A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-11-26 / 48. szám
LATIAM ELMENT A NAGY KLAUN Meghalt Feleki Kamil, s most nagyon szomorú vagyok. Először az ötvenes évek elején láttam az Állami áruház című filmben. A film szocialista realista alkotás, tehát elég talmi dolog, aki ér benne valamit, az Feleki, amint kis unokájának énekli: "... szolga nem lesz ez a kis legény!", ezután a Csárdáskirálynő Miska pincére, a Luxemburg grófja sir Basilja, Molnár Ferenc vezére következett. De minek soroljam itt fel híres alakításait, hiszen ettől még bánatosabb leszek, mert eszembe jut, hogy újabb szerepekben már nem láthatom. Feleki Kamii mindent tudott, amit a szakmájában tudni kellett: éppoly nagy volt prózai, mint táncos-énekes szerepeiben. Most csak azt remélem, hogy feledhetetlen alakja legalább filmeken, tévéfelvételeken megmarad... GÁLVÖLGYI Sokkal jobban szeretem a rádiót, mint a televíziót, talán azért, mert gyerekkoromban csak rádiónk volt, azt szoktam meg, de az is lehet, hogy tényleg jobb műsort sugároz, sőt, a magam részéről ebben biztos vagyok. A jó múltkor is egyórás interjút közvetített Gálvölgyi Jánossal. tam, de így, hogy a sanda bohóc megelevenedett, ha csak hangban is, még pompásabb volt, mint olvasva. Maga a szerző ezt írta könyvéről: "... e kis könyv szereplői fajankók. S amit végbevisznek: bakugrások. S mikor közrebocsátom, az a reménység vezet, hogy nyilván kívülem is akadnak olyanok, akik a fajankó képtelenségein mulatni tudnak és különösen akkor, ha képesség rejlik mögötte." A sanda bohócnak vannak képességei. Például így udvarol Aglaja kisasszonynak: "Milyen gyönyörű nyelvecskéd van neked. Még a nyelvecskéd is milyen gyönyörű, láttak már ilyet? Nem zöld, nem kék, nem is fekete, hanem édes, szép, piros." Füst Milán itt szinte fürdik a komikus képtelenségekben, s a hallgató hatalmasakat kacag. NINCS ÁRAM Ma azt hallottam a tízórai hírekben, hogy a bolgár hadsereg nem kap villanyáramot. Hogy miért? Mert már igen sok levával tartozik a villanyműveknek. Elképzelem a bolgár hadsereg katonáit, amint esténként sötétben búslakodnak a kaszárnyákban, nem olvashatnak, nem tanulvalaha. A tározó és környéke nemsokára a Balatonnal vetekszik. Ezt mondta a szlovák rádió egyik kommentátora, s mivel hangjából ítélve ezt komolyan is gondolta, nagyobbat kacagtam rajta, mint a sanda bohócon... FRIDERIKUSZ-SHOW Friderikusz Sándor kétségtelenül ügyes ember, műsorába már rengeteg híres és hírhedett, furcsábbnál furcsább embert gyűjtött össze, a műsor valóban szórakoztató, jobbára humoros, megnevetteti, vagy legalább megmosolyogtatja az embert. Legutóbbi showja azonban engem felmérgesített. Pedig jól kezdődött: Friderikusz első vendége Gregor József volt. A kitűnő (és remek humorú) énekest mindig örömmel látom és hallom. Nem lett volna semmi baj, ha a saját bemutatkozása után fogja magát és hazamegy. O azonban maradt, s Friderikusz alaposan "csőbe húzta": számtalanszor végigcsókoltatott vele négy ronda, kövér angol hölgyet. Tudniillik egy csókszámláló gépet kellett kipróbálni. Ez a nyilvános csókolódzás akkor Gálvölgyi ilyesmiket mondott: "Hiszek a lélekvándorlásban. Csak azt tudnám, mi voltam az előző életemben!? És mi leszek a következőben!?" Azt hiszem, ó a következő életében is színész lesz, színes, sokoldalú, másképp nem lehet, az élet ért a szereposztáshoz. Aztán még ezt is mondta Gálvölgyi János: "Nagyon érzelmes ember vagyok, sírni tudok egy szép nő láttán, egy szép zeneszám hallatán." No, gondoltam ekkor, ezt én is elmondhatom magamról. Arra a kérdésre, mindig színésznek készütt-e, a következőket válaszolta: "Az ördögöt! Gyerekkoromban éjjel-nappal arról ábrándoztam, hogy megyek az utcán, s valaki így szól mellettem: "Nézzétek, ott megy a Gálvölgyi János!" Gondolom, ez is "bejött"... A SANDA BOHÓC azaz: Goldnágel Efraim csodálatos kalandjai. Ezt is a rádióban hallottam, s mondhatom, igen jókat mulattam rajta, vagyis Füst Milán szertelenségein, melyeket már sokszor olvashatják a hadi tudományok elméletét, vagy ha igen, csak gyertyafény mellett, feltéve, ha van pénzük gyertyára. S azt gondolom: ez egy nagyszerű precedens, csak ki kellene bővíteni: ne kapjon a hadsereg semmit. Ne kapjon krumplit, kenyeret, húskonzervet, cibakot. Ne kapjon levegőt. Talán akkor nagyobb biztonságban leszünk. Természetesen csak ha minden ország minden hadseregével így fognak bánni. Sajnos erre kicsi a remény. Vannak gazdag hadseregek is... MOSOLYOGJUNK! Ezt meg a szlovák rádió közölte velem: a hajókirándulásokra, amelyeket a bősi víztározóhoz szervez nem tudom ki, alighanem Július Binder, már napokkal előbb kell hajójegyet rendelni, még így sem jut mindenkinek. Hogy is jutna, hogy is jutna! Ebből a rádióadásból azt is megtudom, hogy a víztározó körzetét üdülőteleppé fogják fejleszteni, és mert a Duna elterelése sem váltotta be Szlovákia rosszakaróinak vészes jóslatait, ellenkezőleg, a talajvíz szintje helyreállt, az ártéri erdők nem pusztulnak el, ez a táj szebb lesz, mint is ízléstelen lett volna, ha mind a négy csókálló hölgy világszépe, hát még így, hogy csúnya, kövér, öreg, gatyás "hölgyek" voltak. Sajnáltam Gregor Józsefet, és mérgelődtem. GIULIETTA GYÁSZA Október harmincadikén lett volna az aranylakodalmuk, de a férj, Federico Fellini ekkor már napok óta kómában volt, s harmincegyedikén meghalt. Aranylakodalmukra még ő rajzolta a meghívókat. Giuliettát nemrégen láthattuk, ugyancsak Friderikusz Sándor műsorában. Es láttuk sírni a boldogságtól, amikor férje átvette — már ötödször — az Oscar-díjat. És láttuk vidáman táncolni Friderikusz Sándorral. És hallottuk, amint elmondja, hogy férje a világ legszebb, legstrammabb férfiúja. És hogy ő még mindig imádja. Elhunyt a világ legnagyobb filmrendezője. Giulietta Masina gyászol. Osztozzunk gyászában! ZS. NAGY LAJOS
