A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)

1993-12-24 / 52. szám

MINERVA Veszélyeztetett madaraink A madárvilág határainkon innen és túl, egyaránt küszködik azokkal az áldatlan környezeti viszonyokkal, amelyeket a "Homo sapiens1' fejlődése során kialakított. A természetvédelmi szakembereinknek számos madár­faj fennmaradásáért kell harcot folytatniuk. A környezetvédelmi miniszter nemrégiben kiadott rendelete (Vyhláška MŽP SR č. 192/1993) az egyes állatfajok védelméről, illetve azok "eszmei értékéről” rendelkezik szlovákiai viszonylatban. Az "eszmei érték" az esetleges — tudatos — madárpusztítás esetében bírságoláskor kiróható összeg. A szomszédos Magyar­­országon érvényben levő hasonló rendeletet nemrég igazították ki, módosították (az inflációhoz mérten). íme néhány példa a közvetlenül veszélyeztetett és ezért fokozott védelmet igénylő hazai madárfajról. Vándorsólyom (Falco peregrinus) — Közvetlen kipusz­tulás fenyegeti. Mindössze 3—4 fészkelőpár az állo­mány. Fokozottan védett! Értéke 80 000 Sk. Parlagi sas (Aquila heliaca) — Szlovákia hegyeiben 30—40 fészkelőpár költ. Fokozottan védett! Értéke 80 000 Sk. Szirti sas (Aquila chrysaetos) — Költőállományuk 70 pár. Fokozottan védett! Értéke ugyancsak 80 000 Sk. Kerecsensólyom (Falco cherrug) — Állományát 25 párra becsülik. A fokozottan védett madár fészkét költéskor országszerte őrzik. Értéke 60 000 Sk. Kigyászölyv (Circaetus gallicus) — A fészkelőpárok száma igen csekély, kb. 18 pár. Fokozottan védett! Értéke 40 000 Sk. Vöröskánya (Milvus milvus) — Állománya 20 fészke­lőpárra tehető. Fokozottan védett! Értéke 40 000 Sk. Túzok (Otis tarda) — A kipusztulás küszöbén áll. Mindössze 30—40 példányát tartjuk számon. Fokozot­tan védett! Értékét csak 40 000 Sk-ban állapították meg, holott annak kétszerese volna méltányos. A lista roppant gazdag, de talán érdemes még felsorolni a legalacsonyabbra taksált (500 Sk-ban megállapított) madarak névsorát: pintyőke, fakusz, csuszka, meggyvágó, vörösbegy, királyka, ökör­szem, barázdabillegető, s a füzikék a sereghajtók. Nem tudni miért hiányzik a védett madarak listáján a szántóvető ember "szent" madara, a mezei pacsirta. Pedig Herman Ottó szavaival élve a mezei pacsirta: "... a madarak közt a legszorgalmasabb énekes, énekét pedig szárnyaszabadján hallatja: rezgő szárnycsapá­sokkal emelkedik felfelé, mind magasabbra és folyto­­nossan hallatva változatos, trillás nótáját, sokszor oly magasságig' hogy az ember szeme elől eltűnik s a hang elhal. És ekkor ismét láthatóvá válik, némán szinte lezuhan." Sajnálatos tény, hogy manapság szinte élményszámba megy mezei pacsirtánk énekében gyönyörködni. Végezetül néhány adat a szomszédos Magyarország területén veszélyeztetett, tehát fokozott védelmet igény­lő madárfajokról. Az élen az 500 000 Ft-ban meghatá­rozott "eszmei értékű" fajok állnak: réti sas, parlagi sas, kerecsensólyom és túzok. A 250 000 Ft-ra taksált fajok: nagykócsag, üstökösgém, székicsér, szikipa­csirta, csíkosfejű nádiposzáta, szalakóta, kövirigó, ugartyúk, gólyatöcs stb. Mit tehetünk veszélyeztetett madaraink érdekében? Elsősorban kérjük a természetet szerető embereket, hogy hathatósan támogassák a természetvédelmi törekvéseket. Akadályozzuk meg a vadászfegyverrel, légpuskával vagy akár csúzlival történő madárpusztítást, a fészkek kifosztását, a vadmadarak adásvételét, az illegális sólymászatot. Szabad területeken ne alkalmaz­zunk növényvédő szereket, veszélyes mérgeket. Mind­annyian tehetünk valamit madárvilágunk érdekében! Támogatásukat köszöni. , STOLLMAN ANDRÁS Megromlott kapcsolatok A rendelőben többféle változatban vissza-visszatérő téma, hogy az óvo­dás és kisiskolás gyermekek a legin­kább azt szeretnék, sőt, ilyen aján­dékokat kívánnak maguknak kará­csonyra vagy a szülinapra, ha éde­sanyjuknak és édesapjuknak több ideje lenne, és jót játszhatnának együtt. Ugyanez cseng ki a serdülők panaszaiból, akik sajátos problémá­ikkal magukra maradva eljutnak a tanácsadóba vagy a rendelőbe. A férjek általában arra panaszkodnak, hogy feleségük fáradt, ideges, és semmire nincs ideje. Egy régebbi statisztikai adat szerint egy dolgozó nőnek hazánkban a háztartásban végzett munka napi 5,2 órájába kerül, és csak 2,1 óra sza­badideje van. Ha ezt összevetem azzal, hogy a nők döntő többsége a rendelőben valóban leküzdhetetlen fáradtságról, kimerültségről panasz­kodik, nyilvánvaló, hogy az utóbbi évtizedekben megváltozott életmó­dunkra a nőknek sikerült a legkevés­bé átállni. Az utóbbi hetekben több ilyen levelet kaptam, amelyben különböző gondjaikra kértek tanácsot a levélí­rók. Ezek a problémák a mélyben valahol egy tőről fakadtak: a házas­társak között megromlott a kapcsolat, elhidegültek egymástól, és krónikus időhiányuk miatt, még csak meg sem próbálták ezt magukban és a család­ban tisztázni. Tudom, hogy napjainkban egyre nehezebb a megélhetés, valamennyi­en időhiányban szenvedünk. Szeret­nék azonban arra is rámutatni, hogy hazánkban az átlagéletkor tekinteté­ben a nőknél is az európai átlag alá kerültünk, ami annak a következmé­nye, hogy két végéről égetjük a gyertyát. Volt egy hölgy páciensem, aki teljes meg nem értésről panasz­kodott, araiak ellenére, hogy hosszú évek óta csak a családjának élt, annak "áldozta" fel magát. Nem csoda, hogy soha sem volt semmire ideje: a lakás ragyogott a tisztaságtól, sehol egy porszem. Mindennap meleg vacsora, vasárnap három-, sőt, négyfogásos ebéd, s minden hétvégén kitűnő házi sütemény. Nagymamáink azt tartot­ták, hogy a szerelem a gyomron keresztül éri el a célját — ez ebben az esetben is beigazolódott, ám a család elégedettségéhez csak ez nem elegendő. A gyermekek és a férj is többször hangsúlyozták, hogy meny­nyire vágynak egy egésznapos kirán­dulásra, melyre csak száraz és hideg­­kosztot vinnének. A férj külön kérte, hogy a péntek éjjeli sütések helyett vásároljanak inkább az üzletben sü­teményt. Nagyon nehéz volt ezt a példás háziasszonyt meggyőzni, hogy a munkaviszonya mellett ezt a szerepet öngyilkosság vállalni, s idővel a család szétveréséhez vezethet. Tisz­tázni kell a család tagjaival, kinek­­kinek milyen igénye van a másikkal szemben, s a háztartásbeli kötelessé­geket arányosan kell felosztani. Ez nemcsak praktikusabb időbeosztás­hoz vezet, hanem az érintettek meg­tanulják jobban becsülni egymást, egymás munkáját. A felszabadult időt pedig okosan kell felhasználni. Nem­csak azért, mert ha kialakul a "halá­los" fáradtság, súlyos neuraszthénia tünete lehet, hanem azért is, mert ha nem akarunk idő előtt megöregedni, hanem minél több boldog és örömteli pillanatot átélni szeretteink körében, változtatni kell ezen az életmódon. A gyermekek és a férj érdekében, mert az összekuszálódott kapcsolato­kat a rendelőből sokkal nehezebb direktív módon helyrehozni. Nem is beszélve arról, hogy a megromlott egészség helyreállítása is időigényes feladat. DR. PÁLHÁZY BÉLA 20 A HÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom