A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-12-17 / 51. szám
Egy vérbeli I játékmester B — Kezdhetnénk ezt a riportot valami olyasmivel, amiről eddig nyilvánosság előtt nem beszélt, például a családjával? — Egy gyerek, egy feleség. Első feleség és első fiú, aki tizenkét éves. — Megmondaná azt is, mennyi a fizetése ? — Negyvennégyezer forint, ez a bruttó. Ezenkívül a játékokért külön fizetnek. — A fiú a papa nyomdokain halad? — Nem, nem. Teljesen autonóm személyiség. Kár, hogy nem követi a papát, és lehet, hogy egyszer még ő is megbánja, mert így soha sem lehet az, ami a papa, Vágó István, a Magyar Televízió szuperjátékmestere. Szinte mániákusan ragaszkodik a kerekekhez, mert éveken át múlatta a napjait a Kerék-bárban, mostanában meg a Szerencse kerekét oiajozgatja szerkesztőként, és aki ismeri, az tudja, hog Van benne valami, ami miatt szeretni kell. Talán éppen a közvetlensége, amellyel első szóra "engedelmeskedik" még a hozzám hasonló botcsinálta újságírónak is. — Csak a képernyőn szeret játszani vagy a magánéletben is? — A dolgok nem így függenek össze. Az, aki vetélkedőket csinál, az elsősorban abban érdekelt, hogy amit kitalál, az jól játszható legyen. Én a magánéletben is találok ki játékokat, de talán már nem annyira játszom. Ez két különböző ember. A játék szerkesztése hallatlanul nagy élmény. Többen mondják, hogy a vetélkedőkből sokat lehet játszva tanulni. Én ezt nem kétlem, de biztos vagyok benne, hogy ha valaki szerkeszt vagy maga csinál játékot, akkor abból lehet igazán sokat megtanulni. — Az Ön legnépszerűbb műsora érzésem szerint továbbra is a Van benne valami. Még mindig olyan nagy a játékkedv a nézőkben? — Igen, talán azért is, mert most lehet, hogy nagyon igazságtalan leszek, de a televízióban szinte már ez az egyetlen olyan játék, ahol a játékosnak rendelkeznie kell valamiféle alapműveltséggel. Sajnálom, hogy a szerencsejátékok felé, az elektronikus játékok felé megy el ez a műfaj, és nem nagyon követel a játékostól semmit. — Tervez-e valamilyen új játékot? — Rengeteget, de azt hiszem, hogy a Magyar Televízió mostani állapotában nem a műsorkiagyalók kezében van az a lehetőség, hogy legyen, vagy ne legyen műsor. En hiába találok ki bármit, nem azon múlik, hogy az ötlet jó vagy nem jó. — A felesége Is szakmabeli? — Nem, ő újságíró. — Milyen kocsija van Vágó úrnak? — Ez mért érdekes? — Kíváncsi vagyok, menynyire nagyravágyó? — Metálkék, és persze van típusa, de a reklámért nem fizet nekem az az autógyár. — Ön babonás ember? — Nem, egyáltalán nem. Semmi nem tud jobban felbosszantani, mint a babona. Szerintem az asztrológia, a homeopátia, a geoesztázia... modern kuruzslás. — A horoszkóppal hogy áll? — Gyűlölöm, és ha valaki megkérdezi tőlem, hogy milyen jegyben születtem, azonnal abbahagyom a beszélgetést. — Akkor nem kérdezem meg, inkább rátérek a szerencsejátékokra. Szokott totózni, lottózni, bongózni? Nyert esetleg nagyobb összeget? — Nem, ilyeneket nem játszom, és nem is nyertem, mert nem is adtam a szerencsének lehetőséget, hogy meglátogasson. Azt hiszem, hogy túl racionális vagyok. — Mióta van a televízióban, és hogy került a "dobozba"? — "Riporter kerestetikes" voltam 1975- ben, akkor kerültem először képernyőre, és 1976-tól itt vagyok. — Ha jól számolom, ez 17 év. Soha nem vágyott arra, hogy vezető beosztásba kerüljön a Televízióban, esetleg elnök legyen? — Ez jó kérdés, de nem vágyom erre. Meg kell mondanom, hogy valaki ezt már felajánlotta nekem a Magyar Televízióban, de visszautasítottam. Én azzal szeretek foglalkozni, hogy milyen kérdésre milyen válasz várható és mindenképpen a stúdiómunka az, amit én szeretek. — A Magyar Televízióban két állandó játékvezető van, Egri doktor és Ön. Van Önök között rivalizálás? — Nincs, mert nemigen találkozunk. Ő a kettesen van, én meg az egyesen. — Azért játékokon kívül is láttam Önt bizonyos vidám műsorokban komédiázni. Szereti ezt a műfajt is? — Hát persze. De nagyon fontos, hogy a bolondozásra csak egy jól előkészített, pontosan kimunkált struktúrában kerüljön sor. Én azt tartom igazán jó játéknak, ahol ' a nagyon gondosan kimunkált szabályok között a játékos azért még szabadnak érezheti magát. Ezért nem szeretek néhány sportágat, ahol tiltásokon keresztül, például a lépésszabályon folyik a játék. Ugye azt mondják, hogy hármat lehet lépni, miért nem kettőt vagy négyet. Ki mondta, hogy hármat? Valaki a hasára csapott, és azt mondta, hogy hármat. — Gondolom sokat nézi a Magyar Televízió műsorát. Ha tudna rajta változtatni, hogyan oldaná meg a műsorstruktúrát? — Nézze, átmeneti korban élünk, és nagyon sok csoportnak, közösségnek különböző elképzelései vannak. Én azt mondom, hogy jelentősebb csoportoknak adjuk meg az esélyt, hogy egy hónapig szerkesszék ők a műsort, és utána közvéleménykutatással nézzük meg, hogy melyik csoport által kidolgozott műsorstruktúrának milyen a fogadtatása. — A riporterek közül van esetleg Önnek kedvence? — Igen van. Nagyon imponál Havas Henrik, a NAP-tévében meg a Hőmérőben. Jónak tartom, szeretem ugyanis, amikor indulatok is vannak egy beszélgetésben. Ő fel tudja ingerelni a riportalanyait — és saját magát is — s ez egyáltalán nem baj egészen addig, amíg a pártatlanság keretei között tud maradni. A Juszt egy másik figyelemreméltó személyiség, aki inkább az érzelmek oldaláról közelít. — Ön politizál a magánéletben, és szívesen készítene politikai riportokat is ? — Állandóan politizálok. A tavaly előtti szilveszteri műsorban próbáltam összehozni egy országházas párbajt, de hát egy politikus a másikkal nem hajlandó egy stúdióban egy levegőt szívni. A politikai riportokkal azt hiszem, hogy már elkéstem... BEKE ISTVÁN
