A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-09-10 / 37. szám
A pogrányi szőlőhegy "Vinum de Pográny, aki issza pogány" — tartja a Nyitra-környóki közmondás fittyet hányva arra, hogy az itteni szőlőművelés meghonosítói a szent lelkületű Zobor-hegyi bencések lehettek csaknem ezer évvel ezelőtt. A falu nevének eredete egyes kutatók szerint a pogorne fhegylejtő) ószláv szóval lehet összefüggésben, mely kiváló lehetőséget nyújtott a szőlő megtelepítésére. A mai Szlovákia területén itt említik először a szőlőtermesztést a Bars megyei Garamszőlőssel egyszerre, amikoris 1075- ben a garamszentbenedeki apátság I. Gézától szőlőt kap a nevezett községekben. De szőlőt nemcsak ők birtokoltak itt, mert a Zobor-hegyi kolostor 1113-ban összeírt birtokai között ugyancsak ott szerepelnek a pogrányi szőlők. 1218-ban II. Endre ajándékozott az itteni szőlőkből az eszteromi érseknek is, majd egy másik okiratáan, 1232-ben több mint húsz pogrányi szőlősgazda nevét említi (Halalus, Zentus, Zumul stb.). A 13 században a szőlőművelés itt már állandósult foglalkozás volt, mivel egy korabeli adat szerint 1251-ben egy pogrányi vincellér meggyilkolását tárgyalták a nyitrai Kaptalan előtt. Az itteni szőlőtermesztés nagy méreteit legjobban egy 1287-ben kelt irat jellemzi, mely szerint a községnek 7 szőlőhegye volt. A 14. században Pográny fejlődését több tényező is fékezte, melyek közül a szigorú adózás mellett Trencséni Csak Máté pogrányi pusztításait kell említenünk. 1386-ban a ghymesi Forgáchok birtokviszonyi intézkedéseiben is felbukkantak a pogrányi szőlők. A nyitrai püspöknek ugyancsak volt itt szőlője, s mivel 1288-tól egyben ó volt a nyitrai várúr és a megye ispánja is, nemigen kímélte a pór népet. A legkeményebb adobehajtasi szigoritások Sánkfalvi Antal nyitrai püspök (1492—1500) nevéhez fűződnek. Az 1533-as dicalis szerint Pogrányban birtoka van az esztergomi érseknek, nyitrai püspöknek, nyitrai káptalannak, a garamszentbenedeki konventnek, a ghymesi Forgáchoknak, de egyéb nemeseknek is. 1571-ben a helybeliek kilencedet, az idegenek tizedet fizetnek boradó gyanánt. 1576- ban Pográny behódol a töröknek, s az felegeti a községet. Nehéz volt megférni Allah harcosaival: 1644- ben Pográny újra a lángok martaléka lesz. Egy mohamedán hitre tért birtokos pogrányi javait szétosztja az érsek. 1663-ban a török elfoglalja a nyitrai várat, de 1664- ben ki is verik innen. Tévedés lenne azt hinni, hogy ebben az időben szünetelt, megbénult volna a pogrányi szőlőművelés. A 16. század második feléből 8, a 17. századból 13 évjárat terméshozamát ismerjük az adóösszeírásokból. A nyitrai labancok és a délről portyázó kurucok összetűzései szintén érintik a vidéket és ebből az időből több panaszos levél is ismeretes; birtokán 2 uradalmi és 3 pusztaszőlő van. II. Károly rendeletére 1715-ben összeírták az ország teherviselőkópességét. Ebben az évben Pogránynak 208 kapás szőlője volt (1 kapás akkora terület, melyet egy ember egy nap alatt bekapál), Zoboralja községei közül a legtöbb. Míg a többi faluban a szőlőterületek fokozatosan növekedtek, Pogrányban enyhe csökkenést figyelhetünk meg, 1720-ban már csak 183 kapás szőleje volt. Ennek fő oka a konkurencia megerősödése lehetett. Mindazonáltal a Cserhát és Poronna lankáin termő pogrányi bor a megye legjobbjai közé tartozott, s ide sorolja azt Mednyánszky Alajos is 1742-ben megjelent földrajzi monográfiájában. A 18. század közepén a pogrányi szőlőtermesztés méreteiben is megerősödött, 68 adófizetőnek 534,5 kapas szőleje volt, de idegenek is bírtak itt szőlőt kisebb mértékben (Kolonból, Gesztéről stb.). 1769-ben 4 kapás terület után 1 akó bort fizetnek adóba. A 19. század is számon tartja a község szőlőművelését. Fényes Elek 1851-ben megjelent földrajzi szótára Pográny erdejét, szőlőhegyét, rétjeit és vízimalmát dicséri. A kiegyensúlyozott szőlőtermesztést a század vege fele jószerivel egész Európában letarolta a szőlögyökértetű által okozott filoxéra. Magyarországon 1874-ben jelent meg, Nyitra vármegyében csak 1885-ben. 1890-ben Nyitrán megkezdik az amerikai alanyvessző telepítését, melybe a nemes fajták kiválóan olthatok, a növényt ellenállóvá téve a csúf betegséggel szemben. Egy királyi miniszteri rendelet alapján nyitrai központtal létrehozzák a X. Szőlészeti és borászati felügyelóségi kerületet, melynek élére Katócz Simont állítják. A főispán jóváhagyásával ő volt megbízva az ingyenes és félárú amerikai vesszők és oltványok kiosztásával. A levéltári anyagokból kitűnik, hogy az 1902-ben Pogránynak odaítélt vesszők gyanús körülmények között eltűntek. Czilling József és társai panaszt emelnek, mely a Nyitrai járás főszolgabírója elé kerül. Katócz Simon a pogrányi közjegyzőt és szolgáját vádolja a lopás elkövetésével. A pereskedés átnyúlik a következő évbe is, majd új fordulatot vesz azzal, hogy Pindes József és társai, pogrányi szőlősgazdák a szőlészeti felügyelőt róják meg avégett, hogy a kiosztásnál nem vette figyelembe a falu elöljáróságának véleményét és a szólővesszoket nem a megfelelő személyeknek adta Katócz Simon azzal védekezik, hogy kikérte Karsay Imre pogrányi "plébános, szőlősgazda1, véleményét, s az alapján járt el. Pindes József es társai újfent kérnek amerikai alanyvesszőt és oltványokat, a főispán jóvá is hagyja azok kiadását a kérelmezőknek, de Katócz Simon megtagadja azok kiadását. A Pográny szamara oly szomorú pereskedés a még elkövetkező években is folytatódott, de 1904-ben már 41 pogrányi szőlősgazda megkapta kért jussát. 1910 körül a pogranyiak olyan szőlőoltási rutinra tesznek szert, hogy más vidékekre (elsősorban a Vág völgyébe) is eljárnak dolgozni. Ebben az időben már Budafokon is taníttatnak egy vincellért. A szomszédos Verebely környéki falukban elsősorban a direkttermő, oltást nem igénylő otello fajtái terjedtek el. 1919—1922 között nehány kevésbé élelmes pogrányi szőlősgazda ugyancsak megpróbálkozott ezeknek az egyébként gyengébb minőségű szőlőknek a megtelepítésével. A szőlőhegy lassan újra visszakapta régi arculatát, megfogyatkoztak széles parlagjai. Pográny a II. világháborút követő években is megőrizte szőlőtermelői jellegét, ahol egy régi közjegyzői bejegyzés szerint a szőlő a faluban a 'jövedelem egy fő ágát képezte". Az 1952-es szövetkezetesítésnek sem esett áldozatul a két szőlőhegy, melyek összterülete több mint 37 hektár. A mai művelés már modern eszközökkel történik, de még megtaláljuk a régi szerszámokat, edényeket is. Az idősek még emlékeznek a régi fajtákra (Boroséival, Böklöcs stb ), a tuskó alakú "csomoszolóval" való szőlőzúzásra, a "nosziglával" történő trágyázásra, arra az időre, mikor még "görbekéssel" metszették a szőlőt, mikor a "nagykapa", "tövető", "villaásó" stb. még általános szerszámaik voltak a hegyen, de fel tudják még idézni a "sústyával" vagy "rafiával" való kötözést is. Már megkopott a szőlőhegynek az a fénykora, mikor a hegybíró, a "peregmester" volt a hegy ura, aki a "csőszöknek", "szólópasztoroknak" kiadta a parancsot, de a Szent Orbán-napi "proséció" az 1841-ben állított "Urbánka"-szoborhoz még ma is megtartatik. A lakóháznyi szőlőhegyi építmények között sok régi présházat és pincét is találunk, melyek korát csak évszázadokban mérhetjük. Vannak még olyan kőpincék, melyek ajtajában faszögek vannak, hatalmas préseik múltszázadvégiek, de a szalmazsúp alkotta "kicés" födémet már mindenütt felváltotta a cserép. Evek óta műsoron van, hogy megrendezik a Zoboralja méretű szüreti ünnepélyt. Reméljük, erre a jövőben valóban sor kerül, hiszen keresve sem lehetne ennek méltóbb helyet találni a szőlőművelés eme ősi központján kívül. FEHÉR SÁNDOR A szerző felvétele
