A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-09 / 28. szám
HÍRMONDÓ A kristály mágikus ereje A kő a világ kezdete óta a legfontosabb anyagok közé tartozik. Már az ősember is ebből készítette kezdetleges szerszámait. Később aztán az ember rájött, hogy nem mindegyik kő egyforma. Azt mondják, a kövek is élnek, és mint bármely más anyag, energiát sugároznak ki. Ez az energia bizonyos körülmények között gyógyító hatású is lehet. A természetgyógyászok között akadnak olyan specialisták, akik ezt ki tudják használni. A megfelelő kristályok segítségével betegségeket és azok gyökerét lehet megállapítani, a kőből kisugárzó energiával pedig gyógyítani lehet. Az utóbbi években nálunk is egyre terjed a természetgyógyászat, gyakrabban nyúlunk a népi gyógymódokhoz, növekszik az emberek érdeklődése az akupunktúrával, akupresszúrával való kezelések iránt. A gyógyító féldrágakövek, kristályok mifelénk már kevésbé ismertek. A pozsonyi Alchemilla cégnek köszönhetően azonban bepillanthatunk a kövek és ásványok életébe. Az említett céget a német Edelsteine vállalat látja el áruval. Az Alchemilla üzlethelyisége a ružinovi Művelődési Ház első emeletén található. — Különféle féldrágakövek vannak itt a nagyvilágból — mondja IRENA KAŠÍČKOVÁ mérnök, a cég egyik tulajdonosa. — Egyelőre mi vagyunk az egyedüliek, akik csupán csiszolással kezelt kövekkel foglalkozunk. A kövek efféle megmunkálása megengedett. Nem borítja fel a kő energetikai lényegét. Viszont a főzés, festés vagy sugarazás mélyen megváltoztatja a kő alaptermészetét. Mondhatnánk, a kő meghal, s már nem sugároz ki mágikus erőt, amellyel az emberre hatna. A szép nyakdíszek, karkötők valódi, eredeti ásványokból készültek, a színük természetes, olyan, ahogy sok-sok éven át kialakult. Szinte megbabonáznak ezek a kövek. Már nem is tudjuk, hogy közvetlenül hatnak-e ránk vagy Kašíčková mémöknő személye által. — Vannak emberek, akik érzik a kőből kiáramló energiát. Mi, a többi halandó, is érzünk valamit. Valamiféle kapcsolatot. Ezt a kétélű kristályt például programozhatónak tartjuk. Megtöltjük valamilyen gondolattal. Például olyasmivel, hogy nyugodtak, következetesek vagy nagyvonalúak szeretnénk lenni. Vagyis olyan tulajdonságokat programozunk a kristályba, amelyeket hiányolunk, s számíthatunk rá, hogy miután a kristály megtöltődik gondolatunkkal, ezt visszasugározza ránk, és segít elérni kitűzött célunkat. A kövekről már tudjuk, hogy gyógyenergiát sugározhatnak ki, ám Irena Kašíčková óva int: — Nem lehet egy kőben megvásárolni az egészséget. A kő nem gyógyít ki a betegségekből, amelyeket például dohányzással vagy helytelen életmóddal szereztünk. De irányadó lehet elhatározásunkban, a gyógyulás felé vezető úton. Mikszáth Napok Mikszáth Kálmán mindig kétkedve fogadta az írói ünnepléseket, azt tartván, hogy az irodalomban a legfontosabb érték a mű, maga az irodalom. A negyvenéves írói jubileumát köszöntő diszülésen is ebbéli kételyét fejezi ki, amikor ezt hangsúlyozza: "... nem kultuszt kell csinálni, hanem kultúrát. És ha mégis személyi kultuszt is kell csinálni, akkor is csak ott legyen annak jogosultsága, ahol a kultúrának használhat." Aligha kell bizonyítanunk, hogy a Mikszáth-kultusz élesztése tájainkon milyen mértékben szolgálja a kultúrát, s a Mikszáth-hagyományápolás terén immár tíz éve kiemelt jelentőséggel bírnak a nevével fémjelzett irodalmi és kulturális napok a Nagykürtösi járásban. Az idei, május második felében megrendezett Mikszáth Napok a külső szemlélőnek talán szerényebb kivitelezésűnek tűnhettek, s erre a társadalmi letargia és a pénzszűke világ egyaránt elfogadható magyarázattal szolgálhat. Lassúk, milyen volt az idei műsorkínálat! Először történt meg, hogy egy Csemadok-alapszervezet, nevezetesen a szécsénykovácsi maára vállalta a napok nyitó műsorát. A községben llott a múlt században a Zólyom vármegyéből ideköltözött Krúdyak kúriája, itt született az Író Krúdy Gyula nagyapja, s a táj megkapó szépsége rabul ejtette a gyermeket, aki felnővén több Írásában is megörökítette a vidéket. Krúdy Gyula nyomát művein kívül egyetlen jel őrzi errefelé, ez pedig a szécsénykovácsi domboldalon, a temetőben levő sírkő, amely a dédszülőknek állít emléket. — tizedszer A Krúdy Gyula Emléknap ennek a síremléknek a megkoszorúzásával kezdődött abból az alkalomból, hogy május közepén volt az Író halálának 60. évfordulója. A művelődési házat benépesítő falusiak és környékbeliek előtt Csáky Károly helytörténész tartott ismertetést Krúdy Gyula és az Ipoly mente, illetve Nógrád kapcsolatáról. Az író művészi világára Krúdynak, az embernek emberközelbe állításával prpbált rávilágítani Czine Mihály irodalomtörténész. Érdekes kiegészítésekkel szolgált Katona Béla főiskolai tanár, aki a szülőváros Nyíregyházát képviselte az emléknapon. A Petőfi Irodalmi Múzeum Krúdy-életképfotókkal emelte a rendezvény színvonalát. Meg kell még említenünk, hogy dicséretes munkát végeztek (és végeznek!) az ipolyvarbói alapiskola Szent- Ivány Ferenc Honismereti Körének tagjai a sír rendbetételekor. Bajnok István pszichiáter (a Csemadok OV alelnöke) a gyermeki lélek fejlődésén keresztül szeretett volna rámutatni az anyanyelvi tanulás elsődlegességére, de csak Bussán tarthatta meg érdekfeszítő előadását, mert Nagycsalomján nem volt érdeklődő. Kiállítás megnyitásával tisztelgett a szülőföld népe az ötvenéves M. Nagy László fotóriporter előtt. A rárósmúlyadi születésű fotós évekig a Nő és a Štart munkatársa volt, járta az országot, s Pozsonyban letelepedve sem feledkezett meg övéiről, a palóc emberekről. A rendezvénysorozat záró aktusaként szép számú közönség részvételével, megkoszorúzták Miközben a kövekről szóló lebilincselő magyarázatot hallgattuk, a boltban egyre több ember gyűlt össze. Egy fiatal lány a jáspis felől kérdez. De miért éppen ez a féldrágakő érdekli? — ötlik fel bennem a kérdés. — Tetszik nekem a jáspis — magyarázza. — Azt mondják, mindenkinek olyan követ kell választania, amelyik első látásra megtetszik, amelyik magával ragad, kellemes benyomást tesz ránk. A szakértő, Irena Kašíčková helyeslőén bólogat. Azt mondja, az ember érzi, hogyan hat rá a kő. Ha például olyan ásványról van szó, amely számunkra felesleges energiát sugároz, akkor negatív hatással van ránk. — Ami a betegségeket illeti, azok többségében pszichoszomatikus eredetűek, gyökereiket gondolat- és lelkivilágunkban kell keresnünk. Öngyógyító folyamatainkat ugyanis az agyunk szabályozza. Hogyha kiegyensúlyozottak, lelkileg egészségesek vagyunk, testünk képes arra, hogy megbirkózzon a betegségekkel. De amint valamilyen lelki gondba esünk, megzavatjuk ezt a képességét. Belső problémánkat kell eltávolítani ahhoz, hogy lelki egyensúlyunk újra visszatérjen. Tehát egészségünkért képesek vagyunk saját magunk is küzdeni. A kristályok pedig felelősségérzetet ébresztenek bennünk, arra intenek, hogy félretegyük a gyűlöletet... A gyűlölet és az irigység hihetetlenül ártalmas érzések. Az embernek szinte nincs is kedve elmenni az Alchemilla boltból. Irena Kašíčková beszédének hatása az ásványok kisugárzásának hatásával vetekedik. Aki betér ide, nem bánja meg. Nem biztos, hogy rögtön rátalál a számára "igazi" kristályra. Talán majd legközelebb, vagy egy év múlva... De ha kristály nélkül távozik is, valamivel mindenképpen gazdagabb lesz, bölcsebb és talán jobb is... Fiala Ilona Fotó: Colloseus az író szklabonyai emlékházát. Zárszavában Bajnok István méltatta a Mikszáth Napok jelentőségét, azt a folyamatos készültséget, mellyel a nagykürtösiek a magukénak érzik és ápolják a nagy palóc emlékét. E sorok írója arra is rámutatott, hogy az emlékház ma is méltatlan kezekben van, s emiatt az irodalmi szemináriumot is a kékkői várban kell megtartanunk. A szemináriumnak két neves előadója volt. Fábri Anna irodalomtörténész a politikus Mikszáthról festett képet Mikszáth és a Tisztelt Ház című előadásában. Praznovszky Mihály Mikszáth-kutató pedig Mikszáth és az újságírás viszonyát elemezte tetszéssel fogadott eszmefuttatásában. Mikszáth "parádé-nemzetnek" titulálta a magyart, s kesernyésen állapította meg róla, hogy 'az áldomás-csináláshoz mindig van pénzünk és lelkesedésünk... a nemzetben él valami kötelességszerű, amit hagyományképpen örökölt a múltból... de ez a kötelességszerű tartozás nem találta meg a kellő formát még most sem; nem a pezsgőben és a tósztokban kellene annak megnyilatkoznia, hanem a művek ismeretében és megszerzésében." Nos, ami a Mikszáth Napok rendezvényeit illeti, megnyugtathatjuk Mikszáthot (és persze magunkat!), hogy bár írókról, alkotókról, művészekről esett szó mindvégig, ünneplésből sem volt hiány, mégis a kisebb-nagyobb kulturális események elsősorban a művekre, a szépirodalomra irányították a figyelmet. Mikszáthtal szólva: ez az író "legnagyobb jutalma". Urbén Aladár A HÉT 9
