A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-23 / 30. szám
OTT JÁRTUNK A fellépés előtt egy kis hajigazitás értékű elektromos kazán volt. A kétnapos kulturális ünnepélyt nótaszóval és muzsikával zárták. Mint ahogy az az imént felsorolt műsorszámokból is kitűnik, a szervezők igyekeztek eleget tenni a különböző igényeknek. Sajnos, ebben az évben kevesebb érdeklődő jött a gombaszögi völgybe, mint az előző évek során. Talán a belépőjegyek árának (a szombati napra hatvan, illetve vasárnapra ötven korona volt egy belépőjegy ára) köszönhetően? Vagy lankad az érdeklődés a kulturális műsorok iránt? Ki tudja... Mindenesetre a völgyben ezúttal is több magánkereskedő próbálta értékesíteni portékáját. Ugyanolyan bóvlikkal találkozhattunk Gombaszögön, mint a rozsnyói vagy a pozsonyi piacokon. Volt fafaragó, néhány könyv- és újságárus, hiányzott viszont a kolompkovács és azok a népművészeti tárgyakat kínáló árusok, akikkel az előző évek során találkozhattunk. Ennek ellenére, mégis jó, hogy megtartották a fesztivált, mert úgy érzem, mindenki, aki részt vett a gombaszögi kulturális napokon, talált legalább egy olyan műsorszámot, amiért megérte eljönnie. Az ünnepélyen többek között jelent volt Vladimír Gecelovský, a szlovák államfő tanácsadója, Augustín Lang, a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma nemzetiségi főosztályának vezetője, Szabó Tibor, a Határontúli Magyarok Hivatalának főosztályvezetője, Poczkody Gábor, Magyarország pozsonyi nagykövetségének főtanácsosa, Molnár Imre, a Rákóczi Szövetség főtitkára, Sunyovszky Szylvia, a pozsonyi Magyar Kulturális Központ igazgatója. Ott volt Bauer Győző, a Csemadok elnöke, Szabó Rezső és Bajnok István, a Csemadok két alelnöke, s a szlovákiai magyar parlamenti pártok néhány képviselője. KAMONCZA MÁRTA PRIKLER LÁSZLÓ felvételei a szlovákiai magyarok XXXVIII. Országos Kulturális Ünnepélyén készültek Az Agora Theater együttese. Kalapban: Roland Schumacher A játék — a repülés boldogsága Emlékezzünk a repülés boldogságára — a belgiumi német nyelvű AGORA THEATER tagjainak varázslatos komáromi játékára! MARCEL CREMER drámaíró-rendező-művészeti vezető furcsa ember-madaraiként érkeztek hozzánk, ajubileumi Jókai Napokra. Előadásuk maga volt a költészet és a látványorgia... Miközben a külvárosi szeméttelep két ember-állat lakójának álomvilágával ismerkedtünk, a realista mozzanatok szürreálissá lényegültek át. Ami elviselhetővé tette a darabbeli Kabát és Kakukk számára a kuka-valóság nyomasztó légkörét, az a repülés utáni vágy volt. A hit, hogy közeleg a Nap — a vándormadarak útrakelésének Napja... Azután elrepültek. A valóságban vissza Belgiumba. Amit maguk után hagytak: az az élmény és annak a tudata, hogy ilyen szinten is lehet játszani. Csak ilyen szinten érdemes^ Mert nincs amatőr és profi színház. Csak SZÍNHÁZ van (vagy nincs)! Hazarepülésük előtt szárnyon ragadtam egyiküket, ROLAND SCHUMACHER “Kakukkot", hogy mutassa be a társulatot. Szívesen tette: — Az Agora (jelentése: népgyűlés, vásártér) Theater tizenhárom évvel ezelőtt alakult egy német határhoz közeli, nyolcezer lakosú belga kisvárosban, Sankfitben. Tulajdonképpen egy amatőr stúdiószínházból nőtte ki magát, amelyet főiskolásokként hoztunk létre. Eleinte csak néhány taggal működtünk, egy-egy darabot öt—tíz alkalommal mutattunk be diáktársaink előtt. Jelenleg már harmincöt tagú a társulatunk. Ebből öten hivatásos színészek vagyunk, a többiek pedig színművészeti főiskolások vagy pedagógusok, akik hobbijuknak tartják a színjátszást. Tehát ez egy szabad színházi társulás, amelyhez alkalmakként belga és német vendégművészek is csatlakoznak, műkedvelőkkel és profikkal is együttdolgozunk. Fő a tehetség! Tagjaink egyúttal színészek, sofőrök és műszaki munkatársak is — lényeges a sokoldalúságuk. Marcel Cremer művészeti vezetőnk irányítja a belgiumi német nyelvű színjátszó csoportokat, tehát ír, szervez, rendez és játszik is. Egyelőre saját színházépülettel nem rendelkezünk. Némi állami támogatásban részesülünk, ám költségeink kb. hetven százalékát önmagunknak kell beszerezni. Az anyagiak biztosításában segít a parlamentben tevékenykedő három német anyanyelvű képviselőnk is. Ugyanis mi nem belgiumi német nemzetiségnek, hanem németül beszélő belgáknak tartjuk magunkat. A mi vidékünkön általában németül beszélnek az emberek, de egyébként Belgiumban a német és a francia nyelv is egyformán használható, ezért fölösleges lenne nemzeti kisebbségről — nemzetiségről beszélni. Minden téren egyenrangúak vagyunk más nyelven beszélő polgártársainkkal. Visszatérve a színházhoz: a Jókai Napokhoz hasonló fesztiválokat kétévente rendezünk, éppen az idén is sor kerül rá. A hétnapos rendezvény alatt hat napig városunkban lépnek fel a csoportok, egy napon pedig a környékbeli helységekben szerepelnek. Az Agorával már Európa-szerte számtalan helyen felléptünk, és mindig azt a darabot tartjuk a legkedvesebbnek, amelyben éppen játszunk. A sikereink terén sem szeretnék rangsorolni, hiszen a játék a lényeg! Kelet- Európábán is többször jártunk, például Prágában és Pozsonyban is, de Komáromban az eddigieknél közvetlenebb, kedvesebb, temperamentumosabb emberekkel találkoztunk. Itt színesebb városkép fogadott, mint az eddigi helyszíneken (vagy csak a jubileumi fesztivál miatt tűnt így?). Szívesen maradnánk több napig is, de rohanunk vissza Belgiumba, ahol átpakolunk, és már indulunk is Németországba, Köln környékére, ahol egy vígjátékkal mutatkozunk be a közönségnek. Azután irány Prága! Nincs megállás, de addig jó, amíg sok helyen kíváncsiak a társulatunkra... Ki tudja, talán Roland még mindig mesélne, ha GERHARD HELD, azaz "Kabát" nem tett volna lakatot a csőrére, azaz a szájára. Ám az idő sürgette a vígkedélyű fickókat, akik nekifogtak lebontani a nem mindennapi, sokféleképpen funkcionáló díszletet. Ezért egyelőre ennyit sikerült megtudnom a feledhetetlen élményt nyújtó "vándormadarakról", akiket remélhetőleg még viszontlátunk Komáromban. Addig is ne feledjük el azokat, akik a szemét-világban, a kukák között is álmodozni, bizakodni mernek...! Emlékezzünk a repülés boldogságára! Miskó Ildikó (Fotó: a szerző) A HÉT 3
