A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)

1993-12-24 / 52. szám

HÍRMONDÓ A Szőttes télen A Csemadok Rimaszombati Területi Választ­mányának titkárságán futottam össze Rei­cher Gellérttel, a Szőttes titkárával. "Tobor­­zó körúton" járt, azaz járta a gömöri, palóc vidéket, hogy kultúrház-igazgatókkal tárgyal­jon a "Szőttes" fellépéseinek ügyében. — Eddig már három fellépést sikerült biztosí­tanom Füleken és környékén — mondta. Közben belelapoztam népművészeti együttesünk műsorfüzetébe, amely május­ban, a bemutatóval egyidőben került a nézők kezébe. A Szőttes rövid jellemzése, arcula­tának bemutatása imigyen hangzik: "Hu­szonhárom év, tizennégy bemutató, négy művészeti vezető, évente átlagban 55 fellépés. A száraz statisztika így jellemezné a Szőttest — azt az együttest, amely megalakulása óta a hazai magyar néptánc­kultúra pátosz nélküli fáklyavivője. Ha jól számolom, a hetedik generáció mutatkozik be — s mögöttük a tizenéves táncos palánták az Apró Szőttesben. Huszonhárom év alatt, sok gond, baj közepette, mégis fiatalon, lelkesen rója az országot az immár nemzetközi elismerések­kel rendelkező kis közösség." — Jártatok a Zsitva völgyében is? — kérdeztem. — Verebélyen; megtelt a kultúrház, meg­tudtuk, hogy a környékbeli magyarok Felső­­aháról, Kalászról, Tildről és Csiffárból jöttek megnézni műsorunkat. De tapsoltak a szlovákok is, összeverték tenyerüket, miköz­ben mondogatták "éljen a széttes". Szép volt, de nagyon régen volt. Ma kié a kultúrház Verebélyen? Miközben írom a sorokat, újra felvillan bennem Reicher Gellért kérdése. A verebélyi kultúrház a Tesla elektrotechnikai müveké volt, de a rendszerváltás után átvette a város. Már vagy tizenöt éve élek Verebélyen, de magyar műsorra nem emlékszem. A minap viszont összefutottam a kultúrház vezetőjével, Demény Rudolffal. Este volt már, Felsőahára igyekezett, mint mondta, Goda Marika fellépését szervezi, de csak hat jegy fogyott el elővételben... Ám kanyarodjunk vissza a Szőttes műso­rához, melynek célja a népi kultúrák zenéjét és táncát "az őket megillető helyre" tenni: "le a színpadról, újra az emberek közé". Nemes célok és feladatok. A tizennegyedik bemutatójuk is a fentiek jegyében készült. A fiatal művészeti vezető Hégli Dušan érti a dolgát. Ám az együttes munkáját segítik az idősebbek is, a műsorfüzetben találkozha­tunk Ág Tibor, Méry Margit, Kallós Zoltán, Takács András és Quittner János nevével is. — Egy kisebb falu, ahol mondjuk csak százan vagy valamivel többen férnek be a kultúrházba— elbírja a Szőttes fellépésének költségeit? — A kultúrában nem lehetnek szabott árak, nagyon nagy hiba lenne munkánkat méterrel mérni. Nyilvánvaló, hogy egy apró gömöri, csallóközi, zoboraljai és Ung-vidóki faluban — a polgármesterrel, az iskolaigaz­gatóval, vagy ahol van, a kultúrfelelőssel — nem azzal kezdjük a beszélgetést, hogy ennyi, meg ennyi ezer koronáért vagyunk hajlandóak fellépni, hanem mérlegeljük a lehetőséget és az adott körülményeket — mondta Reicher Gellért... Nagyanyáink télen szőtték jó anyagból a díszes szőtteseiket, takaróikat, abroszokat, kendőket. Elemi érdekünk, hogy a Szőttes népi együttesünk bizakodva nézzen a jövő­be, kapjon lehetőséget minél több fellépésre a gyakorta nehéz és fárasztó próbák után. Az igazi próba mindig a közönség előtti bemutatkozás. Műsoruk összefogó címe mondja: álljon a ... BÁL!-mote-BARÁTI TALÁLKOZÓ Az amatőr művészeti csoportok működését sokszor a lelkesedés mellett az is befolyásolja, hogy van-e mód a tanult táncot, éneket valahol bemutatni, előadni. Ilyen szempontból szeren­csésnek mondható a Csemadok Felsőszeli Alapszervezete mellett működő tánccsoport és vegyeskar. Az év elején ugyanis kapcsolatot alakítottak ki a magyarországi Szigetköz tánccsoporttal, mely Darnózseli községben tevékenykedik. A felsőszeliek tavaszi bemutat­kozását november 6-án egy újabb közös találkozás követte, immár hazai színpadon. A Szigetköz táncegyüttes vezetője, Fazekas Zoltán elmondta, hogy már 15 éve rendszeresen foglalkozik a csoport munkájának irányításával. Jelenleg a Pirinkó népi zenekar húzza nekik a talpalávalót. A céltudatos és körültekintő szer­vezés eredménye a sok szereplés és külföldi meghívás. Felsőszelibe különösen nagy öröm­mel jöttek, s noha országhatár választ el bennünket, mégis egy nyelvet beszélünk, s közös kultúrából merítünk. Műsorukban gyakran szerepelnek csallóközi táncok, illetve más tájegységek hagyományainak feldolgozásai. A baráti találkozón Renczés László, a Csemadok helyi szervezetének elnöke köszöntötte a ven­dégeket. A Rozmaring vegyeskar nyitószáma után a Szigetköz táncegyüttes tagjai rábaközi összeállítást mutattak be. A szigetközi és dél-alföldi táncok színes csokrából kitűnt a botos tánc, amelyet lélegzetvisszafojtva figyelt kicsi és nagy. A műsor további részében a felsőszeli tánccsoport a Patai párost, a Csalogatóst és a Halálra táncoltatott lány balladájának feldolgo­zását adta elő. A közönség hosszú tapssal jutalmazta a legkisebbek Karikázó táncát is, melyet a csoport vezetője, Simkó Mária tanított be. A vendégek zenekara virtuóz technikájával elbűvölte a jelenlevőket. A Nagy Miklós vezette Pirinkó zenekar a műsor után táncházmuzsikát játszott, s a szigetközi táncosok koreográfusa néhány új lépés megtanításával felejthetetlen élményt szerzett mindnyájunknak. Táncosaink is igyekeztek elsajátítani az igényesebb lépé­seket is, s ígéretet kaptak, hogy közös összpontosításon vehetnek majd részt a dar­­nózseliekkel. A találkozó második napján bemutattuk községünk nevezetesebb épületeit, elkalauzol­tuk vendégeinket Deákiba, ahol megtekintették a katolikus templomot, a reneszánsz kastély kiállításait, és a városi parkban a Kodály-szobrot. A mozgalmas és tartalmas találkozó mara­dandó emléket hagyott minden résztvevő lelkében. A fiatalok tapasztalhatták, hogy az áldozatos próbárajárásnak van eredménye, s örömmel fogadták a darnózseliek meghívását egy tavaszi fellépésre. Mészáros Magdolna Felsőszeli /-----------------------------------------------\ Nyár a télben, nyár a szívekben Telt ház és hatalmas tapsvihar köszöntötte 1993. november 20- án a kassai Tháiia Színház mű­vészeit Gömörpanyiton. Ezen a téli estén a bemutatott Régi nyár című zenés játék a művészek jóvoltából egy kis nyarat is becsempészett az emberek szí vé­be. A lelkes közönség együtt dúdolta a színészekkel — Thir­­ring Violával, Csendes Lászlóval és a többiekkel — a Hol van az a nyár..., Legyen a horvát kert­ben Budán slb. szívet melengető, Tűibe mászó dallamokat. A göinörpanyitiak őrzik és ápolják anyanyelvűket — ezt bizonyítja a telt ház is. Mi, akik ott voltunk a közönség soraiban, köszönettel tartozunk a Thálla Színház művészeinek, akik ezen a szombat estén el feledtették velünk hétköznapi gondjainkat. Sipkái Sándor, a Csemadok-alapszervezet elnöke V______________________^ 10 A HÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom