A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-01 / 40. szám
SZLOVÁKIA "Tavaszodik / de honnan hová?" — a költővel együtt kételkedve-bizakodva tekintünk jövőnk elé e borongós őszi napokban. Ha a megélhetésünkért folytatott robot közepette jut időnk a tűnődésre, a ’89-es gyertyafényes terekre, "vatikáni valutát" érő szónoki ígéretekre... — elveszett illúzióinkra gondolunk. íme, a hazai valóság: gazdasági kátyú, nyelvtörvény, névtörvény, helységnévtábla-dili, alternatív iskolák...-tói -ig alternatívák (Menni vagy maradni?). Korai volt az ová-dónk! Új állam született: (Szl)ovákia. Szeretném hinni, hogy a benne élő kisebbségek számára sem lesz könnyekkel áztatott OÁ-KIA... Mert hát (h)ová is tartunk? Európába??? Hm. Vajon miként viselik e "nagy utazást" polgártársaink? Akadtak, akik csak nevük megjelentetése nélkül vállalták a véleményüket... Fonód Tibor, a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium igazgatóhelyettese: — Súlyos gazdasági problémákkal küszködünk, amelyek orvoslása helyett egyes funkdonáriusok az itteni magyarságot szeretnék ellenségként feltüntetni a szlovák nemzet előtt. Ekképpen a saját tehetetlenségüket akarják palástolni, miközben hazudnak rólunk, uszítanak ellenünk. Az 1990. januári kerekasztal-beszélgetés óta — amikor kinyilvánítottuk, hogy a szlovák polgártársainkkal egyenrangú jogokat szeretnénk — folyik a sajtókampány ellenünk, különféle dezinformáló cikkek jelennek meg a szlovák lapokban. Eközben a magyarság vezetői harcolnak a jogainkért: interpellálnak a parlamentben, nyílt leveleket írnak, higgadt politizálással teszik, amit tehetnek. Legutóbb tiltakozó nagygyűlést hívtak össze Komáromban, hogy Strasbourgig eljusson a hír: a nép egyetért törekvéseikkel, mellettük áll. Majd kiderül, hogy milyen eredményekkel jár ez a hullámverés. Azonban egyáltalán nem vagyok optimista az itteni magyarság jövőjét illetően, hiszen az elmúlt három-négy év alatt bebizonyosodott, hogy az uszító politika eléggé hatásos. Beke László (Komárom): — Elegünk van Meóiarból, Hofbauerből és a többi ígérgető szélhámosból! Már ott tartok, hogy ezt ki is merem jelenteni, nem félek a következményektől. '89-ben én is bíztam a változásokban, de csalódtam... a teljes gazdasági összeomlás felé tartunk! Talán őrültség tőlem, de még mindig bizakodom valamiben... talán egy új kormány még megmenthetné ezt az országot. Tévedés ne essék, én az értelmes szlovák átlagembereket a magyarokhoz hasonlóan szeretem! Úgy gondolom, hogy velük együtt kellene változtatni a jelenlegi helyzeten... békés úton! Egy 35-éves értelmiségi (Ógyaila): — Ebben az országban a kisebbségeknek van legtöbb okuk az aggodalomra, hiszen a szüléinktől hallottunk a hajdani kitelepítésekről. Ógyallán elég sok szlovák polgár él, de nem tapasztaltam komolyabb összetűzéseket a magyarok és a szlovákok között. Persze a munkahelyemen rendszeresen megvitatjuk a felmerülő kisebbségi problémákat, de ez nem fertőzi a munkahelyi légkört. Rosszabb a helyzet Nyitrán és Pozsonyban. A Nyitrán tanuló unokahúgom bevallotta, hogy a társaival nem mernek magyarul beszélgetni az utcán, mert már többször megrótták őket emiatt. Az egyik pozsonyi ismerősöm pedig a szomszédaira panaszkodott, akik hasonló “vétség" miatt a játszótéren magyarul beszélő gyerekeivel kiabáltak. Én is aggódom a helységnévtáblák, a beígért új területi elrendezés és az alternatív oktatás bevezetése miatt. Mi következhet ezután? Talán a magyar lapok megszüntetése, a magyar kulturális intézmények bezárása vagy "csak" anyagilag juttatják csődbe azokat? Kevés okunk van az optimizmusra. R. Oszkár (Komárom): — Engem főként a gazdasági és szociális problémák aggasztanak, hiszen a magyar—szlovák együttéléssel nem lenne gond, ha egyes politikusok nem lázítanák egymás ellen a két népet. Nekem vannak szlovák barátaim is, hiszen szlovák iskolába jártam. A két fiamat is szlovák oktatásban részesítem, mert az anyanyelvet elsajátíthatják tőlünk, szülőktől, az iskolában pedig alaposan megtanulhatnak szlovákul, amire szükségük lesz. Egyébként nevetségesnek tartom, amit egyesek a helységnévtáblák Hangulatmozaik ’93 Lelkes Vince a Csallóközi Falvak és Városok Társulásának állásfoglalását olvasta fel
