A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-08 / 41. szám
LEPOROLT HISTÓRIÁK Aki a hatalom "ellensége" volt Josef Bican, Becs szülötte, ez év szeptember 25-én ünnepelte 80. születésnapját. Pályafutása regénybe illő. Káprázatos tehetsége a bécsi Rapidban kezdett kibontakozni. A naptár 1933-at mutatott ekkor, és a bécsi sportsajté nem is fukarkodott az őt istenitő jelzőkkel. Bemutatkozása a hütteldorfi zöldek között fényesen sikerült. Pedig az ellenfél — az ősi ellenfél — az Austria Wien volt. Bican három pompás gólt lőtt a bécsi liláknak. Az 1934-es vb-ón tagja volt az osztrák nemzeti tizenegynek, a híres "Wundermannschaftnak1', ahol olyan nagyságok szerepeltek, mint Platzer, Sesta, Smistik, Sindelar és még sokan mások. Szerepelt a magyarok elleni győztes (2:1) csapatban is. Mikor a náci Németország lerohanta Ausztriát, Pepo Bican Prágába költözött. Közeledett az 1938-as foci vb. A csehszlovák sportvezetők eredménytelenül igyekeztek számára megszerezni a csehszlovák állampolgárságot, s így ezen a vb-n nem vehetett részt. Prágában is állandóan feszélyezve érezte magát; hiába zarándokolt ki a közönség — legtöbbször az ő játékáért — az ódon letnái pályára. Amikor 1939-ben a németek bekebelezték Csehországot, és az országból Cseh—Morva Protektorátust alakítottak, a német focivezérkar Bicanból német állampolgárt — Braunért — akart "faragni". 1939 őszén egy magasrangú német tiszt, Rudi Grammlich (különben ő volt a birodalmi csapat kapitánya), a Lucerna bárba hivatta Bicant, és megkérte, hogy vállalja a Führer parancsára a német állampolgárságot, és legyen tagja a német "csodacsapatnak". A gólgyáros három nap gondolkocfási időt kért. Mondani sem kell, hogy álmatlanul teltek a napjai. Összerándult gyomorral és halálsápadtan, szinte emberfeletti erőt igénybe véve végül is előadta mondókáját: Rudi, én jól tudom, hogy Németország megnyeri a háborút, de én nem vállalhatom a német állampolgárságot, apám megfordulna a sírjában, ha tudomást szerezne a dologról. Hazafelé menet sok minden az eszébe jutott, de nem lett folytatása az ügynek. Amikor véget ért a háború, az ötszörös gólkirály úgy érezte, hogy egy szabad hazában teljes mértékben érvényre juttathatja káprázatos tehetségét. Tévedett. Ő minden rendszernek ellensége volt. Egykoron Jan Werich mondotta: "Aki becsületes, az becsületes marad minden rendszerben és nációban." A csehszlovák bajnokságok során, időnként nagy csinnadrattával ünnepelték azokat a játékosokat, akik pályafutásuk során 100 gólt szereztek. Ő 206-szor zörgette meg az ellenfelek hálóját hazai és 46-szor osztrák földön. 1949-ben, épp a csehszlovákok elleni válogatott mérkőzésen mutatkozott be szövetségi kapitányként Sebes Gusztáv. Az öltözőben a magyar vezetők azon vitáztak, hogy vajon hány éves Bican? Harmincnak vélték, de ő 36 is elmúlt már ekkor. Pedig a magyar csatársor hallatán — Sándor, Deák, Szusza, Puskás és Szilágyi — nem a hófehérke jut az ellenfelek eszébe. Bican jóvoltából 5:2-re győztek a hazaiak. Ezek után 30 évig (!) nem tudtak győzni a csehszlovákok hazai pályán a magyarok ellen. (Csak 1980-ban Kassán 1:0-ra, ez volt különben az utolsó magyar—csehszlovák mérkőzés.) 1952-ben a Sparta—Slávia rangadó előtt, a hangosbeszélő üdvözölte a díszpáholyban helyet foglaló Alexej Čepičkát — Gottwald vejét — és a többi elvtársat. Gyér taps volt a válasz. Csak 50 kiskatona tapsolt — bizonyára parancsszóra. Amikor a hangosbeszélő a Slávia összeállítását közölte, és Bican nevét említette, szinte dübörgött a stadion. Még az ellenfél szurkolói is tapsoltak. Čepička és a többiek mogorván, idegesen bámultak egymásra. Ezek után a gólkirályt kikiáltották a dolgozó nép ellenségévé, és Ostravába "száműzték". Itt az emberek nagy rokonszenwel fogadták. Bican itt is megszerezte a gólkirályi címet, és a Vítkovice csapata állandóan zsúfolt lelátók előtt játszott. Közeledett május elseje. Az üzemi vezetők őt is a május elsejei felvonulásra invitálták (egyszerű munkásként napi nyolc órát dolgozott). Hiába szabadkozott, hogy ő még sosem volt életében felvonuláson, a pártfunkcionáriusok erről hallani sem akartak. Abban az időben minden szónoklatban kitértek az ötéves terv "bámulatos" teljesítésére, és az emelvényen helyet foglaló "szeretett" elvtársak bemutatására. Bican játékostársaival együtt a vítkovicei csapat mezében szintén a körmenetben haladt, amikor a nyitott ablakokból az emberek felismerték jellegzetes mackós járását, szinte egy emberként üdvözölték: Éljen Josef Bican ma 80 évesen Bican! (Af žije Bican!) A felvonulás után, épp az a két vezető, aki a májusi felvonulásra parancsolta a híres csatárt, keményen elmarasztalta. Hiába próbált védekezni, hogy ő nem tehet arról, ha az emberek felismerik és tapsolnak neki. A Rudé právo a következőket írta róla: "Ilyen ember nem való közénk, mert zülleszti a munkásosztályt!" Az egyszerű emberek, akikkel együtt dolgozott sztrájkolni akartak. De ő, minden erejét latba vetve lebeszélte őket: "Az Istenért ne tegyétek, ez nekem legalább 20 évembe fog kerülni." Nemsokára ebből a városból is távoznia kellett, így került Hradec Královéba a vasúthoz. Itt a főnöke — aki szintén nagy focibarát volt — felismerte, megölelte, és nem engedte a lapáthoz nyúlni. Más "melóval" bízta meg. 1930-tól 1954-ig futballozott. Korbei úr, a Slávia "mecénása" Bican 80. születésnapja alkalmából, Slávia-mezbe akarja bújtatni, és néhány perc erejéig a zöld gyepre szeretné invitálni. Ő kerülni igyekszik a nagy nyilvánosságot, és horgászbotjával inkább a csendesebb helyeket keresi. BABIÁK LÁSZLÓ Pavarotti és a futball Jövőre Ismét együtt énekel a három tenor Wiesbadeni fellépéssel zárult Luciano Pavarotti nyári koncertkörútja — mondta Rudas Tibor, Pavarotti producere. A Central Parkban több tízezer, Londonban huszonötezer ember láthatta az énekes szabadtéri előadását. Pavarotti további terveit ismertetve Rudas Tibor elmondta, hogy a jövő évben Amerikában megrendezendő labdarúgó-világbajnokság zárógáláján ismét egy műsorban lép fel a három nagy tenor: Luciano Pavarotti, Jósé Carreras és Placido Domingo. Július 16-án, a döntő előtti szombat este Ismétlés címmel új műsort ad elő a négy évvel ezelőtti római szuperkoncert három főszereplője a Dodger’s Stadionban. Rudas Tibor elmondta: azért választották a zárógála színhelyéül a baseballpályát, mert annak félkörívű alakja sokkal jobb hangzást biztosít, mint az ovális futballpályáké. Hogy a koncertet — amelyet a világ nagy televízió-állomásai is közvetítenek — minél többen láthassák, a város hat—nyolc pontján állítanak majd fel óriásképemyőket. Magyar vonatkozása is van az előadásnak: az összes díszletet ugyanis Székely László tervezte, és Magyarországon készíti el a Színházak Központi Műterme és a Balassagyarmati Fémmű. A tizennégy méter magas, százhatvan méter hosszú és hatvan méter széles alumíniumvázas színpad fele már el is készült, konténereken szállítják majd az Egyesült Államokba. Kétszázhatvan zenészből álló két szimfonikus zenekar, háromszáz énekes és százötven táncos, a San Francisco Ballet fellépése színesíti a produkciót. Bár Amerikában nem a futball a legkedveltebb sportág, a világbajnokságra tíz nap alatt hárommillió jegyet adott el a FIFA. Hamarosan megkezdik a zárógála jegyeinek árusítását is. A várható költségek csillagászati méretűek: Rudas Tibor szerint a rendezvény több tízmillió dollárba is belekerülhet.
