A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-08 / 41. szám
KRONIKA Településlexihon MAGYAROK NYOMÁBAN -BENKEPATONY (Horná Potôň) Az úgynevezett patonyszéli községek egyike. Az elnevezés a második világháborúig volt általánosan használatos az akkor még hat Patony — Benke-, Bögöly-, Csécsény-, Diósförge-, Elő- és Lőgérpatony nevű községek — alkotta falucsoportra. A fentieken kívül azonban az okiratokban még további Patony nevű községekkel találkozunk, mégpedig: Homokos-, Főszer-és Solymospatony nevűekkel. Diósförgepatony is azelőtt Diós- és Förgepatony néven két község volt. Az alábbiakban csak a Benkepatony és a már megszűnt vagy a többiekbe olvadt Főszer-, Homokos- és Solymospatonyról emlékezünk meg. Patony névvel először Roland Nádornak 1250. évi oklevelében találkozunk Villa Pothun alakban. 1323-ban Boleszló esztergomi érsek szabadságlevelet ad az itt lakó jobbágyoknak. Ekkor Benkeháza néven szerepel. 1345-ben Michael de Pathon nemes nevében tűnik fel. Nevének további megjelenési formái: 1439-ben Benkepathon, 1927-ben Benkova Potôň. A község a gellei érseki székhez tartozó pozsonyi várbirtok volt, amit egy 1466-ból származó oklevél is bizonyít. Az 1553. évi portális összeírásban mint pozsonyi várbirtok van felvéve 8 portával. Később a Pálffy-család birtokába kerül, s ott is marad egészen a monarchia széthullásáig. Az 1828. évi összeírás szerint 48 háza és 351 lakosa volt. Főszerpatony neve először II. Lajos király 1524-ben kelt a gellei érseki székhez intézett rendeletében szerepel. Az 1553. évi portális összeírásban 5 portával van felvéve. Ugyanitt található meg először Homokospatony neve is, mely szintén mint pozsonyi várbirtok van felvéve a jegyzékbe. Solymospatonyét viszont már egy 1313-ból származó okiratból ismerjük, amikor is Karosai István volt a földesura. Mivel ebben az oklevélben egy a községben épülő templomról is szó van — az pedig a mai Benkepatonyban áll — , valószínű, hogy Solymospatony azonos volt a későbbi Benkepatonnyal, vagy egy közvetlen szomszédságában épült település volt. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 308 302 98,05 1921 362 349 96,41 1930 330 296 89,70 (Benkepatonyt 1940-ben egyesítették Lőgérpatonnyal Lőgérpatony néven.) BÖGELLÖ (Bohelöv) E község keletkezésére és birtokviszonyainak alakulására vonatkozó régebbi adatok, sajnos, hiányoznak. Első okleveles említése 1456-ból való Bég alakban. Nevének további megjelenési formái: 1786-ban Bögellő, 1948- ban Bohelov. A múlt század elején a Hegedűs- és a Bittó-családok voltak a község földesurai, a század végén pedig Rosenberg Jakabnak és Józsefnek volt itt nagyobb birtoka. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírás szerint DUNASZERDAHELYI JÁRÁS a községnek 39 háza és 282 lakosa volt. Idetartozik Karábpuszta. A község területe 826 hektár, lakóinak száma 359, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 102, ev. ref. 175, egyéb 5. A falu polgármestere Kázmér Mária, a Csemadokalapszervezet elnöke Csicsay Mária, az 1—4. évfolyamos iskola igazgatója Csicsay Szidónia. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 346 343 99,13 1921 410 410 100,00 1941 386 386 100,00 1970 410 410 100,00 1980 381 374 98,16 1991 359 359 100,00 BÖGÖLYPATONY (Orechová Potôň) Első okleveles említése 1253-ból való Bechul alakban. Nevének további megjelenési formái: 1463 Bwgwlpathon, 1773-ban Bögölypatony, 1927-ben Dolná Potôň. Bögölypatony a már a Benkepatonynál is említett II. Lajos királynak 1524-ben a gellei érseki székhez intézett levelében is szerepel Beogol-Paton alakban. Az 1553. évi portális összeírásba Békel-Paton néven királyi birtokként 5 portával van felvéve. 1646-ban a községet a kipusztulás fenyegette; a házaknak csaknem a fele üresen állott. Az 1828-as összeírás szerint Bögölypatonyban 36 ház volt 272 lakossal. Újabbkori birtokosa a gróf Pálffy-család volt. Bögölypatony határa részét alkotja annak a nagy kiterjedésű, alacsony fekvésű területnek, melyet patonyi réteknek neveznek. Ez a terület a csallóközi falvak kialakulása idején még tó volt, majd mocsaras terület, így itt nem alakult ki nagyobb település. Egyike azon tíz községnek, amelyek a szentmihályfai egyházközséget alkotják. A községhez tartozó külterületi lakott helyek (voltak): Ásási puszta, Baranáspuszta, Bögölypatonyi puszta, Bögölypatonyi rét, Bögölypatonyi sziget, Kerekesbárányos, Lángpuszta, Nagyfövenypuszta, továbbá idetartoznak még az Ördöngősi, Ördöglukai, Bogdány és Szent-Ágai dűlők is, valamint a Pálffy, a Bárányos majorok és a Légrádi malom. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 282 279 98,94 1921 307 299 97,40 1930 320 316 98,75 (A községet 1940-ben egyesítették Diósförgepatonnyal Förgepatony néven.) BŐS (Gabčíkovo) Azon községeink egyike, melyekről a honfoglalás utáni századból írásos emlékünk van. Nevét először egy 1122-ből származó oklevélben találjuk Beys alakban. Nevének további megjelenési formái: 1264-ben Beus, 1773-ban Böös, 1927-ben Beš, 1948-ban Gabčíkovo. Ezenkívül még 1345-ben Böősi Máté nevében, majd pedig a pápai tizedszedők jegyzékében szerepel Bess alakban. 1468-ban Mátyás király hetivásár tartására ad jogot a községnek. Az 1553. évi portális összeírás szerint Amadé Lászlónak 23 portája adózott. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírás a faluban 195 házat számlál 1803 lakossal. Az 1848—49-es szabadságharcban a község határában kisebb ütközet zajlott le a császári csapatok és az előrenyomuló magyar honvéd alakulatok között. 1861-ben és 1867-ben a község nagyobb része leégett. Hajdanán besenyő település volt, majd IV. Béla király az Amade-családnak adományozta. A XIII. században Amadé Lothárd, majd ennek utódai — az Amadé grófok — birtokolják századokon át, egészen a család XIX. század elején bekövetkezett kihalásáig. Az Amade-család itteni birtokán egy tornyokkal és vízárokkal megerősített várkastélyt építtetett, mely átalakított formában ma is áll Bősön. Itt született, s jó ideig itt is nevelkedett irodalmunk XVIII. századi költője Amadé László (1704.7.26.—1764.12.22.). A kastélyban összegyűjtött és féltve őrzött műkincsek és a család levéltára a második világháború végén uralkodó közállapotok során elpusztult. A nagy kiterjedésű községi határban valaha az Amadé uradalom híres ménese legelészett, de messze földön híre volt Pozsony vármegye egyik legnagyobb ipari létesítménye az Uchtritz-féle cukorgyár, mely 1855—1876 között működött. Az üzem részben a rossz szállítási viszonyok, részben pedig az energiaellátottság hiánya miatt kénytelen volt a termelést beszüntetni. Az uradalomnak ebben az időben itt még szesz- és sörfőzdéje is volt. A Dunán több malom is őrölt. 1907-ben a lakosok hitelszövetkezetet hoztak létre. A XIII. századbeli oklevelek több olyan településről tesznek említést Bős határában, amelyeknek azóta nyomuk veszett, s legfeljebb dűlőnevek őrzik emléküket. Ilyenek voltak: Arpár vagy Árpád, illetve Árpádsoka, továbbá villa Vitéz, villa Pogány, Bálványvíz és Pogánysziget. Arpár első okleveles említése 1264-ből való Arpadsuka, illetve Apardsoca alakban; nevének további megjelenési formái: 1269-ben Arpadsuka, 1270-ben Arpár. A községhez tartozik még Feketeerdő, Nagyvarjas, Kisvarjas, Tejke vagy Telke, Nagy erdő, Malomfölde, Falusziget, Kotliba és lile. A község római katolikus templomának egy része máig megőrizte XIV. századi gótikus stílusát, mely eredeti formájában a XI. század végén és a XII. század elején épült. A XVIII. században barokk-klasszicista stílusban átalakították. Az eredetileg reneszánsz stílusú kastély a XVII. század végén lett átépítve barokk-klasszicista stílusban. A község területe 5239 hektár, lakóinak száma 4910, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 4074, gör. kát. 4, gör. keleti 3, ev. ref. 110, egyéb 601. A falu polgármestere Gróf Árpád, a Csemadok-alapszervezet elnöke Nagy Anikó mérnök, az 1—8. évfolyamos iskola igazgatója Bodó Ilona. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 2715 2697 99.34 1921 2903 2694 92,80 1941 3410 3396 99,59 1970 4457 4282 96,10 1980 4742 4500 94,90 1991 4910 4632 94,34 Összeállította: dr. Zsigmond Tibor (Folytatjuk) 10 A HÉT
