A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-15 / 42. szám
SZABADIDŐ am m s m mm \:: - 1 1*1 í ail Jól lőtte a nyulat NÁDLER HERBERT (1883-1951) nevét általában úgy ismertük mint a róla elnevezett trófeabírálati módszer kidolgozóját, szülőatyját, ami ugyan módosult, de egy-egy gímszarvasagancs bírálatánál még mindig használják képletét. Ámde tudnunk kell róla azt is, hogy szenvedélyes vadász és egyben remek vadászíró volt, a természetben átélt s szerzett élmény any agáról érdekesen tudott beszélni. "Aki Nádlerrel együtt indul cserkelésre és lesre — írta róla Homonnai Zsombor —, másképpen látja a világot, ha letér a köves útról. Élővé válik a természet, mintegy varázsütésre megelevenedik az erdő, amely nem csupán építő- és bútoralapanyag termőhelye, hanem számtalan, egymásra utalt és egymással békésen élő lény otthona..." A vadászíró Nádler kedvenc vadásztanyái voltak Zólyomban, Breznóbányán, és a dámlapátosok után örömmel utazott a Zay grófok Trencsén melleti pagonyába. Ám vadásznaplójából nem hiányoznak a Bars vidéki, kisaranyosi (Zlatno) muflonvadászatok élményei sem. Csiba Lajos tejfalusi vadász naplójából tudjuk, hogy Nádler 1943. november 28-án járt Felsőcsallóközben is, a borsai stráfvadászaton. Idézünk a naplóból: "Legnagyobb mérgem, midőn egy napra két vadászat jön össze! Pont ez történt ma is. Mint ahogy a túloldalon lévő meghívó is bizonyítja, Sárkány Gyuláék is ma tartják somorjai területükön a körvadászatukat. Minthogy azonban én már előzőleg beígérkeztem Jamniczkyékhoz, így sajnos, a somorjai vadászatról lemondtam... De térjünk vissza a borsai vadászatra. Először is a címét kell korrigálnom: Borsa-Királyfai körvadászat. Rengeteg a puskás, a vadőrökkel 24. Sok rég nem látott ismerős. így, többek között a három Zvacsek fiú, az öreg Neuvirth Béla bácsi. Schvikker Jani is befutott pont az utolsó pillanatban, »kaccenjammerosan« és másnaposán a tegnapi csákányi vadászat után, mely nála ma hajnali négy órakor végződött. Még egy jelenlévő hírességről kell megemlékeznem: Nádler Herbertről, a budapesti állatkert igazgatójáról, a »Cserkészeten és lesen Nagymagyarországon« című vadászati munka írójáról. Jellegzetes szakállal körített arc, a többiektől félrehúzódik. E tulajdonság ha akarom szerénység, ha akarom a felsőbbrendűség érzetéből folyik. Mindenesetre társaságban a többiekre nézve minden extravagantéria kellemetlen. Én nem voltam a közelében, de szomszédai állítása szerint jól lövi a nyulat..." Ennyit tartottam lényegesnek a naplóból idézni, ámbár nagyon sajnálom, hogy a kitűnő megfigyelő, Csiba Lajos naplóírónk, nem váltott néhány szót a budapesti hírességgel, mert meggyőződhetett volna róla, hogy néha a látszat bizony csal, mivel Nádler Herbertről az írásai alapján is elmondhatjuk, hogy nagyon szerette és tisztelte az egyszerű életközelséget. A Csiba Lajos által említett könyvének bevezetőjében ezeket írta: "Semmiről se beszélgetek oly szívesen, mint vadászati dolgokról! Akiről tudom, hogy kellő érdeklődéssel hallgatja, annak szívesen mesélek egyet-mást vadászmúltam emlékeiből, s ezért az elbeszéléseim megírása is nagy örömet szerzett nekem. S ha ebből az örömből, a vadászat, a természet és az állatvilág iránti nagy szeretetemből valami az olvasóra is ráragad, érdemes volt megírni..." Motesiky Árpád NADLER HERBERT: Muflonokra Barsban Kora reggel ritka szálerdővel benőtt hegyoldalon cserkélve, s a keskeny ösvényen óvatos léptekkel lassan tovahaladva, egyszerre jó messze előttem három muflont veszek észre. Még egy darabkát négykézláb előrecsúszom, aztán a látcső segítségével megállapítom, hogy a hátul kullogó darab, mely jóval sötétebb a többinél, erős kos, mert a feje fölött feltűnően látszik a vastag, kerekes csiga. A muflonok legelészve, de folytonos mozgásban tovahaladnak, s így a kost nem tudom célba venni, mert hol egészen, hol részben fák törzsei fedik. Ekkor a fák között kis nyiladékot veszek észre, ha ezen átvált a kos, egész alakját szabadon kell látnom; odairányítom hát a puskámat! Kisvártatva a céltávcsövem látkörében átsétál a juh s bárány, de mikor a kos ér annak közepébe, meghúzom a ravaszt. Nagyot ugrik a kos, és eszeveszetten száguld völgynek, majd tőlem vagy kétszáz lépésre megáll; sietve lövök még egyszer, a kos ismét megugrik, és egyebet nem látok. Kétkedve, aggódva mentem az első lövés helyére, de ott biztató jelet nem találtam. Aztán odasiettem a második rálövés helyére, ahol a kost utoljára láttam. Már messziről fehérlett felém a hátán fekvő, dermedt kos. Nem győztem eléggé csodálni a remek vadat, s végtelenül örültem a szép trófeának, a vastag csigának. A kos csak az egyik golyót kapta meg, éspedig az elsőt, amit a vérnyomon visszafelé haladva könnyű volt megállapítani. Miután a kost kizsigereltem, és súlyát a kis zsebmérleggel 37 kg-ban állapítottam meg, folytattuk a cserkelést. Magas hegytetőre érve körültekintek és nézegetem Bars megye jellegzetes hegyvidékét. Messzire ellátok! Sok ott az elszórtan, magasban álló hegy, melynek sziklás a teteje, de hosszan kinyúló lankás az oldala. Egyik hegycsúcson feltűnően meredek sziklák vagy talán falak merednek ég felé; ködös reggeli levegőben a távoli hegynek csak körvonalait látom. Megkérdezem az utánam baktató kísérőmtől, a német származású vadőrtől, hogy mi az ott a hegyen, szikla-e vagy rom? — Az a ghymesi várrom! — mondja németül. Ghymes! A Forgách grófok ősi fészke, hitbizományi uradalma! Hálával gondolok néhai Forgách Károly grófra, amiért annyi nemes vadászos érzés és áldozatkészség lakott benne, hogy meghonosította nálunk a muflont. Mily nagy száma a vadászoknak részesült már azóta abban a vadászati élvezetben, hogy muflonkosra cserélhetett, és hány vadász trófeagyűjteményét ékesíti most a muflonkosok szép csigáinak egész sorozata, azóta és annak folytán, hogy egy lelkes, szenvedélyes vadász messze földről elhozta és meghonosította nálunk e nemes vadat, és ezáltal nagyvadunkat egy új fajtával tette gazdagabbá. Amily nagy mértékben illeti elismerés és hála néhai Forgách Károly grófot minden igaz vadász részéről, annyira elítélendők azok a területtulajdonosok vagy vadászbérlők, akik Ghymes közelebbi vagy távolabbi szomszédságában nem viselik gondját a muflonnak, és nem segítik elő annak továbbterjedését és számban s minőségben gyarapodását.
