A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-11-12 / 46. szám
Mark Hyams Civillé az öfdög Uraim és hölgyeim, én húsz esztendeig éltem olyan-amilyen házasságban Vanessával. Magam sem értem, miért vezettem oltárhoz, miért maradtam mellette, s most miért szomorkodom mégis, éppen most, amikor a darlingot elvitte az ördög. Nem szerettem. Gyorsan eladtam a nagy családi házat, és albérletbe költöztem, de szó, ami szó, nem találtam helyemet a nap alatt. Valahogy elveszettnek éreztem magamat. Abban reménykedtem, hogy régi barátom — Eric Bronson — tanácsa majd átsegít a válságon. Egy vidéki városban a barát többet ér, mint a májusi eső. Eric olyan volt, mint az atyaúristen, akinek mindent szabad, és akinek az életben minden sikerül. Ezt mindenki tudta. Dúsgazdag vállalkozó hírében állt, de volt egy hatalmas áruháza is a város központjában, ahol a környékbeliek gépalkatrészeket vásárolhattak, azonkívül tartott egy benzinállomást is a forgalmas 180-as út mellett. — Tudod Eric — mondtam neki gyámoltalanul —, egy szobára volna szükségem. Egy magányos farkasnak megfelelne egy... Eric mosolygott, és megjegyezte: — Miért nem nősülsz meg újra, öreg? Mire vársz? Elpirultam: csak hebegtem-habogtam. — Ugyan, Eric, ostobaságokat beszélsz. Nem is tudom, találok-e magamnak... — Ismerek néhány csinos hölgyet. — Például? Mondj egy nevet. — Cheryl Roberts... Ó igen. Cheryl és Chubby Roberts. Láttam a cégtáblát a város belterületén. Egy parányi boltocska, olyan drugstore-féleség. A polcokon rajzszögek és cipőkanalak mellett skót whisky. A pult mögött vendéglő: enni lehetett náluk és inni. Robertsék az első emeleten laktak. Ez a Chubby nem volt valami 20 A HÉT barátságos, megnyerő mosolyú pacák, habár megtett mindent, hogy a boltjába csalogassa a vásárlókat. Vállas és izmos, ám sohasem mosolygott. Ha valamit kérdeztek tőle, foghegyről válaszolt, s emiatt sokan nem kedvelték. Az emberek azt mesélték széltében-hosszában, hogy veri a nejét. Megtörtént, hogy Cheryl sötét foltokkal a szeme alatt szolgálta ki a vevőket. Valamelyik este — tegnapelőtt történt vagy szombaton — éppen akkor sétáltam el az ablakuk alatt, amikor az asszony odafent az emeleten többször felsikoltott. Én azonnal megnyomtam a csengőt. Chubby mogorván nyitott ajtót. — Mit akar? — kérdezte barátságtalanul. — Odafent minden rendben van? — Miért ne volna? Miért érdeklődik? — Nekem úgy tűnt, hogy... hogy valaki... valakit... — Nézze meg a nejemet, ha olyan kíváncsi arra a tehénre. Szó nélkül az emeletre rohamtam. Cheryl az ágy szélén ücsörgött egy pokróccal a vállán. Megkérdeztem, hogy mi történt. — Nem értem magát — válaszolta a nő. Mi azt hogy "mi történt?" — Éppen erre sétáltam... Ön sikoltozott, nem? _ — Ó, igen. Valami rosszat álmodhattam — mondta az asszony halkan, és elfordította a fejét. Mi mást tehettem? Bocsánatot kértem a házbeliektől, és távoztam. Cheryl nagyon szép asszony, szögeztem le újra magamban. Elképzelhetetlen. Vajon miért veri az a bitang? Nem tudtam szabadulni egy rögeszmétől. Cherylt Eric nekem szánta, mondta, de mit tehettem? Chubby minden bizonnyal úgy őrizte mint a sárkány. Történt aztán, ami történt. Chubby egyszerűen eltűnt. Éjszaka hagyta el a házat, és azóta nyoma veszett. Mindenki azt várta, hogy az asszony örömében pezsgőt bont, de Cheryl hallgatott, senkivel sem akart beszélni az ügyről. Talán maga sem hitte, hogy megszabadult az urától. Lassan-lassan azonban mégis magára talált. Munkához látott. Egy reggel a bolt előtt sétáltam. Végül megembereltem magam, és benyitottam. Cheryl a pult mögött szorgoskodott. Egyenesen a tárgyra tértem. — Bocsásson meg... Meghívhatom ebédre? Elfogadta a meghívást. Elvezettem egészen Lindsfordba, ahol senki sem láthatta. Megkérdeztem tőle: — Most mi a helyzet Chubbyval? Elvállt az urától? — Az ügyvédem mindent elintéz. Egy héttel ezután megkérdeztem tőle, hogy akar-e a feleségem lenni. Elpirult, majd bólintott. Titokban erről álmodozott — mondta szemérmesen. Ez volt életem legszebb pillanata. Egyelőre nem szóltam neki arról a csekélységről, hogy Eric közreműködésével vásároltam a környéken egy telket. Meg aztán... tehát arról van szó, hogy szeressen engem, adja nekem a kezét, ne pedig annak, amivel rendelkezem. Elárulhatok még valamit: amikor először megcsókoltam, elsírta magát. — Miért sírsz? — kérdeztem gyengéden. — Mert határtalanul boldog vagyok. — Szeretném, ha ez a boldogság örökké tartana, szívem — mondtam, és megsimogattam a haját, majd újra megcsókoltam a száját. A tél úgy múlott el, hogy többször megvizsgáltam a telket. Április elsején kölcsönkértem Eriétől egy buldózert. Másnap megünnepeltük Cheryl születésnapját. Nagy meglepetést tartogattam számára. A megbeszélt időpontban gépkocsival mentem érte. Csak annyit mondtam, hogy szeretnék neki valamit megmutatni. — Biztosan piros kesztyűt szeretnél a rózsaszínű kezedre — mondtam vigyorogva. Szerettem volna valamivel felvidítani. — Nem tudom, hogy mit akarok — válaszolta Cheryl. — Igazán nem tudom. Én veled nagyon boldog vagyok, s ez nekem elég. — A boldogságnak nincs határa, Cheryl. Kapsz egy új házat, sőt még ennél is többet. Vásároltam — csak nekünk — egy telket. Öreg tölgyfákkal és patakokkal... — Hol fekszik? — kérdezte rövid szünet után. — Nem messzire innen... Cheryl elhallgatott, nem kérdezősködött tovább. Néhány perccel később lefékeztem, és a tájra mutattam. — Buldózert is vásároltál? — kérdezte sápadtan. — Miért ne? — Nagylelkű vagy, drágám. A vállamra tette a kezét. Furcsálltám a viselkedését. Volt a hangjában valami, ami nyugtalanított. — Bocsáss meg, rosszul érzem magam — súgta. — Menjünk haza azonnal. Aggódni kezdtem érte. Otthon aztán arra kért, hogy hagyjam magára, és ne térjek be a boltba. Ezzel felrohant az emeletre, én pedig lógó orral távoztam. Megittam néhány whiskyt, sörrel. Másnap sem beszélhettem vele. Tehát, megint bezárkózott a szobájába. Vártam. Gondoltam, majdcsak lejön. Nem így történt. Aztán levelet kaptam tőle: "Összetörted a szívemet. Remélem, én nem teszlek boldogtalanná, nem szenvedsz sokáig. Nincs maradásom, többé nem térek vissza abba a városba, ahoi évekig éltem. Ne is nyomozz utánam. Talán Arizonába távoztam, talán Floridába. Semmit nem tehetsz értem. Senki sem volt olyan rendes hozzám, mint te, de nem maradhatunk együtt. A többiről nem szólhatok, nem írhatok. Szerettelek nagyon, ég veled!" Nehezen viseltem el a hiányát. Másnap hajnalban a telekre mentem. Felkapaszkodtam az otromba buldózerre, és nekihajtottam a göröngynek. Lenéztem. Nem, nem, ez nem lehet! Chubbyból — Cheryl egykori urából — mindössze ennyi maradt. Gyorsan elföldeltem az árulkodó nyomokat. Gyűlölettel a szívemben bámultam a tiszta oregoni égre. Legyél átkozott a halálod után is, Chubby Roberts, elvetted tőlem Cheryltl A telket természetesen eladtam. Ördög vigye a patakokat és a tölgyes erdőket! Meg ezt az egész cudar életet! Mit gondolnak, vágjak neki az útnak? Megtalálom-e valaha is Cheryit? Valahol Texasban vagy Wyomingban?
