A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-16 / 29. szám
KROfiü Te/epüléslexiHon MAGYAROK NYOMÁBAN — ROZSNYÓI JÁRÁS RUDNÁ (Rudná) Rozsnyótól nyugatra, 3 kilométernyi távolságra fekvő ősrégi bányásztelepülés. 1243 után keletkezett, mint a berzétei uradalom része. Első okleveles említése 1291-ből való, akkor Rodna néven szerepel. 1331-ben már a mai nevén tűnik fel az oklevelekben. Birtokosai a Bebekek, majd a Máriássyak voltak, aztán ismét a Bebekek, őket követően pedig 1416-tól a Gömöry család birtokolta, majd néhány évig a pelsőci Nagy János királyi tárnokmesteré lesz a falu, utána pedig ismét a Bebekek kapják meg. 1423-ban Zsigmond király a Perényieknek adományozza, 1489-től pedig az egykori volt birtokosoké, a Máriássyaké lesz. Ok is maradnak aztán hosszú ideig a földesurai. A község lakosai bányászok, szénégetők és fuvarosok voltak. Bányásztak itt aranyat, ezüstöt, majd vasércet. Az itt létesült vasércbánya a lakosság fő megélhetési forrása lett. Foglalkoztak azonban mezőgazdasággal és favágással is. A vasércbányát 1983-ban zárták be, jelenleg már csak néhány épület emlékeztet az egykori létesítményre. Evangélikus temploma 1930-ban, a református pedig 1913-ban épült. Felekezeti megoszlás: 220 katolikus, 169 evangélikus és 129 református. A község polgármestere Szöllős Sándor. A Csemadok-alapszervezetnek 113 tagja van, elnöke Dobos Enikő. Politikai téren a magyar mozgalmak közül az Együttélésnek van itt szervezete, melynek elnöke Burdiga Józsefné. Csak szlovák óvoda és iskola működik a községben, a magyar diákok a Rozsnyói Alapiskolát látogatják. Népszámlálási adatok: 1980: 881 lakosból 316 magyar (36,9 %) 1991: 759 lakosból 392 magyar (51,65 %) SZALÓC (Slavec) A Pelsőci és Szilicei fennsík közötti völgyben a Sajó mentén fekvő kisközség a XIII. században keletkezett a berzétei uradalom részeként. A XIV. században a Bebek család tulajdona volt, amely a gombaszögi pálosoknak adományozta. Egy 1327-ből származó oklevélben találkozunk először a község nevével Zalouchaza alakban. 1416-ban Zalowk néven, 1808-ban pedig már mint Salowecz szerepel. A gombaszögi kolostor megszűnése után az Esterházyaké lett, majd a Hámos családé, ezt követően pedig a Ragályiak és az Andrássyak birtokolták. A XVI. században a falu lakossága foglalkozás és jog szerint elkülönített két rétegre válik: a juhászokra és a földművesekre. Szalóc tagja volt a juhászcéhnek, s egyike volt a esetnek! uradalom kiváltságos juhászfalvainak. A lakosság többi része a földművelés mellett foglalkozott még a mészégetéssel és a fuvarozással is. A XIX. században a falutól északra egy vashámor működött, melyet a Hámos család alapított. Jelenleg már csak a műhelyépület áll, ezt is átalakították, ugyanis a vashámor területén jelenleg üdülőközpont van, mely a gömörhorkai gyár tulajdona. A község lakosainak nagy része jelenleg a gombaszögi kőbányában és cementgyárban dolgozik. A kőfallal körülkerített református templom már a reformáció idején is megvolt, 1801-ben építették át, akkor kapta jelenlegi formáját. Figyelmet érdemel fakazettás mennyezete és a gyülekezet tulajdonában lévő XVII. századból származó kehely. A templomot egyébként a közelmúltban újították fel a papiak épületével együtt, amelyben a Csemadok alapszervezetónek kezdeményezésére jelenleg falumúzeum létesítése van folyamatban. Felekezeti megoszlás (a községhez tartozó Vígtelkével együtt): 168 református, 118 katolikus és 40 evangélikus. A falu polgármestere Fábián Judit. Közigazgatásilag a községhez tartozik Gombaszög és Vígtelke is. A Csemadok alapszervezetének jelenleg 137 tagja van, elnöke Fábián Edit, aki egyben elnöke az Együttélés politikai mozgalom szervezetének is. Se magyar, se szlovák iskola nem működik itt, a magyar iskolába járó diákok a Pelsőci Alapiskolát látogatják. Népszámlálási adatok: 1980: 422 lakosból 387 magyar (91,7 %) 1991: 402 lakosból 269 magyar (66,9 %), roma 60 GOMBASZÖG (Gombasek) A Szalóchoz tartozó Gombaszög nevével legkorábban 1320-ban Zauzalia alakban találkozunk az okiratokban, de régebbi településről van szó, ugyanis 1243-ban mint Závoz nevű völgyet a pelsőci uradalom határpontjaként említik, aljánál települt a falu 1318 előtt. 1320-ban Bebek Domokos kapja meg. A Bebek család 1371-ben kolostort építtetett itt a pálosrendi szerzeteseknek, az erre vonatkozó oklevélben Gombaseghként említik, de 1406-ban már Gombaszeg alakban találhatjuk az írásos emlékekben. A XVI. században Bebek György (aki egyébként híres volt kegyetlenségéről) elűzte a pálosokat és a kolostort erődítménnyé alakította át. Mivel átpártolt a török oldalára, 1555-ben Schwendi Lázár a császári seregekkel leromboltatta az erődöt. Gombaszög a középkorban hasonló nagyságú lehetett, mint Szalóc, de 1828- ban mindössze 5 ház volt itt található és csak 27 lakosa volt. Az Andrássyak a XIX. században egy vashámort építettek ide. Jelenleg az egykori kolostor maradványait és a régi ipari épületet a pelsőd mezőgazdasági szövetkezet használja. Gombaszögben már nincsenek lakóházak és állandó lakosai sincsenek. 1928-ban a gombaszögi völgyből indult a Sarló, a szlovákiai magyar ifjúság baloldali mozgalma. 1961 -tői évente rendszeresen itt zajlik a Csemadok országos kulturális ünnepélye. Jelentős turistaközpont, sokan keresik fel cseppkőbarlangját, melyet 1955-ben nyitottak meg a nyilvánosság számára. Mivel a barlang levegője gyógyító hatású, egy időben légúti megbetegedésekben szenvedő betegeket gyógyítottak itt, most jó néhány óv elteltével újra próbálkoznak ezzel a gyógymóddal. Sajnos, a gombaszögi völgy képét nagyon rontja a kőbánya, alaposan elcsúfítja a hegyoldalt. A bányából kifejtett mészkövet a pár száz méterre lévő mészgyárban dolgozzák fel. Sok ember számára nyújt megélhetési forrást e két létesítmény, de nagymértékben szennyezi a levegőt, s rontja a vidék képét. VÍGTELKE (Vidová) Az 1960-ban közigazgatásilag Szalóchoz csatolt kisközség a Pelsőd fennsík lábánál, a Sajó mentén terül el. A XIV. század elején keletkezett, első telepese Vid volt, akiről a nevét is kapta. Legelőször 1320-ban említik az oklevelek Vydetelke néven. A Bebek család volt ekkor a birtokosa, de a császárral szembeni hűtlensége miatt a falut mint konfiskált birtokot Szárd várához csatolták. Később az Esterházyak lettek a birtokosai. A lakosság szénégetéssel, földműveléssel és állattenyésztéssel, főleg juhászattal foglalkozott. Több család juhászkiváltságokat kapott, a legelőt a Nagyhegyen (Pelsőci fennsík) bérelték. 1563-ban a lakosság elmenekült a török elől, így a község lakatlanná vált. A falu népessége 1773-ra kétszer is kicserélődött. A református templom építési idejét 1873-ra teszik, de valószínű, hogy ez a dátum az átépítés idejét jelöli. Festett deszkamennyezete van, amely eredeti elemeket tartalmaz, a padok pedig még az 1783-as évből származnak. A tornyot 1800-ban építették. Sajnos, a templom hosszú ideig ki volt téve az enyészetnek, nagyon lepusztult állapotban volt már hosszú ideje, de ebben az évben rendbehozták, s ez év július 18-án kerül sor annak a harangnak a felszentelésére, melyet a falu egy magánszemélytől kapott ajándékba. A XIX. században kohó működött itt és áramfejlesztő telepet létesített a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. Az épületek nagy része még ma is áll. Iskola nincs a községben, a diákok a Pelsőd Alapiskolába járnak. A Csemadoknak 25 tagú alapszervezete van, melynek elnöke Parti András. Népszámlálási adatok: 1980: 111 lakosból 97 magyar (87,3 %) 1991: 93 lakosból 69 magyar (69,6 %) Összeállította: L. Juhász Ilona (Folytatjuk) A HÉT 11
