A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-09-24 / 39. szám
SZABADIDŐ Az élet rabiai A 23 éves Christel Strum jól kereső férjével és két gyermekével egy nagy parasztházban lakik Bajorországban. Valószínűleg sok szomszédja irigyli, ő mégis panaszkodik: "Üresnek érzem magam. Az élet olyan értelmetlennek látszik." Kétségbeesésére kényszerű mohósággal reagál: a hűtőszekrényből válogatás nélkül töm magába mindent, ami csak a kezébe akad. A "fogások" között literszámra issza a vizet. Amikor már járni sem bír, a bőséges étkezésnek keservesen vet véget: mindent kiad magából. És ez napjában négyszer-ötször megesik vele. Christel Strum négy éve szenved ebben a veszélyes betegségben: a bulimiában. (A görög szó farkaséhséget jelent.) Az érettségi előtt Christel gömböc volt, de aztán gyorsan leadott tizennyolc kilót. Az iskola befejeztével tovább akart tanulni, egy nem kívánt terhesség után azonban minden másképp alakult: jött a gyermek, a konyha, s később egyre több konfliktus tíz évvel idősebb férjével. A táplálkozás előbb csak lelki pótszerül szolgált, de aztán mértéktelen mániája lett. Mint mondja: "Az ember egész nap csak a falásra gondol, de közben bűntudatot is érez." Az eset nem egyedülálló. Szakértők becslése szerint a Német Szövetségi Köztársaságban körülbelül kétszázezer ember él ugyanilyen betegséggel. A "felső határ" ötvenötezer kalória, ami egy nehéz testi munkát végző férfi napi kalóriaszükségletének a tízszerese, némelyik bulimiás ennyit nyel el megszakítás nélkül, míg csak gyomra meg nem szabadítja a hatalmas tehertől. Dr. Walther Lächler szerint "sokan úgy nyúlnak az ételhez, mint mások az alkoholhoz. Az evés nyújtja nekik azt a kielégülést, amit az élet más területein nem tudnak megszerezni." A kényszerevés kilencvenöt százalékban nőknél jelentkezik, azoknál, akik rendszerint a középső vagy a felső társadalmi rétegből származnak, és átlagon felül iskolázottak. Általában tizennyolc éves koruk körül tör ki a káros szenvedély. Mindnyájuknál közös a gyötrő bűntudat és szégyenérzet, valamint az a képesség, hogy betegségüket titokban tudják tartani. (Á minnesotai egyetemi klinikán kezeltek egy nőt, aki húsz éven át tudta titkolni férje előtt a bulimiáját.) A leleplezéstől való félelem következtében a beteg teljesen elzárkózik a környezetétől; így lelki problémáit a magány még jobban fokozza. Hogy csak a nők tombolják ki magukat ilyen különös módon, annak az oka amerikai kutatók véleménye szerint a női mivoltukból eredő helyzetükkel függ össze. "A nőnek karcsúnak, szépnek, egészségesnek, hivatásában sikeresnek és a gyermekeiért felelősnek kell lennie", mondja a New York-i pszichiátemő, Marlene Boskind-White. "A betegek részt akarnak venni az életben, de ugyanakkor félnek is tőle. Gátlások bénítják őket, eltávolodnak az olyan normális emberi érzésektől, mint az öröm, a düh vagy a szeretet. Mivel a legtöbben azt hiszik, hogy csillapíthatatlan falánkságuk kizárólag az ő személyes gondjuk, senkiben sem bíznak. Pedig a bizalom volna az első lépés a gyógyulás felé." Amikor egy stuttgarti lap először közölt cikket a jelenségről, csaknem száz kétségbeesett ember jelentkezett a szerkesztőségnél ilyesféle levelekkel: "Nem is tudtam, hogy mások is ezt csinálják." A bulimiások — az alkoholistákhoz hasonlóan — eddig már körülbelül ötven önsegélyező csoportot alakítottak az NSZK- ban, ahol beszélgetésekkel próbálják oldani azokat a gátlásokat, amelyek előidézték veszélyes életmódjukat. Minthogy a beteges falánkság csupán megterheli a szervezetet, a következmény torok- és nyelőcsőgyulladás, foghullás, gyomorátfúródás és szívritmuszavar. Sokba kerül a kalóriaorgia, nemcsak a pénztárca, hanem az egészség is kárát látja. A férfiak szombaton halnak meg Meglepő, de immár statisztikailag bizonyított tény: sokkal több férfi távozik "tragikus hirtelenséggel" az élők sorából szombaton, mint a hét bármelyik más napján. Az amerikai Mayo-klinika kutatói huszonöt éven át végzett tudományos megfigyelések alapján tették a kijelentest. Ezek közül több mint kétszáz halálos végű szívroham esett szombatra. A szomorú statisztika második helyén a vasárnap áll, míg a legkevésbé veszélyes napnak a péntek bizonyult. Az amerikai kutatóktól függetlenül egy angol orvoscsoport is a "férfihalál napjának" nyilvánította a szombatot. A különös jelenség magyarázata egyelőre még várat magára. Elképzelhető, hogy szombaton sokan esznek vagy isznak többet a kelleténél, de az is, hogy a munkahét ötnapos feszültsége után jó néhányan épp a pihenőnapjukon omlanak össze — a szó legszorosabb értelmében. Az viszont biztos, hogy éppen a babonásan tisztelt péntektől nincs miért különösebben tartaniuk a férfiaknak. (Arról pedig még nincsenek statisztikák, vajon tizenharmadikán többen vagy kevesebben halnak-e meg, mint máskor.) V_____________________________________/ Varázskép A képen egy vadász látható, de ha alaposabban megnézzük a képet, akkor megtaláljuk a társát is. Megtalálja? a urr oh
