A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-12-17 / 51. szám
HÍRMONDÓ BÚCSÚ I Sándor Lászlótól | Búcsosoromat azzal kezdem, hogy az idei Budapesti Könyvnapok idején négy öreg sarlóssal: Sándor Lászlóval, Boross Zoltánnal, Dobossy Lászlóval és Kubinyi Lászlóval az utóbbi lakásán egy felejthetetlenül szép délutánt töltöttem együtt. Sarlós módra Sándor László is nagyon aktív volt: a pezsgő beszélgetésben értékes kisebbségi kulturális emlékeket elevenített fel, és határozottan kikötötte, hogy legközelebbi találkozásunknak ö lesz a házigazdája. Sajnos, ilyen találkozásra már nem kerülhet sor. Ahogy azt Boross Zoltán Debrecenből megírta nekem: a jótartású, mozgékony Laci régóta súlyos bajt hordozott magában, amely most október 13-án végzett vele. Október 26-án a farkasréti temetőben a felesége: Osváth Erzsébet ifjúsági író mellé temették, az írószövetség nevében Szerdahelyi István méltatta a tevékenységét, az egykori sarlósgárda és a mostani öregbarátok nevében pedig Dobossy László búcsúzott tőle. Sándor László 1909. március 20-án Budapesten született, de gyermekkora egy részét már Kassán élte le, s a húszas évek közepétől tevékeny résztvevője volt a csehszlovákiai magyar szellemi életnek. Bekapcsolódott a Sarlós mozgalomba, s 1932 és 1940 között Losoncon élve a Figyelő című társadalmi és kritikai hetilapban és az Indulás című ifjúsági folyóiratban szerkesztősködött. Néhány évig az erdélyi Korunk szlovákiai szerkesztőjeként is működött. A második világháború Idején a Kárpátalján élt, s e terület Szovjetunióhoz való csatolása után még hosszú évekig Ungváron maradt. Az ottani Területi Képtár igazgatója, majd a rádió magyar szerkesztőségének tagja volt. 1962-ben Magyarországra (Budapestre) költözött, és ott először a Kiadói Főigazgatóság osztályvezetőjeként, majd nyugdíjaztatásáig az Állami Gorkij Könyvtár igazgatójaként tevékenykedett. 1932-től kibontakozó Irodalmi munkássága igen sokrétű: kritikákat, irodalom- és művészettörténeti cikkeket, tanulmányokat irt, népmeséket gyűjtött, több nyelvből (szlovák, cseh, ukrán, orosz) fordított, és kiadói (editori) tevékenysége is jelentős. Pályájáról az 1979-ben megjelent Hazánk Kelet-Európa című tanulmánygyűjteménye nyújt gazdag, összetett képet: kitűnő írói portrék (Balogh Edgár, Györy Dezső, Vozári Dezső, Mihály Ödön, Sáfáry László, Berkó Sándor, Tamás Mihály — František X. Salda, Jaroslav Hašek, Petr Bezruč, Vladislav Vančura, Milo Urban — Sevcsenko, Mihajlo Sztelnak) mellett több átfogó korszaktanulmány is található benne (Kelet-európai irodalmi azonosságok és eltérések, Kelet-Közép-Európa versekben, A közép-európai ember, A Korunk Csehszlovákiában stb.). Editori tevékenységéből Berkó Sándor és Sáfáry László gyűjteményes lírai köteteinek, valamint az Ez volt a Sarló című terjedelmes tanulmánygyűjtemények összeállítását, szerkesztését kell kiemelni. Az utóbbi kötet a Sarló-irodalom egyik alapműve. Sándor László magyarországi évei (1962— 1993) alatt is állandó kapcsolatban volt velünk, és akkori munkásságának jelentékeny része is a mi irodalmunkhoz kötődött. Eredményeit irodalomtörténetirásunk számon tartja, és emlékét őrizni fogja. TURCZEL LAJOS a Csemadokban Korunk rohamosan változó világában egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, ha a Csemadok is újabb tevékenységi területeket keres. Hasonlóan tesz a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága is, amely a kóruséneklésen kívül más műfajokra is megpróbál odafigyelni. A magyar zenei világ ebben az évben emlékezett meg Kadosa Pál, a lévai születésű, kiváló zenepadagógus, zongoraművész és zeneszerző születésének 90. és halálának 10. évfordulójáról. Ez adta az alkalmat arra, hogy a Társaság meghirdesse az amatőr zongoristák és a művészeti alapiskolák (ismertebb nevükön zeneiskolák) növendékeinek első országos versenyét. A felhívás azokhoz a dél-szlovákiai intézményekhez szólt, ahol Csemadok-alapszervezetek, illetve területi választmányok is működnek. Sajnos, azt kellett tapasztalnunk, hogy nem minden művészeti alapiskola vezetése értette meg felhívásunk jelentőségét, mivel némelyek egyáltalán nem reagáltak kezdeményezésünkre. Az első fordulót mindenütt a művészeti alapiskolák bonyolították le. A döntőt pedig 1993. november 12—14-e között rendeztük meg Léván. A bíráló bizottság, amelynek elnöke Abrahám Mariann zenetanár és előadóművész, a Liszt Ferenc Zeneakadémia és a Bartók Béla Konzervatórium tanára, egykori Kadosa-tanítvány, miután figyelmesen meghallgatta a 23 versenyzőt, a következőképpen döntött: az első kategóriában (11 —15 éves korig) az első helyezést a lévai Mcdovarská Zuzana nyerte, a másodikat a rozsnyói Drága Katalin, a harmadikat megosztva a komáromi Fekete Alica és a királyhelmeci Pandi Ivett. A második kategóriában (15—18 éves korig) az első helyezést a zsűri nem adta ki, a második díjat a komáromi Andrássy Zsuzsanna és Vontszemű Zoltán és a nagymegyeri Kosár Márta között osztotta meg. A harmadik kategóriában (18—25 év között) az első helyezést Fazekas Andrea, a Nyitrai Pedagógiai Főiskola diákja, a másodikat a lévai Kulcsár Márta és a harmadikat Orsovics Ivett, ugyancsak a Nyitrai Pedagógiai Főiskola diákja nyerte el. A zsűri különdíját a Kadosa mű legjobb előadásáért Kulcsár Márta kapta. A versenyzők oklevelet és ajándékokat is magukkal vihettek. Szerencsére szép számmal akadtak támogatói a rendezvénynek, akik kottákkal, könyvekkel, kerámiai tárgyakkal, sőt, textilipari ajándékokkal is kedveskedtek fiatal zongoristáinknak. A versenyzőkön kívül a növendékeket elkísérő pedagógusoknak, illetve a versenyben részt vevő művészeti alapiskoláknak is jutott azokból a kottákból, amelyeket a losonci Neo Europa vállalat adományozott. A versenyzők és tanáraik egyaránt kérték a szervezőket, hogy ennek az új típusú rendezvénynek legyen folytatása is — lehetőséget teremtve arra, hogy a művészeti alapiskolák zongoratanárai Dél-Szlovákiából rendszeresen találkozhassanak, s növendékeik és más fiatal amatőr zongoristák pedig megmérettessenek. RÉDLI MARGIT Fotó: Gunits László 8 A HÉT
