A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-16 / 29. szám
ÉVFORDULÓ — KINCSÜNK AZ ANYANYELV Mayer Judit köszöntése A szlovákiai magyar kulturális élet közismert, népszerű művelőjét, Mayer Juditot születésnapja alkalmából szeretettel köszöntjük. Sokrétű kulturális tevékenységéből és összetett érdeklődési köréből elsősorban szülővárosához, Pozsonyhoz fűződő bensőséges kapcsolatát emelhetjük ki. Nincs ma Pozsonyban olyan ember, aki az 1918 utáni ottani életnek a magyar vonatkozásait jobban ismerné, mint ő. Abban a kutatómunkában, amelyet a két háború közötti kisebbségi életünk területén a hatvanas évek óta folytatok, Pozsonynak fontos szerepe volt, s ha valamilyen adat keresése közben a régi sajtó és a levéltári forrásanyag is csődöt mondott, legtöbbször Judit volt az a végső instancia, ahol a szükséges eligazítást megkaptam. Bámulatos Pozsony-ismerete családi környezetében alapozódott meg: édesanyja itteni magyar—német kultúrájú polgárfamília sarja volt, s erdélyi születésű édesapja, Mayer Imre nyelvész a város magyar hagyományaival akkor foglalkozott, amikor arra nagy szükség volt: a Szlovák Állam évei alatt fontos kultúraszervező és -teremtő Toldy Kör tisztségviselőjeként szerkesztője és többszörös szerzője volt az úgynevezett Toldy-füzetek legszebb kivitelű sorozatának, a Bibliotheca Istropolitaná-nak. Mayer Juditnak a gimnáziumban többek között Szalatnai Rezső és Arany A. László, a budapesti egyetem magyar—történelem szakán pedig Horváth János és Szekfű Gyula voltak a tanárai. A Mayer család szoros kapcsolatban volt Pozsony magyar társadalmi és szellemi életével, és lányuk, az Esterházy család több tagjával is ismeretségbe került, s 1945—46-ban Esterházy Lujzát is segítette. A háborút követő néhány "zárójeles" év után több helyen dolgozott, így például a Mezőgazdasági Kiadó magyar szerkesztőségében. A Madách Kiadóba 1969-ben lépett be, és 17 évi szolgálat után, 1986-ban vezető szerkesztőként ment nyugdíjba. Fő publikációs tevékenységének, a műfordításnak a kibontakozására a kiadóban való működése gyakorolt döntő befolyást. Nagy terjedelmű fordítói munkásságát a legegyszerűbben úgy jellemezhetjük, hogy nála jobb fordítónk nincs. Legtöbbet a cseh irodalomból fordított, nemcsak különböző írók (Oldfich Danék, Ludvík Souček, Antonín Sova, Miloš V. Kratochvíl stb.) egy-két művét, hanem egy rendkívül jelentős alkotóművész, Karel Čapek monumentális életművének jókora részét is. Ilyen különleges teljesítményt még Hubik István mondhat magáénak, aki — rengeteg más fordítása mellett — a szlovák Martin Kukučínnak szinte teljes életművével ismertette meg az olvasókat. Mayer Judit fordításaiból itt még Kommenskýnak A világ útvesztője és a szív paradicsoma című művét emelem ki, és utalok az iljúságnak szánt olyan népszerű és pazar kivitelű útikönyvekre, mint Josef Wagner és Nada Schneiderová: Szafari a Kilimandzsáró alatt, és Az oroszlán nem az állatok királya, valamint Emil Topercer Búvárportyák cimű művére. Nem lehet említés nélkül hagyni azt sem, hogy a műfordítás elméleti és módszertani kérdéseiről számos ismertetést közölt és a fordítói szakosztályunk szemináriumain előadásokat tartott. Nyelvművelő mozgalmainkban (Kazinczy Napok, a Csemadok mellett működő Nyelvi Bizottság, a Szlovákiai Magyar Anyanyelvi Társaság) is folyamatosan nagy szerepet vállal: tisztségeket tölt be, előadásokat tart és nyelvhelyességi cikkeket publikál. Az utóbbiakból 1990-ben Anyanyelvi hibanapló címmel tartalmas kötetet állított össze. Magas színvonalú fordítói és nyelvművelő munkásságáért több jelentős elismerést kapott: fordítói Madách-díjat, Csemadok-aranyérmet, prémiumokat — és az olvasói tiszteletét és szeretetét is. Születési évfordulóján további jó erőt, alkotói aktivitást kívánunk Mayer Juditnak és szellempezsdítő, közösségerősítő új írásokat várunk tőle. Turczel Lajos Fotó: Tóth Elemér Kerüljük a hibás szókapcsolatokat! Különösen a beszélt nyelvben gyakori hiba az állandó szókapcsolatok, szerkezetek összevegyítése, vagyis az a jelenség, amikor két helyes állandó szókapcsolat vagy szerkezet elemei egy harmadik — helytelen — szerkezetté, szókapcsolattá vegyülnek össze. A következőkben néhány ilyen hibás szerkezetre szeretném felhívni olvasóim figyelmét. Egy megszűnt színházról így nyilatkozott valaki: "A boldogult emlékű színház”. Hogy ez így nem helyes, azt talán nem kell bizonygatnom. De nézzünk most utána, mi keveredett össze a "boldogult emlékű" jelzős szerkezetben! Ha tudjuk, hogy a boldogult, megboldogult melléknév jelentése meghalt, elhunyt, néhai, akkor azt is tudjuk, hogy a boldogult nem lehet az emlékű melléknév jelzője. Arról, aki meghalt, elhunyt, néhai, mondhatjuk, hogy boldogult, megboldogult. Átvitt értelemben ezt nemcsak személyről lehet mondani, hanem esetleg valamely intézményről, például akár egy színházról is, ha nem tartjuk is éppen a legjobbnak ezt a kifejezésmódot. A meghalt, elhunyt, néhai személyt nevezhetjük boldog emlékűnek, boldog emlékezetűnek is. Ezt a szókapcsolatot is lehet kivételesen valamely olyan intézményre vonatkoztatni, mint a színház, amely tudvalevőleg nemcsak magát az épületet jelenti, hanem a hozzá tartozó színészek együttesét is értjük rajta. Egy megszűnt színházról tehát beszélhetünk esetleg mint boldogult, megboldogult színházról — bár ennek van így némi ironikus mellékíze, hangulata—, beszélhetünk néhai vagy boldog emlékezetű színházról, de boldogult emlékű színház éppúgy nincsen, mint ahogy boldogult emlékű személy sincs. "Elég volt abból, hogy egyre csak egy helyben haladunk" — ez a mondat is egy nyilatkozatból való. A halad ige jelentése éppen az ellenkezője annak, amit a nyilatkozó közölni akart. Ez a jelentés: térben mozogva előbbre jut, közeledik a célja felé. Ennek az igének az átvitt értelmű jelentései, időre vonatkozó jelentései, melyeket itt most fölösleges volna részleteznünk, eleve kizárják az egy helyben maradást. Vagyis: egy helyben haladni egyszerűen nem lehet. Ha valaki vagy valami nem jut előbbre, bár látszólag mozog, akkor helyesen azt mondjuk róla: egy helyben topog. Tehát vagy azt kell mondanunk: Elég volt abból, hogy egyre csak egy helyben topogunk, vagy pedig: elég volt abból, hogy egyáltalán nem haladunk, illetve, hogy egyre csak egy helyben maradunk. Valaki "egymásnak homlokegyenest eltérő magyarázatokat" emlegetett. Itt is vegyítéssel van dolgunk, mert: a magyarázatok egymástól eltérhetnek, egymással ellenkezhetnek, vagy egymásnak ellentmondhatnak, illetve egymással ellentétben állhatnak. Az eltérés, ellentmondás, ellenkezés, ellentét nyomósítására különféle határozókat, jelzőket lehet használni. Ha a homlokegyenest határozószót választjuk, tudnunk kell, hogy jelentése egymást kirekesztő, tagadó fogalmak szembeállításának nyomósítására az ellenkezik igével, illetve az ellenkező melléknévvel kapcsolódik össze. Tehát beszélhetünk egymással homlokegyenest ellenkező magyarázatokról — ezek olyan magyarázatok, amelyek egymással homlokegyenest ellenkeznek. De egymásnak homlokegyenest eltérő magyarázatok nincsenek. Ha az egymástól eltérő szókapcsolatot választjuk a magyarázatok jelzőjéül, akkor más nyomósító szót kell keresnünk. Például: lehetnek a magyarázatok egymástól merőben, nagyon, lényegesen eltérőek. De azt is mondhatjuk: egymásnak teljesen ellentmondó, egymással szöges ellentétben álló magyarázatok. Szerkezetvegyítésnek minősíthetnénk a hívok neked, nektek szókapcsolatot is, ha feltételeznénk, hogy a felhívlak téged, titeket és a telefonálok neked, nektek szerkezetekből vegyült össze. Ámde a hívok neked, nektek inkább tükörfordítás. Szlovákul a zavolať niekomu forma helyes, s ennek a szó szerinti fordítása a magyarban helytelen hív valakinek. Mayer Judit 10 A HÉT
