A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)

1993-12-10 / 50. szám

GONDOLKODÓ

A TÖRTÉNELEM HULLÁMVERÉSEI

Turczel Lajos

Lent: Ivan Kamenec (a kép jobb oldalán), Varga Sándor és Szarka László

A szlovákiai magyarság sorsáról, e nemzettöredék életét meghatározó történelmi eseménye kral

(1918—1948 között) rendezett kétnapos történelmi konferenciát a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaság és a Csemadok Érsekúj - vári Területi Választmánya Érsekújvárott 1993. november 13—14-én. Olyan előadók — Turczel Lajos, Vadkcrty Katalin, Szarka László, G. Kovács László, Tóth László és a szlovák Ivan Kamenec — beszéltek a témáról és a Csehszlovákia megalakulását követő három évtizedről, akik elismert szakértői a kérdéskörnek, és művek sokaságával próbálták meg nemcsak eltüntetni a még meglevő fehér foltokat, hanem árnyaltabbá, plasztikusabbá leírni a korról kialakult képet. Az előadásokban és a vitafelszólalásokban (ezekben Popéi)’ Gyula, Kiss József, a magyarországi Majdán János, Révész Bertalan és a konferencia elnöke: Varga Sándor volt aktív) elsősorban a nemzeti kisebbségeket és a magyarságot sújtó jelenségek, törekvések és szándékok kaptak hangsúlyt, de értelemszerűen szó esett az aktív kisebbségvédelemről, a szlovákiai magyarság politikai és szellemi vezetőinek bel- és külföldi fórumokon folytatott harcáról a kisebbségi jogok érvényesítéséért és kiszélesítéséért. Szarka László Csehszlovákia megalakulásának körülményeiről, a cseh emigráns lobby Monarchia-ellenes akcióiról és az új csehszlovák hatalom kétszínű kisebbségi politikájáról beszélt. Turczel Lajos arra mutatott rá, hogy a magyarokkal szemben még az olyannyira demokratikusnak látszó években is sokkal több hátrányos intézkedést foganatosítottak, mint más nemzetiségekkel szemben. G. Kovács László a

Szlovák Államban maradt mintegy 70 ezernyi magyar életéről, megpróbáltatásairól beszélt, míg Tóth László és Vadkerty Katalin már a II. világháborút követő évek megaláztatásainak tényeit és dokumentumait ismertette. Tóth László azokról a kéziratos, illetve Magyarországon megjelent szövegekről, szépirodalmi alkotásokról beszélt, amelyek részeivé kell hogy váljanak a szlovákiai magyar irodalom és művelődés történetének. Vadkerty Katalin levéltári kutatásai alapján ismertette a magyarságot különösen identitástudatában sújtó reszlovakizálás indítékait és végrehajtásának számos eddig ismeretlen módszerét. Ivan Kamenec szlovák történész — aki a Szlovák Államról írt tanulmányaival és monográfiájával joggal vívta ki külföldi kollégái elismerését is — azokról a nem mindig pozitív jelenségekről beszélt, amelyek a mai szlovák történetírást, illetve történelemszemléletet jellemzik. A politika módszeresen visszaél a történelemmel, önkényesen értelmez bizonyos tényeket, s ha már ez sem célravezető, akkor egyszerűen semmibe veszi a már meglevő eredményeket, és azt sugallja, mintha erről vagy arról majd csak ezután lehet szakszerű véleményt kialakítani. Érdekes módon a "vitatott" és "tisztázatlan" kérdések szinte minden esetben a szlovákiai magyarsággal, illetve a szlovák fasizmus (s kiváltképp Tiso) értékelésével kapcsolatosak. A vita érintette gróf Esterházy János személyét is, akinek rehabilitálása már nagyon időszerű lenne, de ahogy Ivan Kamenec is sejtetni engedte, ez a szlovák politika számára kellemetlen precedenst teremthetne.

A történelmi konferencia nemcsak új ismereteket prezentált, hanem árnyaltabban megrajtolta a szóban forgó kor képét is, ezért csak sajnálni lehet, hogy a hallgatóság soraiban jóval kevesebben voltak azok a történelemtanárok, akiket pedig éppen azért hívtak meg külön is a szervezők, hogy az itt hallottak alapján sokkal plasztikusabban tudják bemutatni növendékeiknek az 1918-cal kezdődött impériumváltást és máig ható következményeit.-lamér-Motesiky Arpád felv.

4 A HÉT