A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-11-19 / 47. szám
MAGÁNYOSOK KLUBJA A rovat postájából Tisztelt Szerkesztőség! Régi olvasójuk vagyok. A Társkereső rovatukat is szívesen olvasom, és bizony sokszor megütközöm az olyan hirdetéseken, amikor 15—16 éves lányok társat keresnek. Amit viszont most az utolsó, 43. számban olvastam, már nem állhatom meg szó nélkül (a férfiak védelmében). Arról a családos özvegyasszonyról van szó, aki az 54 éves önhibáján kívül elvált férfit bírálja. A hölgy felrója a férfinak, hogy nem szereti a gyerekeket, csak magára gondol, magának akarja megteremteni a biztonságot, a jólétet. Tudom, hogy mindenkire vonatkozik a szólásszabadság, véleményt mondhatunk egymásról, csak azt nem tudom, illő-e a nagyközönség előtt ismeretlen egyént bírálni?! Szerintem természetes dolog, hogy mindenki a saját jólétét akarja. Gondolom, hogy a férfinak megvan rá az oka, miért keres gyermektelen társat. Szerintem egy 54 éves, elvált férfi, aki már megette a kenyere javát, nem azért keres magának társat, hogy gyermekotthont nyisson, hanem azért, hogy a hátralevő éveit az élettársával, csendben, nyugalomban, békességben, kettesben élhesse le. Sajnos, ez nem mindenkinek adatik meg... Tisztelettel: egy régi olvasójuk Kedves Magányosok Klubja! Ötvenöt és ötvenhat év között ballagok, az életben kissé elfáradva. Tíz éve szinte le sem tehettem a gyászruhát, szüleim, testvéreim meghaltak, a közelmúltban pedig a férjem is itthagyott örökre. Szinte már úgy éreztem, nem bírom tovább. A faluban, ahol lakom, nincs semmilyen szórakozási lehetőség, ezért fájdalmamban csak az a néhány újság, ami hozzánk jár, nyújt egy kis vigaszt. A Társkeresőben olvastam egy úr magá nyáról. S mivel nyugdíjas vagyok, az időm rengeteg, gondoltam, írok neki. írtam, válaszolt, én ismét válaszoltam. Levél jött, levél ment, s egy sokadik levél olvasásakor a vérem bizseregni kezdett. Mondtam is magamban, kár, hogy ilyen messze lakunk egymástól, mert az biztos, ha itt volna ez az öreg 60-as fiú, biztosan történne valami... A következő levélben, mintha csak olvasta volna gondolataimat, találkozót kért. Találkoztunk is egy közeli városban. Leültünk egy padra, és hosszan beszélgettünk. De nem bántam volna, ha az a pad nem nyilvános helyen van. Mert megtettem volna, amit lánykoromban nem tettem meg. Sajnos, szűzen mentem férjhez. Tudom, hogy ő is hasonlóan érzett, mert felajánlotta, hogy eljön hozzám. Én erre megmondtam, hogy nem lehet, mert a faluban én elismert asszony vagyok, s az is akarok maradni. Hívott, hogy akkor menjek el én hozzá. Elmentem. Szép volt, jó volt. Most úgy érzem, ez az ember visszahozott az élők sorába. Újból nevetek, boldog vagyok. Úgy terveztük, hogy ezt a kalandot házassággal pecsételjük meg. Ezúton üzenem a társkeresőknek, magányosoknak, ne adják fel a harcot, ismerkedjenek bátran, mert aki mer, az nyer... Üdvözlettel: egy boldog asszony Kedves Szerkesztőség! Szeretem a lapjukat és ezt a rovatot is. Bátorságot vettem, hogy megírjam a Reménytelen reménykedő jeligéjű olvasónak a válaszomat. Férjemmel most ünnepeltük házasságunk 25. évfordulóját. Nagyon boldogok vagyunk. Gyermekeink már nagyok, önálló életet élnek. Mi is úgy házasodtunk össze, hogy szüleim nem vettek részt az esküvőnkön, pontosan ugyanolyan oknál fogva. Én is nagyon boldogtalan voltam. Most, hogy elmúltak az évek, csak mosolyogva gondolok vissza arra az időszakra, ugyanis szüleim nem élték volna túl, ha nem ismerik meg az elsőszülött unokájukat. A találkozás döntő volt számukra, és máig is boldogok, amikor a nagyfiú unokájukat megölelhetik. Kedves Reménytelen reménykedő, ne legyen szomorú, meglátja minden rendbejön, ha a gyerekük azt mondja majd, hogy nagyi. Egy anya a Csallóközből TÁRSKERESŐ 20 éves, csinosnak mondott, szőke hajú és kék szemű lány, megismerkedne komoly gondolkodású fiúval, házasság céljából. Minden levélre válaszolok. Jelige: Nagyon fáj az élet, mert hiányzol A Hét 93/564 38/172, szőkésbarna hajú, kék szemű, minden káros szenvedélytől mentes fiatalember vagyok. Szeretnék megismerkedni olyan lánnyal, fiatal-, illetve özvegyasszonnyal, aki komoly gondolkodású, de szereti a vidámságot, szeretette és komoly kapcsolatra vágyik. Falun lakom, családi házban. Minden levélre válaszolok. Fényképeddel nagy örömet szereznél. Jelige: Együtt egymásért A Hét 93/565 30—38 éves, 165 cm-nél alacsonyabb, özvegy, hajadon, esetleg elvált nő vagy, egy vagy két gyerekkel, és magányosnak, szomorúnak érzed magad? Neked is hiányzik egy társ? Nyújtsd a kezed, és írjál egy 41/167, magányos falusi fiatalembernek a Komáromi járásból. Elűzöm a bánatodat, és nem leszel többé egyedül. Jelige: Árvácska A Hét 93/566 Középkorú, fiatalos hölgy bizakodva várja minden káros szenvedélytől mentes férfi levelét, 50—60 éves korig. Jelige: Egyedül szomorú vagyok A Hét 93/567 22/180/70, fekete hajú, sportos fiú, ezúton keresi egy csinos, barna lány ismeretségét, aki mindent szeret, ami szép és jó. Jelige: Telihold A Hét 93/568 37/187/89, elvált nő vagyok, két kislány édesanyja (14 és 10 éves). Szeretnék ismeretséget kötni intelligens, magas termetű férfival, 45 éves korig, az NZ vagy LV járásból. Kalandorok kíméljenek. Fényképes leveleket várok. Jelige: Új év, új élet A Hét 93/569 Elettársat keresek becsületes, özvegy vagy elvált, 47—55 éves, középtermetű, középiskolai vagy főiskolai végzettségű, magányos férfi személyében. Jelige: Nyugat-Szlovákia A Hét 93/570 FIGYELEM! Örömmel értesítjük olvasóinkat, hogy Szentpéteren (Svätý Peter) ismét megrendezik a magányosok, társkeresők találkozóját 1993. november 27-én, 18 órakor a helyi kulturális központban. Zenéről, frissítőről gondoskodnak. Érdeklődni lehet a 0818/821 19 telefonszámon. Mindenkit szeretettel vár a rendezőség V.__________________________________/ A HÉT 17
