A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-12-10 / 50. szám
FIGYELŐ Nyílt levél Roman Kaliskýnak — Milyen kapcsolatban állnak a helybeli Állami Színházzal? — Nagyon jó kapcsolatban, hiszen rendszeresen meghívják vendégszereplésekre a színészeinket. Nemrég volt a "Cyrano a külvárosból" című zenés darab bemutatója, amelyben Dudás Péter, Bocsárszky Attila és Fabó Tibor szerepelt. Például tavaly a "Hamleť'-ben vendégszerepeitek művészeink. Ezenkívül rendszeresen látogatjuk egymás előadásait. — Ugyanez érvényes a Komáromi Jókai Színházzal való kapcsolatukra is? — Bár az utóbbi időben néhány újságíró ennek az ellenkezőjét híresztelte, szerintem nincsenek közöttünk ellentétek. Persze létezik az egészséges rivalizálás, de legalább a színészek választhatnak, hogy hol szeretnének játszani. Nem zavarjuk egymás köreit, már csak a nagy távolság miatt sem. Igaz, hogy a vendégszerepléseink száma visszaesett az utóbbi időben, de ez a tény az utazási, szállás- és egyéb költségek növekedésével magyarázható. Ez mindkét társulat esetében érvényes. Ha pedig vendégszereplünk Komáromban, akkor azért a művelődési központban, mert annak nagyobb a befogadóképessége, mint a színházé, ezért ott kifizetődőbb játszanunk. Ha az anyagi feltételeink engedik, szeretnénk Kassán is bemutatni a “Képzelt riport"-ot. Tehát igyekszünk együttműködni a “nagytestvérünkkel". — Nem említettük még az utánpótlás nevelését... — A színészképzést a budapesti és a pozsonyi főiskolán próbáljuk megoldani. De nincs garancia diákjaink hazakerülésére... Ezért megegyeztünk a kassai konzervatóriummal, hogy a következő tanévben vállalják a magyar diákok képzését. A konzervatórium fedezné a költségeket és biztosítaná az egyéb körülményeket, viszont az oktató szakembereket mi biztosítanánk. Tulajdonképpen ez egy magyar nyelvű középfokú színészképzés lenne, amelyet már tíz—tizenöt évvel ezelőtt meg lehetett volna szervezni. Az eddig jelentkezett harminckilenc fiatalból tizenketten jutottak át az első válogatón, amelyet decemberben újabb megmérettetés követ. Jelenleg a pozsonyi főiskolán van kosztüm- és díszlettervező hallgatónk is. Azonban a nyíregyházi művészeti szakközépiskolában is tanul két diákunk — remélhetőleg jövendő tervező kollégánk. Igyekszünk Kassára csábítani a tehetséges fiatalokat, és megfelelő feltételeket teremteni számukra. A lakásproblémáikon két háromszobás lakás bérlésével segítünk; ezeket szeretnénk megvásárolni. További lakásokat bérelünk a vendégművészeink részére is, mivel a miénkhez hasonló kis társulat igényli a vendégművészek közreműködését. Ez a tapasztalatszerzéshez is szükséges, és hát egy tucat színészünk között nincs minden típusú. — Milyennek látja a kassai "kistestvér" jövőjét? — A gondok ellenére is optimista vagyok, már csak a látogatottságunk miatt is. Egyre bővül a bérletes előadásaink hálózata, tehát a közönség igényli a játékunkat. Bár tudom, hogy egy színház sem képes megélni csak a saját bevételeiből, mégis állítom: jövőnk a közönség kezében van... Miskó Ildikó Fotó: Bodnár Gábor, Miskó Ildikó Tisztelt Kaliský úr! Mélyen felháborított a Szlovák Televízió Téma című kerekasztal-beszélgetés (1993. XI. 11-én) műsorában elhangzott ún. elmélkedése a köztársaság védelméről szóló törvény bevezetésével kapcsolatban. Ön nyíltan kimondta, hogy országunkat — Szlovákiát — félti a magyaroktól. Többek között idézte Flórián Lászlót, akinek, Ön szerint, a többi itt élő magyarral együtt a célja Dél-Szlovákia területén etnikailag tiszta autonómia létrehozása, ami már csak egy lépés a Nagy-Magyarország felújításához. Szeretném figyelmébe ajánlani a Zmena (független hetilap) 208. számát, melynek a címlapjáról kiderül, hogy ki akar etnikailag tiszta nagyhatalmat Kelet-Európábán, elpusztítva teljesen a magyarokat és más, nem szláv népeket. Öntől mint egy demokratikus köztársaság elnökének tanácsadójától azt várnám, hogy minden cselekedetével, kijelentésével a nemzetek és nemzeti kisebbségek összefogására, együttműködésére buzdítson, annál is inkább, mert a régi rendszerben, amelyben bennünket, magyarokat és másokat nem győztek oktatni a szocialista internacionalizmusra — Ön a kommunista párt nagy kegyeltje volt, mert odaadóan harcolt a kommunista rendszer megvédéséért az ötvenes években, sőt, később is "tisztogatott". A mostani törvény, ha napvilágot látna, politikai beállítottságú lenne, vagyis büntetendő cselekedetnek számítana mindenféle megmozdulás, felvonulás, és államellenes felforgató tevékenységnek, lázításnak, államérdekek megsértésének slb. minősülne, amelyért — mint az egypártrendszerben — a legszigorúbb büntetés járna. Ezt akarja Ön? Az említett beszélgetésben szólt a testvéréről is, aki annak idején, tizenöt évesen, csak magyarul imádkozhatott. Ezzel kapcsolatban szeretném, ha tudná, hogy a Szlovák Állam alatt, sőt, a felszabadulás után is, nagyon sok magyar állampolgárnak megtiltották, hogy magyarul beszéljen; több tízezrüket kihajtották az otthonukból (bennünket is 1945-ben 5 kilós csomaggal), és az én gyerekeim is sokszor sírva jöttek haza az iskolából, mert az utcán rájuk szóltak, hogy Szlovákiában beszéljenek szlovákul. A bársonyos forradalom után sem jobb a helyzet, ugyanis lépten-nyomon érezzük, hogy itt, ebben az országban, ahol őseink is éltek — tehát törvényszerűen államalkotó nemzet lehetnénk —, a legszivesebben a gázkamrákba küldenének bennünket. Ön szerint, Kaliský úr, nem államellenes cselekedet, nem felforgató tevékenység, ha a szlovák nyelvű újságokban napról napra magyarellenes cikkeket olvashatunk (szolgálhatok Önnek egy egész gyűjteménnyel), ezek ellen a megnyilvánulások ellen nem kellene törvényt hozni? Vagy a szlovák nemzetiségű polgároknak mindent szabad az önálló, demokratikus Szlovákiában? Nyílt levelemmel, Kaliský úr, apellálok az Ön korára, hogy kijelentéseivel jó példával járhatna a fiatal generáció előtt (egy demokratikus köztársaság elnökének tanácsadójaként illene, hogy így legyen). Nem kell állandóan a múltat emlegetni, inkább arra kellene buzdítani, hogy az embereket ne a nemzetiségük szerint ítéljük meg, hanem aszerint, mit tettek a demokráciáért, az ország javáért, mert amíg az egyik szemében a szálkát is meglátjuk, a másikéban viszont még a gerendát sem, nem beszélhetünk békességről az emberek között. Pozsony, 1993. XI. 17. Ploczek M. Erzsébet A HÉT 7
