A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-11-26 / 48. szám
GONDOLKODÓ KITEKINTÉS III. Vajdaság Kitekintésünk során a vajdasági magyarság is megérdemli, hogy alaposabban foglalkozzunk helyzetükkel, elgondolásaikkal. Velük kapcsolatban két kérdéssel tartom érdemesnek foglalkozni: a VMDK helyzetével, felfogásával, illetve az általuk előterjesztett autonómiatervezettel. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége következetesen a vajdasági magyarok érdekvédelmi szervezetének mondja magát, ugyanakkor a parlamenti és a helyhatósági választásokon politikai pártként működik. Több személyes oknyomozó megbeszélésre hivatkozva azt kell mondanom, hogy ez a meghatározás egyrészt a dolgok nem pontosításából, másrészt a Vajdaságban is megosztott magyarság szervezeti összefogásának igényéből ered. Magam távolról sem vagyok a politikai pártok szerepének abszolutizálója, azt azonban látnunk kell, hogy a társadalmak eddigi leghatásosabb eszköze tehát a politikai párt, ugyanakkor a politikai párt az érdekvédelemnél sokkal szélesebb feladatspektrum betöltésére is képes. Az is világos gondolom mindenki számára, hogy a Tito-korszak a vajdaságiakon is otthagyta a lenyomatát, s a környező országokban élő magyar kisebbségiek közül a kárpátaljaiakon túl ők azok, akik máig is leginkább a volt létező szocializmus által kitermelt és máig befolyást gyakorló sémákban gondolkodnak. A fenti megállapításokat, természetesen, nem bántó éllel fogalmaztam meg. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a horvátországi magyarok után a vajdaságiak vannak napjainkban kitéve a legkegyetlenebb pressziónak, s Ágoston András többször is elismételt szavai (amelyekre most csúnyán rezonál Seselj vajda egynémely újabb kijelentése), miszerint a vajdasági magyarság számára vagy meg tudják teremteni az autonómiát, vagy ez a magyarság el fog költözni a szülőföldjéről, fagyasztó sokkot okoznak bennem. Azt mondhatnánk most erre, hogy a fenti kijelentések nem politikushoz méltó szavak, a politikus nem szűkítheti le ilyen tragikus alternatívára egy népcsoport sorsát; ugyanakkor számos konkrét eset tudatában ismételten be kell látnunk, hogy a helyzet valóban rendkívül komoly. Szerbiában — s így a Vajdaságban is — nagyon élére álltak a dolgok, s a kisebbségek ezt a helyzetet érdemben nem tudják befolyásolni. A VMDK-t most ez a nagy külső nyomás tartja össze, belül szonban sajnos, erősen megosztottak ők is, s ez a megosztottságuk az érdekvédelemnél aktívabb cselekvésre bizony gyakorta nem is nyújt lehetőséget. Az autonómiatervezetük tiszteletet érdemlő munka, habár számos gyenge pontja van, amely miatt kétséges, elfogadható lenne-e a Szerbiában élő többi nép (népcsoport) számára, más megközelítésből pedig: működne-e. Szimpatikus kiindulási pontja a tervezetnek, hogy az eredeti Carrington-tervre épül, s másfél-két évvel ezelőtt valóban úgy nézett ki, hogy ennek a tervnek lehetnek komoly nemzetközi esélyei. Mára azonban a volt Jugoszlávia területén lezajlott események sajnálatosan messze meghaladták azt az elképzelést, s az országok újraszabdalásakor félő, hogy a kisebbségek érdekei megint a perifériára szorulnak. A másik fontos kérdés, amely a dokumentum politikai esélyeit teszi kérdésessé, a tervezet címe: Magyar Autonómia. Egy olyan tipikusan többnemzetiségű területen, mint a Vajdaság, kérdéses, mennyire akceptálható ez a többi nép (népcsoport) számára. Ilyen helyen valószínűleg a mozaiktársadalom (autonómiakombinációk) megvalósítása lehetne a járható út, ehhez azonban figyelembe kell venni az ott élő többi nemzetiség igényeit is. (Zárójelben jegyzem csak meg csupán, hogy véleményem szerint egy Dél-Szlovákiában esetleg megszervezendő területi autonómia sem létezhetne csupán nemzeti-nemzetiségi alapon. Ennek az autonómiának így funkcionálisnak — közigazgatásinak kellene lennie, amelyben kulturális autonómiát élvezhetnének mind a Dél-Szlovákiában élő magyarok, mind az ott élő szlovákok. Az ilyen megoldásra nagyon jó példa Dél-Tirol.) A fenti megjegyzéseket azért tartottam fontosnak megtenni, mert a vajdasági elképzelés legerőteljesebb része éppen egy területi-autonómia, a Magyar Autonóm Körzet megvalósítása. Ez majdnem a dokumentum csúcs; a tervezet ennél tovább csak Vajdaság alkotmányjogi státusának rendezése terén megy tovább, ahol népszavazással az egész Vajdaság számára kér jelentős autonómiát Vajdaság Autonóm Tartomány címen. Visszatérve azonban a szimpatikus tervezet alapkoncepciójához, az elképzelés a személyi autonómián alapszik; a köztársaság területén élő népcsoportokat politikai szubjektumoknak ismeri el (Szerbiában erre minimális az esély), s ezek a népcsoportok hozhatják létre a személyi elven alapuló népcsoporti autonómiájukat. Ez voltaképpen kulturális autonómiát jelentene minden népcsoport számára, s az oktatásügy, a művelődés, a tájékoztatás és a nyelvhasználat területeit ölelné fel. Azok a községek, ahol az egyes kisebbségi népcsoportok egyszerű többséget alkotnak, különleges státust kapnának; ezek társulásából jönne létre a már említett Magyar Autonóm Körzet. Ezek jogköreinek felsorolásakor is majdnem kizárólagosan a kulturális jogok dominálnak, amely véleményem szerint, egy ilyen felépítésű autonómiánál nem elégséges. Végezetül; szurkolunk VMDK-beli barátainknak, hogy sikerre tudják vinni a tervezetben lefektetett elképzeléseiket, ugyanakkor azt is szerencsésnek tartanánk, ha az anyagon még dolgoznának. Jelenlegi formájában ugyanis a dokumentum inkább az alapelvek tárának fogható fel, számos eleme még finomításra szorul. Bizonyára érdemes lenne még értekezni a többi határontúli magyar népcsoport által kidolgozott kezdeményezésekről is; ezek azonban jelentőségükben az eddig elemzettek alatt maradnak. A Kárpátalján tavaly érdemleges kezdeményezések indultak be, mára azonban mintha kifulladtak volna. Az akkor felröppentett autonómiaelképzeléseket nem öntötték jogi formába, ami pedig megvalósult a Kárpátalján, az inkább az állam kezdeményezésének köszönhető. Az ottani jelenlegi modell inkább egy posztszocialista elképzelést sejtet, számunkra az visszalépést jelentene (nálunk is megfogalmazódtak hasonló elképzelések 1968 táján, mára azonban ezek már meghaladottakká váltak). Lényegében hasonló vélemény mondható a szlovéniai állapotokról is; ott alkotmányos és központi végrehajtó szinten szimpatikus rendezési tervek kodifikálódtak, az igazi gondot ezek megvalósítása jelenti, főleg helyi és regionális szinteken. Egyébként a szlovéniai megoldás sem klasszikus autonómiamodell, inkább specifikus kérdésekben egy, az államigazgatás mellé rendelt felépítmény. A kis létszámú ottani magyar közösség számára legalábbis átmeneti megoldást jelenthet, bár az értékelés alfája és ómegája ott is a valódi megvalósítás foka lehet csupán. A horvátországi alkotmánymódosítást, amely a kisebbségek szempontjából pozitív megfogalmazásokat tartalmaz, elvben szintén csak dicsérhetjük. A gyakorlat, a valóság azonban Horvátországban nagyon szomorú; a krajinai ún. Szerb Köztársaság félkatonai szervezetei nagyon sok horvátországi magyart menekülésre kényszerítettek, a horvátországi magyarság tragikusan szétszóródott. Csak reménykedhetünk, hogy egy átfogó balkáni rendezési terv a számunkra leírt szép alkotmányos ígéretekből be is tart majd valamit. CSÁKY PÁL 4 A HÉT
