A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)

1993-12-17 / 51. szám

OTT JÁRTUNK követi, amikor az éneklés és a napi ige elolvasása után a főnővér pár mondatot fűz a hallottakhoz. Az értelmesebbek a kömlődi vagy a váci bentlakásos kisegítő iskolában tanulnak, ahonnan havonta visszaszállítjuk őket az otthonunkba. A többi lakónk számára foglalkoztatóink kis házi óvodánkban nyújtanak képességük­nek megfelelő elfoglaltságot. Minden apró sikerélményt eredményként könyvelünk el. Gyógypedagógus, gyógytornász, óvó­nő, lelkész, kézműves kollégák segítik a munkánkat. Jó idő esetén az udvarban hinták és egyéb játékok is a rendelkezé­sünkre állnak. Máskor a nappaliban hallgatunk zenét, TV-t nézünk vagy a kézmüvesműhelyben tevékenykedünk. Ebéd után hasonló foglalkozásokat vég­zünk, majd vacsorázunk, rendbe tesszük és lefektetjük őket. Általában esti hét óra körül van a takarodó. Az éjszakai felügye­letről is gondoskodunk. Néhány gyere­künket kirándulni, hajózni visszük stb. — A szülők tartják a rendszeres kapcsolatot a kicsikkel? — Minden hónap első vasárnapján várjuk a látogatókat. Sajnos, csak kevés szülő él ezzel a lehetőséggel! Egy-egy alkalommal általában harmincán érkeznek hozzánk. Sok szülő teljes mértékben lemondott a beteg gyermekéről — látni sem kívánja, és vannak olyanok is, akik a távolabbi lakhely miatt csak ritkán jönnek el. Pedig az állam havonta két személynek kedvezményes menetjegyet biztosít, még­sem élnek a lehetőséggel. Több gyerek fel tudja ismerni a hozzátartozóit, de vannak, akik csak maguk elé merednek. A gyülekezetből többen vállalkoztak a patronáló szülői szerepre, őket is szívesen látjuk. Elszomorító tény, hogy az ünnepek alatt csak tíz gyermeket visznek haza a szülők... — A környékbeliek és a különféle intézmények erkölcsileg-anyagilag támo­gatják az önök munkáját? — A falubeliek otthonunkhoz való viszonya megoszlik. Vannak, akik örülnek, hogy kiköltöztünk a természetbe, mert gyermekeinket nem tartották szép látvány­nak, és féltették tőlük az idelátogató turistákat is. Mások rendszeres kapcso­latban állnak velünk. Például az általános iskolából is el szoktak látogatni a tanulók, hiszen a mi betegeink is igénylik a többi emberrel való kapcsolattartást. Mi nem intézeti elhelyezést, hanem otthont sze­retnénk adni a gyerekeknek. Ebben óriási segítségünkre vannak a magyar és külföldi gyülekezetek, fiatalok nemcsak Magyar­­országról, hanem Hollandiából, Németor­szágból, még Amerikából is. Adják az erejüket, idejüket, pénzüket, ruha-, édes­ség-, játékcsomagjaikat és a szeretetüket. Már a Csallóközből is kaptunk adomá­nyokat. Hálával gondolunk minden ada­kozóra. hiszen az évi állami támogatás kevésnek bizonyulna a minőségi munka­végzéshez. Sok emberi nyomorúságunk ellenére is hisszük, megtapasztalható házunkban, hogy velünk az Isten! Tessék hozzánk eljönni, és találkozni az Ó szeretetével! Miskó Ildikó Pár nap múlva itt a karácsony. A szeretet és az ajándékozás ünnepe. Azoknak, akik az utolsó pillanatra halasztották az aján­dékvásárlást, szolgálhatunk egy ötlettel. Pozsony belvárosában, a Klemens utcában a közelmúlt­ban nyitottak meg egy kis, rendkívül hangulatos kerámia­üzletet. Ebben az alig néhány négyzetméternyi helyiségben ugyanis azonkívül, hogy kerá­miát árulnak, a vásárló — ha ideje engedi — azt is végignéz­heti, hogyan készül a köcsög, a csésze, a tányér, a váza, a hamutartó és a többi dísztárgy. Az üzlet tulajdonosa egy fiatal modori házaspár. A feleség Ka­rin Malinová szívesen végig­kalauzol az üzleten, leül a korong mellé, és már mutatja is, hogyan lesz a színtelen masszából ízléses gyertyatarto. Karín még elmondja, hogy tu­domása szerint Szlovákiában ez az. egyetlen kerámiaüzlet, amelyben egyben készítik is az eladásra kerülő tárgyakat. Egyébként a tulajdonos házaspár Pozsonyban végezte el az ipar­­művészeti középiskolát. Aztán egy állami vállalatnál dolgozlak, s miután a munkahelyük meg­szűnt, elhatározták, hogy üzletet nyitnak. Sokáig tartott, amíg sikerüli megfelelő helyiséget ta­lálniuk. Az üzletet rendbe kellett hozni, ehhez kölcsönt vettek fel, amelyet havonta törlcsztenek. A kezdés tehát nem volt könnyű. Most, a kezdeti nehézségek után, mar törzsvásárlóik is vannak. Mindenesetre, aki karácsonyra szép, ízléses ajándékkal kívánja meglepni szeretteit, a Klemens utcai keramiaüzlétben biztosan talál erre megfelelő darabot. Ünneplőbe öltöztetett agyag Kamoncza Marta Fotó: a szerző Priklcr László felvételei A HÉT 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom