha mégis úgy dönt valaki, hogy természetes gyógymódot alkalmaz a betegségére, tessék ezt a szakemberekkel megbeszélni. Dr. Nagy Géza 14 A HÉT
