A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-11-12 / 46. szám
EGTAJAK HUNYADY SÁNDOR A nadrág és a szerelem Sáromberki Balázs szerződtetett egy diákot, hogy a nyári iskolaszünidő alatt latinra és matematikára oktassa a fiát, aki haszontalan kölyök és rossz tanuló volt. A sáromberki kastély szép, régi falusi ház volt. Tágas, hűvös, nagy szobákkal, amelyeknek ablakain örökké le volt eresztve a legyek miatt a zsalugáter. Mélységes, nyári unalom terpeszkedett el a kastélyon. Még az volt a legizgalmasabb időtöltés, hogy a család is meg a cselédség is egyformán tanakodott, típpelgetett. milyen lesz a nevelő, akit a "nagyságos úr" Pesten megrendelt? Hiszen elég fontos, miféle "új" emberrel kell együtt élni, egy födél alatt, júniustól egészen szeptemberig. Végre megjött a diák. A sárga homokfutót érte küldték az állomáshoz. Nagyon fiatal ember volt, aki még büszke rá, hogy már borotválkozik. És iszonyú szegény lehetett. Amikor a kocsiból kiszállt, és az inas a poggyászát kérte, nem tudott mást odaadni, mint egy spárgával átkötött papendekli skatulyát. Dadogott is a szégyenkezéstől, hogy ilyen koldus. Holott ez nem volt baj. Az ifjúság szörnyű nagy dolog. Illik hozzá mindenféle viselet. A diákhoz is illett a kicsiny papendekli skatulya. A ház népe mindjárt megsajnálta, vagy inkább megszerette, hogy ilyen kevés holmija van. Minden este mostakvastaltak rá, hogy másnap tiszta inget húzhasson. A szobalány nagy műgonddal, ahogy a múzeumokban restaurálnak egy régi képet, megstoppolta a harisnyáját. A diák kora reggel adta a latin leckeórát neveltjének. A lecke a vadszőlőlugasban zajlott le, amely a kert leghűvösebb pontja volt. Éppen ezért majdnem mindig ott ült a lugasban Berenice és Karola kisasszony is. A tanítvány két nénje. Berenice tizenhét éves volt, Karola tizennyolc. Szigorú fegyelemben nevelt vidéki úri kisasszony volt mind a kettő. A legnagyobb melegben is hosszú harisnyát és ujjas blúzt viseltek. Rendesen elpirultak, ha valaki megszólította őket. A nevelő egyszer arra figyelmeztette Karolát, hogy vigyázzon, egy katicabogár mászik a nyakán. Ez olyan érzéki csengésű dolog volt számukra, hogy nemcsak Karola, hanem Berenice is belepirult, mire a diák is illendőnek érezte, hogy szintén elpiruljon. Zavartan néztek egymásra, az ifjúság édes, piros hullámával az arcukon. A lányok nagyon csöndesen viselkedtek a leckeóra alatt. Munkakosaruk fölé hajolva, némán dolgoztak. Az egyik csipketerítőt horgolt, a másik asztalfutót hímzett. És közben a szivük mélyén egyre szerelmesebbek lettek a diákba. Mit tehet két, klastromi szigorban nevelt lány, ha a lángoló nyár virágillatában egy csinos, szegény fiú van a közelükben, aki olyan okos, hogy latinra tanítja a kis öccsüket? Csak természetes, hogy a diák is szerelmes lett eközben. De nem külön szeretett bele Berenicébe vagy Karolába. Hanem egyszerre esett belé mind a kettőbe. Nem tudta őket különválasztani. Berenicének gyönyörű arca volt, kondorpillájú szeme, piros szája, még az orrlyuka is szép volt, gyöngéd rózsaszín, az ember szerette volna orron csókolni. Karolának a termete volt olyan remekül karcsú, hogy bogra lehetett volna kötni. A diák fantáziája összekeverte a két alakot, egy szépséget teremtett a kettőből, és ezt a kombinált ideált fölállította ifjú lelkének oltárára. Két hét telt el ezen módon, amikor Sáromberki Balázs egy ebéd után így szólt a diákhoz: — Rémítő meleg van! Nem sül meg ebben a fekete ruhában, Dombay úr? Jöjjön fel a szobámba. Adok magának egy világos nadrágot! Adott is a fiúnak egy agyonmosott, fehér flanelnadrágot, amelyet a nevelő hálás köszönettel fogadott. Csakhogy az ajándéknak volt egy kis hibája. Sáromberki úr két méter hosszú férfi volt, a nagy magasságtól mindig oldalt billentve hordta a fejét. Amikor a keszeg diák fölpróbálta a nadrágot, hiába húzta föl a derekát egészen a hóna alá, a nadrág alul még mindig túl hosszú volt, föl kellett belőle hajtani vagy tizenöt centimétert. Ilyen bohócnak való öltözetben nem lehet megjelenni hölgyek előtt. Pláne, ha valaki szerelmes is a hölgyekbe. Minek következtében a nevelő elvitte a nadrágot a konyhába, odaállt a szakácsné elé: — Kedves jó Zsuzsa néni, tegye meg nekem azt a barátságot, hogy ennek a nadrágnak a szárából levág pár centimétert. Most kaptam a nagyságos úrtól. Hosszú. Nem tudom így viselni. A szakácsné, aki olyan vastag volt, mint egy liszteszsák, szeretetteljes tekintetével megsimogatta a diákot: — Adja ide, úrfi, azt a holmit! Orrára tette a pápaszemét. Cérnát fűzött a tűbe, megcsattogtatta az ollót. Szépen levágta a nadrág szárát, beszegte, kivasalta, aztán mindjárt kiakasztotta szellőzni a kertbe, egy körtefa meg egy almafa közé feszített ruhaszárító kötélre. Eljött az éjjel, gyönyörű csillagaival. Tücsök szólt a fűben, béka kuruttyolt az árokban. Mélyen aludt az egész ház, Tihanyi József illusztrációja 12 A HÉT
