A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-09 / 28. szám
■W-S&ODN;1 Mit tenne tízezer koronával 1 egy kis ember nagy bajusszal? — Tízezer korona manapság nem nagy összeg. Arra talán elég lenne, hogy meghívjam a barátaimat egy bulira, és rendezzünk egy görbe estét — mondja PAVOL ZEDNICEK, a népszerű Koffer című televíziós vetélkedő műsorvezetője, akivel a pöstyéni Művészetek Házában beszélgettem. Civilben inkább egy május elsején felvonuló gyári munkásra emlékeztet kockás cowboyingében, farmerben, csak kétoldalt lelógó harcsabajusza azonosítja a népszerű színészt. Nem affektál, nem tiltakozik, csak azt kéri, hogy a gyönyörű parkban készítsük el a beszélgetést, mert a legszívesebben minden idejét a szabadban töltené. Hrabal Zajos magány című művével érkeztek, de az előadásról semmit nem hajlandó elárulni, mert szerinte a szerző neve már maga is fémjelzi. Ajánlja, inkább nézzem meg, amit meg is fogadok. . — A szórólapon elírták a színház nevét. Úgy tudom, Prágában "Na Zábradlí" Színház működik, itt meg "Bez Zábradlí" van írva... — Nem, nem, ez nem elírás. Én valóban tagja voltam a Na Zábradlí nevű patinás színháznak, ahonnan azonban többedmagammal eljöttem, és megalakítottuk a Bez Zábradlí nevű színházat. Mivel a régi színházban évekig együtt dolgoztunk, együtt jöttünk el Bartoška, Mrkvička, Pospíchal, Dušek és más művészekkel. — Ezek szerint a Zábradlí Színház megszűnt? — Nem szűnt meg, ott most egy új parti van. Új színészek érkeztek, és a színház tovább működik új vezetőséggel, új rendezőkkel. — Ön ismert és népszerű művész. Szüksége van arra, hogy időnként kofferekben bújkáljon? Egyáltalán hogyan került oda, és hogyan érzi magát ebben a műsorban? — A Kofferbe? Ez nagyon egyszerű dolog. Amikor Bonaventura rendező elkezdett dolgozni ezen a sorozaton, engem is kiszemelt magának. Felkínálta a lehetőséget, amelyet én rövid gondolkodás után elfogadtam. Nagyon jól érzem magam a Koffer-ben. Tudja, rengeteg emberrel megismerkedtem Morvaországból, Szlovákiából, ami nagyon érdekes, mert bizonyos dolgokról olykor meglehetősen eltérő a véleményünk. — Az Ön műsorvezetői stílusa eltér a megszokottaktól. — Nem tudom, mennyire jellegzetes ez a stílus, de előzetesen nem mondott nekem senki semmit. Egyszerűen belekezdtünk, és mivel a műsornak nincs szigorú forgatókönyve, tulajdonképpen improvizációra, rögtönzésre épül, én egyszerű beszélgetésnek veszem... — Másszunk ki a Kofferből, és beszéljünk a hivatásáról. Hogyan lett színész? — Eredetileg bőripari középiskolát végeztem, cipész voltam. Volt egy barátom, aki Brünnben tanult, az ó javaslatára jelentkeztem a színház- és filmművészeti főiskolára, ahová elsőre fel is vettek. — Hány éve ennek? — Hirtelen nem is tudom, úgy számolom, hogy húsz éve vagyok a pályán. — Az On alkata, kérem ne sértődjön meg, de nem Rómeót vagy Antoniust juttatja az ember eszébe. Milyen szerepekben érzi jól magát? — Szóval Ön szerint nem úgy festek, mint egy színész? Én azt gondolom, hogy ez nem testalkat dolga. Nem az a fontos, hogy Hamlet kicsi vagy nagy, sovány vagy kövér... — Elárulná milyen magas, hány kiló és mondana valamit a magánéletéről? — Százhetvenhárom cm magas vagyok és 73 kiló. Nős vagyok, van egy lányom, Lucia, aki szintén színésznő, szerintem nagyon jó, aminek igen örülök. Van két kutyám és egy kanárim, no meg egy kis kunyhóm, ahová hétvégeken rendszeresen kijárok a földet túrni. — Nem próbálta meg a lányát lebeszélni a pályáról? — Úgy gondoltam, hogy a pályaválasztás az ő dolga. — Szereti a nőket? Nyugodtan megmondhatja, a felesége biztosan nem olvassa ezt a magyar lapot. — Jézusmária, hát ki nem szereti őket! — Térjünk vissza a színházhoz. Van szerepálma? — Terveim vannak, de szerepálmom nincs. Inkább az érdekel, hogy a színházban, ahol dolgozom, jól érezzem magam, jól játsszunk, hogy az emberek járjanak színházba, és aki eljön, annak élmény legyen az este, az a két óra, amelyben ha nem is játszom nagy szerepet, de része legyek az előadásnak. — Van ideálja a világ művészei között? — Úgy, ahogy Voskovecnek és Werichnek megvoltak a maga ideáljai, nekem is megvannak. A nagy filmszínészek közül Dustin Hoffmannt választanám... — Filmezett külföldön is? — Igen, forgattam Purtugáliában, Németországban, és most nagyon messze, Thaiföldre, Bangkokba készülünk egy cseh filmmel, ott fogjuk forgatni. — Megemlítene valakit a partnerei közül, akit a legjobban szeret? — Tudja, nem szívesen mondok neveket, mert nem szeretném, ha valaki megsértődne. Mindig elégedett voltam azokkal, akikkel játszottam. Most együtt játszom Karol Zemánekkel és Jirka Bartoškával —jó barátok vagyunk, szeretjük egymást. BEKE ISTVÁN
