A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-02 / 27. szám
INTERJÚ reztünk, és megindult a termelés. Közben bújtam a szakkönyveket, és a társaimnak nem árultam el, hogy számomra újdonság az, amit most csinálok. Eleinte még el tudtuk adni a gyártmányainkat, de hamarosan jöttek a minőségi kifogások, amivel sokszor a fizetésképtelenséget álcázták vevőink. Amikor már erősen megcsappant a kereslet, én lettem a bűnbak. Kezdtek jobban odafigyelni a munkámra, s bár a technológiához ők sem értenek, észrevették a bizonytalanságomat. Ezért fordulok magához. Segítsen nekem, hisz nemrég gyakran .behívták még a vállalat fejesei, ha technológiai újítást kellett elbírálni. Maga tud németül, és emlékszem, hogy talán az egész vállalatban maga olvasta leginkább a szakirodalmat. Az öreg férfinak nagyon jól esett a bizalom és talán még ennél is jobban, a szükségesség tudata, de mivel világéletében minden lépését megfontolta, most sem adott elhamarkodott választ. — Megtisztelő a bizalma, de bizonyára tudja, hogy túl vagyok már a nyolcvanadik évemen, s ezért néhány éve csak ritkán veszek a kezembe szaklapot. Nem tudom képes lennék-e segíteni magának. Mindig tudni akarom pontosan, hogy mit várnak tőlem és csak azután döntök, hogy elvállalom-e a felkínált feladatot. Sok kellemetlenségtől, szemrehányástól kíméltem meg magam ezzel. A fiatalabb férfi úgy tett, mintha nem értette volna meg az öreg célzását elhamarkodott lépésére, és inkább rátért jövetele közvetlen céljára. Elővett a zsebéből egy német nyelvű műszaki leírást, és odaadta az öregnek. — Maga ezt megérti. Magyarázza el nekem ebből a lényeget — mondta, és izgatottan várta az öreg szaki szavait. Rendkívül fontos volt ez neki. Azt remélte, hogy ennek az új eljárásnak a megmagyarázásával visszaszerezheti társai bizalmát. Az öreg elővette a szemüvegét, és hosszasan, szótlanul olvasta a szöveget. Utána lassan összehajtogatta a lapot, visszaadta a férfinak, és néhány tömören megfogalmazott mondatban vázolta az eljárás lényegét. A férfi közben tollat és papírt vett elő, s megkérte, hogy mondja el még egyszer, miközben jegyzetelt. Ezzel is elárulta a járatlanságát a szakmában. Szerencsére nem volt gondolatolvasó, mert különben megtudta volna, hogy milyen lesújtó véleménye van az öregnek szaktudásáról. A pad, ahol ültek árnyékba került. A feltámadó szél enyhítette a meleget, és az idős férfi úgy érezte, mintha az évek mázsás súlya hirtelen leesett volna a válláról. Felállt és az órájára nézve megjegyezte, mennie kell, mert a felesége nem szereti, ha melegítenie kell az ebédet. Kezet adott ismerősének, és annak hálálkodását félbeszakítva, csupán ennyit mondott: — Ilyen segítségre bármikor hajlandó vagyok. Megfiatalít vele. Felgyorsított léptekkel tartott a megálló felé, s az éppen beérkezett buszra könnyedén, a szokásos derékfájás nélkül szállt fel. LŐRINCZ KATÓ Ne feledjük: a vízben csak vendégek vagyunk! NYÁRI TRAGÉDIÁK Itt a nyár. Hétágra süt a nap. Aki csak teheti a tikkasztó hőség elől a vizek mellé menekül. Ez az időszak a felhőtlen kikapcsolódás, pihenés, az erőgyűjtés ideje. Ám a nyár adta örömök mellett sajnos, néha tragédiák döbbentik meg a közvéleményt. Nemegyszer olyan emberek lelik halálukat a hullámok között, akik jó úszó hírében álltak. Miért van ez? Hogyan kell viselkednünk a vízben, ha váratlan helyzet áll elő? Ezekre és hasonló kérdésekre próbáljuk keresni a választ Bugyi Ferenccel, a pozsonyi Duna Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium testnevelés—biológia szakos tanárával. — Sok ember számára végzetes lehet, ha elveszíti lélekjelenlétét — mondja a tanár úr. — Gyakori eset, hogy valaki mélyen beúszik a tengerbe, körülnéz, és döbbenten veszi tudomásul milyen messze van a parttól. Ekkor megijed, igyekszik gyorsan kifelé, csapkod, kapálózik, esetleg vizet nyel, elveszíti az önuralmát, és már képtelen visszaúszni. A tengervizeknél még azt is figyelembe kell venni, hogy két-háromszáz méterre a parttól már teljesen más az áramlat, hidegebb a víz, mint a part közvetlen közelében. A vízbefúlás oka lehet az is, hogy görcsöt kap az illető lába. — Mi a teendő ilyenkor? — Az ilyen esetben, amikor az ember érzi, hogy görcsben van a lába, legjobb ha nem esik kétségbe, hanem kimerevíti a lábát, akkor a görcs néhány perc múlva elmúlik. Ha viszont az illető elveszíti a fejét, és gyorsítja a tempót a görcs erősödik és a gondtalan fürdőzés bizony tragédiába fulladhat. — Sok baleset oka lehet az, ha valaki rosszul méri fel az erejét. — Ilyenkor nagyon fontos, hogy az illető a fáradtság ellenére se hagyja abba a lábmozgást. Ez nagyon lényeges, hiszen a test felső részében, a tüdőben van levegő, így a törzs fenn marad, ám ha a lábmozgás abbamarad, és a test alsó része süllyedni kezd, akkor már képtelenség a felszínen maradni. Bugyi Ferenc TANULJUNK MEG ÚSZNI! Azokat az embereket, akik nem tudtak úszni a régi görögök kisebbrendűbbnek tartották, mint az úszni tudókat. Platón úgy vélekedett, nem tölthet be közéleti tisztséget az, aki nem tud úszni. Az elmúlt évtizedekben a testmozgásnak, így az úszásnak sem tulajdonítottak nagy jelentőséget. Mára a helyzet valamicskét javult. Több alapiskolában, középiskolában van úszásoktatás. Bugyi tanár úrral a párkányi termálfürdőben beszélgetünk, ahol hatvankét tizenhat éves gimnazista úszótanfolyamon vesz részt. — Legkönnyebben a kisgyerekek tanulnak meg úszni — hangsúlyozza. — Nekik még nincsenek bevett szokásaik a vízben, nem küszködnek szégyenérzéssel, nem félnek, szó nélkül teljesítik az oktató parancsait. A felnőtteknél összetettebb az oktatás. Nekik már megvannak a vízben kialakult mozgásaik, többen félnek a mély vízben, szégyellik magukat, ám ha igazán akarják, ennek ellenére is képesek elsajátítani az úszás tudományát. Bugyi Ferenc szerint a leglényegesebb, hogy az ember megtanuljon mozogni a vízben. Amíg beszél, figyelem a gimnazistákat, akik közül mindannyian tudnak már úszni. Hatnapos úszótanfolyamon vettek részt, amiért hatszázötven koronát fizettek. Ebbe az összegbe a tanfolyamon kívül hat ebéd is belefoglaltatik, de megérte. Ez a néhány nap elég volt arra, hogy "otthonosan" érezzék magukat a vízben. Útban hazafelé az autóbuszban a hírek után egy mély férfihang arról tájékoztatja a hallgatókat, milyen balesetek történtek a héten. Sajnos, ismét volt egy olyan eset, hogy egy fiatalember a Duna hullámai között lelte halálát. Hiába az óvó szó, az intelmek, miszerint ne becsüljük túl az erőnket, jólakottan, ittas állapotban ne menjünk a vízbe és hasonlók. Mindig akadnak olyanok, akik fittyet hánynak minderre és úszástudásukkal kérkednek, s néhányan közülük ráfizetnek. A kellemesen kezdődő nap, a gondtalan fürdőzés végzetes lehet számukra. Ne felejtsük el tehát: az ember szárazföldi lény, a vízben csak vendég! KAMONCZA MÁRTA A HÉT 3
