A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)

1993-07-23 / 30. szám

HÍRMONDÓ A Komáromi Jókai Színház OPTIMISTA MONOLOG Jegyzetek egy évadzáróról Mikszáth-iskola Budapesten Ha szeretjük hazánkat, megbecsüljük mindazt, ami múltjában érték. Ha ez vezérli cseleke­deteinket, akkor Mikszáthtal együtt mondhat­juk: "Én csak a hazámat szeretem." Ekképp gondolkodhattak abban a főváros széli általános iskolában, amelyben pár hó­nappal ezelőtt elhatározták, hogy iskolájukat Mikszáth Kálmánról, a Palócföld nagy fiáról nevezik el. A tanári kar és a gyerekek lázas kutatásba kezdtek Mikszáthról, szülőföldjére is ellátogattak, kapcsolatokat létesítettek kul­turális intézményekkel s a tanulók Ls a maguk módján — Mikszáth-művek olvasásával, il­lusztrációk készítésével, dokumentumok gyűj­tésével — készültek a nagy napra. Budapest — Soroksár, 1993. május 28-a, Mikszáth Kálmán halálának 83. évfordulója. A Sodronyos úti általános iskolát ünnepi hangulat lengte körül. Ünneplőbe öltözött alsó és felső tagozatosok, izguló tanárok és szülők, s maga az épület is várakozással teli. Örft Arpád iskolaigazgató üdvözölte az egybegyűl­teket, a vendégeket, köztük Mikszálh-Cseney Kálmánt, az író dédunokáját. Pariaki Jenő, a XX. kerület polgármestere nyitotta meg az iskola csarnokában azt a kiállítást, amely témák szerint (életút, palóc népviselet, hasz­nálati eszközök, milyennek látta Mikszáth a fővárost, írótársak, a századforduló divatja, modem közlekedési eszközök, az író életének helyszínei stb.) dolgozza fel az író életútját, munkásságát és a kort, amelyben élt Gyer­meknek, felnőttnek egyformán tanulságos a tablók megszemlélése s az esztétikus formai megoldások hozzáértésről, szakmai szeretetről árulkodnak. A kiállított anyagok között lát­hattuk a Palóc Társaság segítségét jelentő szülőföldi fotókat is. Az iskola falán emléktáblát lepleztek le a nagy nap emlékezetére, majd az udvaron faültetésre került sor. A műsor ezután a Táncsis Művelődési Házban folytatódott. Ünnepi beszédében Örfi Árpád visszatekintett az iskola történetére, amely 1959-ben kezdődött. Azóta 1831 tanu­lójuk fejezte be tanulmányait. Jelenleg a Mikszáth Kálmán Általános Iskolának 290 diákja van. Dr. Kerényi Ferenc, a Magyar Irodalom­történeti Társaság alelnöke szép szavakkal ecsetelte Mikszáth emberi és művészi nagy­ságát. Kidomborította: Mikszáthra mint ma­gafaragta emberre tekinthet az utókor, akinek élete példázza: a művészet igazi emberségből születhet. Fontos azt is tudatosítanunk, hogy a szülőföld, a szerény falusi hajlék és környéke milyen mélyen ivódott bele az emberbe, aki művészetté fokozta szülőföldélményét. "Min­den korosztály megtalálja benne olvasnivaló­ját" — állapította meg az előadó. Nagy Sándomé, az UNIKORNIS Kiadó vezetője a kiadó magyar klasszikusokat meg­jelentető sorozatának első két kötetét — Mikszáth műveit — nyújtotta át ajándékul az iskolakönyvtámak. (A Palóc Társaság Mik­­száthplakettal fejezte ki háláját a Mikszáth­­hagyomány ápolásáért az iskolának.) URBÁN ALADÁR Ugyebár egy komáromi újságírónak illik tudni, hogy mikor tartanak évadzáró megbeszélést a Komáromi Jókai Színházban? (Még akkor is, ha csak véletlenül szerez tudomást róla...) Megtudtam, bebocsátást nyertem, szemfülel­tem. Megbeszélésre számítottam. Helyette monológot hallhattam(unk). Javarészt optimis­tát. BEKE SÁNDOR színigazgató beszédében szándékosan nem tért ki a bemutatott előadá­sok részletes értékelésére. Ugyanis ez már évközben megtörtént. Összegezve elmondta, hogy a többnyire telt házas produkciók kilenc­ven százalékát Komáromban mutatták be. Derűlátásra ad okot az a tény is, hogy a komáromi az ország leglátogatottabb színháza, amely az anyagi bázisok szűkülése ellenére is "talpon maradt". Szerencsére, a közönség értékeli a repertoár sokrétűségét, a minőséget és az attraktivitást. A nívó megtartása érdeké­ben szükséges a munkamorál szigorítása, illetve az alkotógárda bővítése fiatal tehetsé­gekkel. Egyrészt a jövőre is működő színházi stúdió, másrészt a pozsonyi Színház- és Filmművészeti Főiskola növendékeire számíta­nak. Dicséretes, hogy e főiskola tanárainak a véleménye szerint a magyar hallgatók általában tehetségesebbek, igyekvőbbek szlovák diák­társaiknál. A hallottakból az is kitűnt, hogy a színház tevékenysége nagymértékben függ a különféle alapítványoktól, szponzoroktól. Ugyanis a minisztériumi költségvetésből inkább csak a bérekre és az épület fenntartására telik. Ám a társulat Magyarországon is megalapozott jó hírneve mintegy garancia az anyaországbeli támogatók gyarapítására, így a komáromiak számára anyagi hasznotjelentagyőri Kisfaludy Színház évi két vendégjátéka is, amelyeknek a bevétele a vendéglátóknál marad, továbbá színházunk magyarországi vendégszereplései, amelyek a jövő évadban is folytatódnak. Hasonlóan a Komáromban közreműködő ven­dégművészek honoráriumát is magyarországi alapítványok fedezik. A jövőben szeretnének együttműködni jeles szlovák alkotókkal is. A következő évad első produkciója Déry— Presser—Adamis "Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról" című darabja, amelynek a próbái már elkezdődtek, és október 1-jén lesz a bemutató. Az előadást Frenkó Zsolt m.v. rendezi, a főszerepeket Dósa Zsuzsa és Vörös Lajos játssza, közreműködik Balia Igor és a Pigmeus együttes. Ezt megelőzően — még a Nyári Játékok keretén belül —július 16—18-án, a Bástya Színházban tekinthettük meg Mészá­ros László "A mi hősünk" című históriás játékát. A darabot Beke Sándor és Kiss P. József rendezte, a főbb szerepekben Boráros Imrét, Boldoghy Olivért, Skronka Tibort és a Jókai Napokról ismert Czajlik Józsefet láthattuk. Közreműködött a Komáromi Fúvószenekar és a Concordia Vegyeskar. Az 1993—94-es évad műsortervében szerepel még Brechttől "A szecsuáni jólélek", Csukás István—Kocsák Tibor legújabb zenés mesejátéka — a "Kuri­­buri", Goldonitól a "Két úr szolgája" (Benkő Géza fh. vizsgaelőadása), Móricztól a "Csibe" (a főiskolások bevonásával). A győri társulat karácsony előtt Barillet—Grédy—Nádas "A kaktusz virága", majd Kálmán—Szenes—Inno­cent "Montmartrei ibolya" című darabjával vendégszerepei Komáromban. A jövő évi Nyári Játékok produkciója Tolcsvay—Müller "Mária evangéliuma" lesz, amelyben a komáromi származású, jelegleg a prágai opera szólista­kiválósága, László Zsuzsa játssza a főszerepet. Az ismertetett palettát még bővíteni fogják stúdió-előadásokkal. Az igazgató vázolta a további évadokra vonatkozó dramaturgiai tervet is, amelyből megtudtuk, hogy a jövőben a "Godotra várva", "Attila", "Jászai Mari", "Psyché", "István, a király" című darabok bemutatására is vállalkozik a társulat. Beke Sándor ezután köszönetét mondott a kollektí­vának a színvonal megtartásáért és a teher­bírás viseléséért e "bérstoppos időkben". A gyűlés záróakkordját a Ferenczy Anna művésznő által alapított díj átadása jelentette. A kollégák szavazatai alapján az idei díjat Boldoghy Olivér vehette át, aki tehát a társulat legtehetségesebb ifjú színészének minősült. Dusza István színikritikus pedig megalapította a "Kritikusok díját", amelynek az előfutárából — egy zöldhasú bankóból — Mokos Attila tarthatott egy "szódapartit" a kollektíva részére. (Már csak két dologra vagyok kíváncsi: 1. Tájainkon kik tartják magukat színikritikusnak? 2. E kritikusok az évközben tanúsított jószán­dékuk és/vagy a bérük nagysága alapján fognak-e adakozni?) Ilyen volt az évadzáró "megbeszélés" a Komáromi Jókai Színházban. Dialógus helyett monológ. Hiányzott a véleménycsere. Elma­radtak a lényeges hozzászólások. (Talán elhangzottak másutt — szájzár nélkül, mert "ne szólj szám, nem fáj fejem"? Vagy valóban ilyen egyöntetű a vélemény minden témával kapcsolatban? Hm. Előbb-utóbb kiderül.) Éva­dzáró gyűlés — nyári közjáték két évad között. Közjáték, amely a hiányolt vita folytán közös "játék" is lehetett volna... MISKÓ ILDIKÓ A HÉT 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom