A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-12-10 / 50. szám
SZABADIDŐ Zs. Nagy Lajos RENDETLEN NAPLÓ A sirályok szeme "Ma túlnyomóan borult idő várható" — jelenti a rádió hajnalban. — Nem baj! — mondom „csak úgy magamban. — Ősz van. Helyesebben ősznek kellene lenni, de az idén elmaradt az ősz, elmaradt a vénasszonyok nyara is, helyüket elfoglalta a tél, hóval, köddel, zimankóval, üvöltő szelekkel. Tehát ma túlnyomóan borult idő várható; a meteorológiai intézetek most nem tévedtek, nálunk nemcsak borult az idő, hanem olyan köd van, hogy két méterre se látni, ami csak azért bosszantó, mert nem látom a sirályokat, pedig ilyenkor, ha a földet hó takarja, itt szoktak keringeni a házak között elemózsiára lesve; azért megszokásból kiöntök egy tányérnyi, tegnapról maradt túrós csuszát az erkélyre, gondolom, majd megtalálják, ha fölszáll a köd. Egy perc sem telik el: előbb csak egy sirály bukkan elő a ködből, körülvitorlázza az erkélyt, szárnya szinte az arcomat súrolja, s néhány másodperc múlva már húsz—harminc csapkodó szárnyú szürke madár falja mohón a túrós csuszát, mit sem törődve e sorok ámuló és irigykedő írójával. Irigylem az étvágyukat, ami nekem, gyomorbajosnak, egyáltalán nincs, még jobban a szemüket, azt, hogy kilométernyi távolságból meglátják a túrós csuszát, méghozzá olyan sűrű ködben, amelyben én kétlépésnyire sem látok, remek sikló-repülésüket, amely láttán szégyenkezve elpirulhatnak a repülőgépek pilótái, én mindenesetre elpirulok, ha arra gondolok, hogy az utcán járva gyakran közvetlen közelről sem tudom megállapítani egy nőről: szép-e vagy csúnya, annyira rossz már a szemem. Sőt, azt sem tudom meglátni, hogy egyik-másik ember jó-e vagy rossz, becsületes-e vagy hitvány csirkefogó, nem úgy, mint a sirályok, amelyek lám egyáltalán nem félnek tőlem, mert tudják, hogy nem bántom őket. Van aki a libát szereti Azt olvastam az egyik újságban, hogy Harold Vincent, ha jól emlékszem, amerikai állampolgár csak a libát szereti, méghozzá nem a sült libát, nem úgy, mint a lévaiak a libafertályt, hanem elevenen. Tart otthon két ludat, s míg mások kutyájukat sétáltatják, addig ő büszkén sétálgat a falu főutcáján, hol az egyik hol a másik hatalmas ludat szorítva a keblére. Valószínűleg beszélget is velük, hiszen az állatok is tudnak beszélni, csak érteni kell a nyelvükön — ezt Konrad Lorenz etológus híres könyvéből Salamon király gyűrűjéből tudom, akárcsak azt, hogy ha jelen vagyok egy madárfióka kikelésénél, s az kikelvén a tojásból legelőször engem pillant meg, az én hangomat hallja, akkor a madár egész életében engem tekint a mamájának. Harold Vincent úr is így járhatott, elnézhette, amint a kis libuskák kibújtak a tojásból, gügyögni kezdett nekik, tehát azok életük végéig hozzászegődtek, a nyomában jártak, amíg kicsik voltak, megtanulta a nyelvüket, társalgón velük, talán jól össze is szidta őket, ha rosszalkodtak, de arra nem gondolt, hogy elvágja a nyakukat, megsüsse és megegye őket, elvégre egy szülő mégsem eheti meg a saját gyermekét, mégha elkanászkodik is olykor... Grafológia Elég furcsa és rejtélyes tudomány. A grafológus egy aláírásból képes kikövetkeztetni az ember jellemét, múltját, talán még a jövőjét is, a bíróságokon is alkalmazzák, egy aláírásból meg tudják állapítani, hogy jelleménél fogva, a gyilkossággal vádolt aláíró gyilkolhatott-e. Legjobban az tetszett nekem, amikor egy pozsonyi grafológus ebből az aláírásból, hogy Ludwig van Beethoven arra következtetett, hogy az illető aláíró "kedvelte a zenét, sőt foglalkozott is zenével". Hát nem káprázatos? Ugyancsak ő, tehát a fentebb meg nem nevezett pozsonyi tudós, Vádav Havel aláírását vizsgálva megállapította, hogy a volt csehszlovák, jelenleg cseh köztársasági elnöknek "gyönge az önfegyelme, ugyanakkor azonban érzékeny az örömökre, forrón lelkesedik saját gondolataiért". És mit mond a nagy tudós a nagy miniszterelnök, Mečiar aláírásáról? "A miniszterelnök úr írásából, amely szép, nem összefüggő betűkből áll, arra lehet következtetni, hogy ő egy ügyes, okos és nagyon találékony ember." Ebből a két vizsgálati eredményből én viszont a pozsonyi grafológus jellemére következtetek. Ám akármilyen szolgalelkű is lehet némelyik tudós, a grafológia tudománya mégiscsak félelmetes, épp azért, mert azt következtetnek ki aláírásomból, amit csak akarnak. Tehát, ha akarják gazember vagyok, ha akarják, grál lovag. Legjobb lenne saját kezű aláírás helyett, géppel írott aláírásokkal jegyezni leveleimet és minden ügyes-bajos aktát, amelyet itt vagy ott az orrom alá dugnak. Jó lenne egy zsebírógép, amelyet mindenüvé magammal hordhatnék, mert ezt, amin most írok, alig bírom átcipelni az egyik szobából a másikba... ÖSSZEESETT A JAPÁN CSÁSZÁRNÉ Ötvenkilencedik születésnapján — alig fél órával a hivatalos ünnepségek kezdete előtt — Tokióban összeesett, és rövid időre elvesztette eszméletét Micsiko japán császárné. Nem sokkal később a császári palota közleményben sietett hangsúlyozni, hogy állapota nem súlyos, bénulási jelek sem a kézen, sem a lábon nem tapasztalhatók. Azt viszont az udvari orvos elismerte, hogy Micsikónak nehézségei vannak a beszéddel. Az orvos szerint a rosszullét minden valószínűség szerint az elmúlt hetekben rendkívül sok diplomáciai, illetve udvartartási kötelezettséget vállalt császárné fáradtságával függ össze, más vélemények szerint azonban a tünetek enyhébb szélütésre utalnak. A Japánban rendkívüli népszerűségnek örvendő, a császári udvar talán legkedveltebb személyiségének számító Micsiko rosszulléte megrázta az országot Hoszokava miniszterelnök a kormány ülését elhagyva azonnal a palotába sietett, és megkönynyebbülve vette tudomásul, hogy a császárné állapota némelyest javul, és nem szorul kórházi kezelésre. A tervezett születésnapi ünnepséget természetesen azonnal lemondták. Micsiko polgári családból származik, így 1959-ben kötött házassága Japán jelenlegi császárával, Akihitóval a hagyományok addig példa nélküli felrúgását jelentette. Első ízben fordult elő ugyanis, hogy egy trónörökös polgári család sarját vette feleségül. Azóta Akihito példáját fia, Naruhito is követte, aki néhány hónappal ezelőtt a Micsikóhoz hasonlóan szép és népszerű Ovada Maszako személyében szintén egy polgári családból származó lányt vett feleségül. A császárné rosszullétének volt egy sajátos előzménye is. Az udvartartás életében ugyanis először fordult elő, hogy az egyik tokiói hetilap bírálta Micsikót, azt állítva róla, hogy túl keményen tartja kézben az udvar ügyeit. A császárné a születésnap előestéjén tartott sajtóértekezletén kitért e bírálatra is, hangsúlyozva, hogy nyitott a sajtó kritikai megjegyzéseire, ám nem örül annak, ha olyan kritikák jelennek meg, amelyek nem felelnek meg a tényeknek. SAINT-EXUPÉRY AZ ÚJ ÖTVENFRANKOSON "Pénzügyi pályafutásnak" néz elébe A kis herceg amúgy sokszorosan halhatatlan alkotója: a kék alapszínű és különleges technikával készült új ötvenfrankos bankjegyet az ő képmása díszíti. A Banque de France ezzel indítja a bankjegyek megújításának sorozatát, s három év alatt fokozatosan fölváltják a száz-, kétszáz- és ötszázfrankos pénzt is. Ez utóbbiakon — a tervek szerint — Gustave Eiffel, a Lumiére fivérek és Pierre, illetve Marie Curie látható majd. A “kiselejtezésből" csak az 1990-ben megújított, Debussyt ábrázoló húszfrankos marad ki. A beszámolók szerint újdonság a bankjegy mérete: a 80 milliméter széles és 123 milliméter hosszú pénz nagyságát úgy szabták meg, hogy a francia bank — ha a helyzet majd úgy hozza — aktívan részt vehessen a leendő közös európai valuta nyomásában. 20 A HÉT
