A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-23 / 30. szám
kellemesebb, csúszósabb! — nyújtotta át a díszes, apró dobozkát egy langaléta fiatalembernek. — Inkább ezt használják, mint az AIDS terjedjen! — fordult felém az elárusítónő. Egyetértőén bólogattam, majd beszédbe elegyedtünk. így tudtam meg, hogy Marosi Mária 1992. augusztus elsejétől árusít az Unitéi cég tulajdonát képező üzletben. — Az érettségin a választott tantárgyam a biológia volt, mindig érdekelt az élővilág, de végül is úgy alakult, hogy eddigi életem során több mindennel foglalkoztam, csak amit igazán szerettem, azzal nem. Amikor ez a lehetőség adódott, végtelenül boldog voltam, mert úgy éreztem, végre valami, ami igazán a szívem szerint való. Az üzlet tulajdonosaitól úgy tudom, hogy mielőtt belevágtak volna vállakózásukba, körülnéztek, érdeklődtek, mi az, amire a városnak szüksége van, ami még nincs. így adódott az ötlet, hogy gyógynövényszakboltot nyitnak. Rólam pedig tudták, hogy minden vágyam ilyesmivel foglalkozni, így kerültem ide. Az elárusítónő tavaly elvégezte az Alternatív Gyógyászok Szövetségének komáromi tanfolyamát, amelyen dr. Nagy Gézától nagyszerű tanácsokat kapott. Várja a tanfolyam folytatását, mert úgy érzi, mint minden szakmában, ebben szintén fontos az előrelépés, az állandó önképzés. Addig pedig tanulmányozza a magyar és szlovák nyelvű szakkönyveket, kiadványokat. Ezzel kapcsolatosan jegyezte meg: — Csak így lehet nyugodt szívvel dolgozni, hiszen itt felelőtlenül nem ajánlhatok, tanácsolhatok, kínálhatok akármit. Nagyon érdekelnek ezek a dolgok, így aztán nem esik nehezemre utánanézni, megkeresni a gyógyfüvek alkalmazásának leírását. Legszívesebben minden embert rábeszélnék, hogy bajára először a természetben keressen orvosságot, először a fűben meg a fában bízzon, csakhogy ebben az ügyben nem erőszakoskodhat az ember. Azonban sikerként könyvelem el, hogy már egyre többen vannak a rendszeres gyógyteafogyasztok, egyre nagyobb a keletje a gyógynövény alapanyagú kenőcsöknek, samponoknak, készítményeknek. — Honnan szerzik be az árut? — kérdeztem. — Komáromban Takács Imre üzemeltet egy nagyraktárt, ahol elég jó a választék. Egyrészt onnan, másrészt pedig Dunaszerdahelyről, az Euromarket nagyáruházból. Kínosan ügyelünk rá, hogy ne legyenek túl magasak az áraink, mi inkább távlatokban gondolkodunk, kis haszonnal dolgozunk, mint láthatta is, nem a gyors meggazdagodás vezérel. Az áruféleségeket úgy igyekszünk összeválogatni, hogy egy kis kozmetika is legyen köztük, de ezek is főleg gyógynövény alapanyagúak. Bosszantó azonban, hogy keresik, vinnék és nem tudjuk beszerezni a kötszereket, a lázmérőt, a sebtapaszt. Mindenképpen bővíteni szeretném a választékot, állandóan figyelemmel kísérem a hazai és a magyarországi kínálatot, s az újdonságokat minél előbb beszerzem. Reménykedem ugyanis, hogy ezek idecsalogatják a vevőket, mert mint minden üzletesnek, nekem is az a vágyam, hogy minél többen vásároljanak nálunk. Valahogy úgy van, hogy szájról szájra jár a hírünk, ismerőseink, barátaink terjesztik, hogy létezik ez az üzlet. S aki felkeres bennünket, annak nem szeretnénk csalódást okozni. Vannak egyéni megrendelők is, Angyal Géza bácsi például rendszeresen innen viszi gyomorpanaszaira a gyógynövényes készítményeket. Tulajdonképpen azt szeretném, ha minél előbb kialakulna az állandó vevőköröm, hogy aztán az ő ízlésüknek megfelelő áruval tölthessem meg a polcokat. Természetesen mindenkit szeretettel várok. A vérnyomásmérésen kívül a továbbiakban egyéb szolgáltatásokon is töröm a fejem. Talán később egy helyes kis gyógyközpont alakul ki ebből a parányi üzletből, ahol a természetes gyógymódok támogatói találkoznak, vásárolnak, társalognak. Ez az álmom, hogy mennyire válik be, ez a jövőtől függ — mondta Marosi Mária. A természetes gyógymódok, a gyógynövényterápia válfajai egyre nagyobb teret kapnak életünkben, így hát a gútai gyógynövényszaküzlet vezetőjének elképzelése nem is egészen alaptalan. És talán nem is kell sokáig várni vágyai beteljesülésére... BENYÁK MÁRIA Kellemes színfolt a videokazetta-kölcsönzők és butikok sorában az apró gyógynövényszaküzlet Gútán. És nemcsak kellemes színfolt, hanem hasznos is. No meg ugyancsak meglepő, hogy valaki egy filléres, koronás hasznot jelentő üzletet nyit nagyon anyagias, gyors meggazdagodásra törekvő világunkban. Számomra az első meglepetés tehát a kisvárosban létesült gyógynövényüzlet ténye volt, a második pedig, amikor csendesen szemlélődve azt tapasztaltam, hogy Marosi Mária elárusítónő nem csupán árusít, hanem kedves szóval tanácsot ad, figyelmeztet, minden vevőjével ismerősként társalog. — Húzd ki magad, görbe a hátad, így egykettőre gerincferdülésed lesz! — szólt oda egy nyolc év körüli fiúcskának, aki egyetlen két korona húsz filléres gyógycukorkát vett. És valóban, az apró legényke egyenesebb derékkal lépett ki az üzletből. — Jöjjön, Mariska néni, megmérem a vérnyomását! Nézzük, csökkent-e a múlt hét óta?— invitálta az idős nénit, aztán boldogan állapították meg mindketten, hogy való igaz, az elérte a megfelelő mértéket. — Az a fajta, amelyet keresel, most nincs! De itt van ez, semmivel sem rosszabb, sőt, "Fűben, fában..."