A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-28 / 5. szám
OTTJÁRTUNK Čvzóió közgyűK/ck Húsz esztendővel ezelőtt a Csemadok fennállásának 25. évfordulójára készült. Nagyon kemény időszakot éltünk, hiszen a totalitárius konszolidálás fénykorát élte, sok-sok értékes Csemadok-tag keseredett meg, pedagógusokat, a Csemadok örökös fáklyavivőit bocsátották el állásukból, ám a munkát folytatni kellett a gondok és nehézségek ellenére is. Viszont a korabeli sajtóban az utóbbiak nyomait hiába keresnénk, minden a "nagyon szép és jó" jegyében zajlott, párbeszédre, ellenvéleményre gondolni is csak nagyon csöndben lehetett. Node feltétlenül fontos, hogy akadtak zászlóvivők: irodalmi köröket, irodalmi színpadokat szerveztek, kiállításokat rendeztek, fellendült az énekkari mozgalom, a színjátszók lelkesen játszottak, és az új műfaj, a "bábjátszók" megtartották első seregszemléjüket. Itt-ott felvetődött a Csemadok szervezeti munkája is, Zselizen tapintottak rá és szögezték le, hogy nagyban függ attól is, "hogy milyen a város értelmiségének viszonya közvetlen környezetében". Néhány esztendővel később, a Csemadok XII. Országos Közgyűlésére készülődve (1977), a Csemadok évzáró közgyűlései a "HOGYAN TOVÁBB?" kérdést és jelszót, felhívást tűzték zászlajukra. A Csemadok Érsekújvári Szervezetének akkori fiatal elnöke, Sidó Zoltán, többek között az alábbiakat mondta: "Az ügyszeretet és az elkötelezettség csupán a kezdetben bizonyult elegendőnek. Ma azonban szembe kell néznünk a ténnyel, hogy az ügyszeretethez állandó helyiség, megfelelő felszerelés, szakértelem és rendszeres munka is szükséges. Ezek nélkül nem dolgozhat egyetlen szakcsoport sem, szakcsoportok nélkül pedig nincs helyi szervezet. Mindezekért és még sok másért is javaslom, tegyük helyi szervezet központúvá a szövetség munkáját". Azóta jó néhány esztendő elszaladt, közben rendszerváltás is történt, és a Csemadok az 1994-es esztendőben elérkezett fennállásának 45. évfordulójához, amelyet nincs szándékomban értékelni, de szerény véleményem szerint nem kell lehajtott fejjel visszatekintenünk az idáig megtett útra... Decemberben megkezdődtek a Csemadok évzáró közgyűlései. Nyitrán úgy tájékoztattak, hogy a Zoboraljai Kulturális Napok miatt (november—december) januárban indulnak az évzáró közgyűlések. Az ünnepek között a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának dolgozóit: Dániel Erzsébetéi és Baráth Erzsébetet a titkárság irodájában találtam, "teljes harci készültségben". Az év végi költségvetést zárták, aminek kapcsán megtudtam, hogy a tagdíjat rendezték a helyi szervezetek, és már az 1994-es tagdíjak rendezésén gondolkodnak, hiszen a bélyegeket időben kézbesítették. Az évzáró közgyűlések december közepén kezdődtek, lényegében az 1993. évi országos közgyűlés programnyilatkozatának jegyében zajlanak, ami az anyanyelvi kultúra, a hagyományok ápolása, de az anyanyelven való oktatáshoz való ragaszkodást és a szülőföld szeretetét is jelenti. Dániel Erzsébet elmondta, hogy decemberben már hat—hét községben megejtették az évzáró közgyűlést. Bényben például tisztségváltás is történt. Koczka Gyulát választották a Csemadok elnökévé, de nem jellemző a teljesen új vezetőség megválasztása. Bényben vetődött fel a száztagú folklórcsoport és a "kurtaszoknyás falvak" — Garamkövesd, Bart, Bény, Ebed, Kéménd, Kicsind és Kőhídgyarmat — találkozójának a megszervezése. Úgy tervezik, hogy először Bényben tartják meg a közös műsort, majd végigjárják a "kurtaszoknyás falvakat". Itt szeretném megjegyezni, hogy a kurtaszoknyás lányok műsorát szívesen látnánk a Zoboralján és talán más vidékeken is... Miközben az évzáró közgyűlésekről beszélgettünk, megszólalt a titkárság telefonja. Sidó Zoltán, a területi választmány elnöke volt a telefonáló, így hát megragadtuk az alkalmat, hogy az évzáró közgyűlésekről kérdezzük. — Egyelőre még csak Barton és Köbölkúton voltam jelen, bővebbet majd februárban mondhatok — hangzott a válasz. — Elsősorban az országos közgyűlés feladatairól esik szó, a szlovákiai magyarság önszerveződéséről, nemzeti identitásunk állandó ápolásáról, a szülőföld szeretetéről, a szülőföldhöz való ragaszkodásról és a "hozzá való jog tudatának megszilárdításáról" beszélnek az emberek. De feladatunk támogatni az anyanyelv szabad használatát az oktatás, a kultúra és a művelődés minden területén. — Felmerül a "hogyan tovább ? " kérdése ? — Szükségesnek tartom, hogy tagságunk alaposan megismerje az új alapszabályból és programból eredő feladatokat és tudatosítsa az "önigazgatás" elve alapján működő szerveződést. Nem szabad megfeledkeznünk a Csemadok 45. születésnapjáról sem, amely jó alkalom arra, hogy feldolgozzuk, mérlegeljük alapszervezeteink történelmét is. Nyilvánvaló, hogy a feladatokat mindig a helyi igényekhez és lehetőségekhez mérten kell vállalni és megoldani... A Sidó Zoltánnal való telefonbeszélgetés után még szó esett arról is, hogy a Csemadok tagsága tudatosítja: a kulturális és szellemi fejlődés elképzelhetetlen az egyetemes magyar kultúrához való kapcsolódás nélkül. Ám egy pillanatig sem feledkezünk meg arról, hogy a Szlovák Köztársaság területén élő nemzetekkel, nemzetiségekkel, etnikai csoportokkal együtt élünk, tehát békében és türelemmel együtt kell működnünk. Most nem az a fontos, hogy egyes nacionalista, bennünket sértő megnyilvánulás ellen bosszút forraljunk. Az alaptalan vádak és nyílt vádaskodások úgyis elsatnyulnak, Európában amúgy sincsen helyük és súlyuk. A mi feladatunk a hiteles és jogos keretek közti munka, jogaink érvényesítését a nem akarás és nem tetszés ellenére is felemelt fővel kell vállalnunk. A múltban és a jelenben is akadnak példaképeink. Motesiky Árpád A bényiek csoportja és Csókás Feri bácsi kisbíró A HÉT 3
