A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-09-24 / 39. szám
MINERVA _ A szívinfarktus elleni küzdelem A szívinfarktus egyik leggyakoribb rizikófaktora a fokozott zsírvérűség, melynek legkönnyebben vizsgálható mutatója a vér koleszterinszintje. Az ideális koleszterinszint 5,2 mmo|/l alatt van. Mindenképpen indokolt tehát a hiperkoleszterinémia, azaz az 5,2 mmol/l értéket meghaladó szint befolyásolása. S bár ma már többféle gyógyszer is képes a koleszterinszint csökkentésére, a fokozott zsírvérűség alapvető s a gyógyszeres kezelés esetén sem elhanyagolandó módja az ún. zsírcsökkentő diéta. Mielőtt rátérnénk e diéta legfontosabb elemeire, ejtsünk néhány szót a koleszterin különböző fajtáiról. A koleszterin ugyanis vérünkben főleg fehérjéhez kötötten mint zsírfehérje fordul elő. A zsírfehérjéket, többek közt, a fajsúlyúk alapján különböztetik meg. Az ún könnyű fajsúlyú fehérje, az LDL az "ártó" vagy káros zsírfehérje. Minél magasabb a vérszintje, annál nagyobb az érelmeszesedésre való hajlam. Ez nem meglepő, hiszen a vér koleszterintartalmának kb. 75 százaléka e zsírfehérje formájában kering. A diétával tehát arra kell törekednünk, hogy az LDL — s természetesen a koleszterinszint is — minél alacsonyabb legyen. Más a helyzet az ún. nehéz fajsúlyú zsírfejérjével, melynek rövidítése HDL. Ez a zsírfejérje szintén tartalmaz koleszterint, azt azonban a vérből kifogva a májba szállítja. A HDL tehát mintegy megtisztítja vérünket a koleszterintől, érthető tehát, hogy diétánk célja az is, hogy HDL-szintünk minél magasabb legyen. Férfinál a 0,9-től, nőnél az 1,1 -tői magasabb HDL-szint a kívánatos. Az elmondottakból logikus, hogy az infarktusveszóly megítéléséhez a koleszterinszint önmagában nem elég. Fontos ismernünk a HDL értékét is, hiszen ha ez túlságosan alacsony, akkor a normális koleszterinszint mellett is megnő az érelmeszesedés veszélye. S megfordítva: ha a HDL-szint magas, akkor az emelkedett koleszterinszint sem jelent fokozott infarktusveszélyt. Ez utóbbi az eszkimók esete: zsírdús étrendjük ellenére sem szenvednek gyakori érelmeszesedésben, mivel az általuk nagymértékben fogyasztott fóka-, illetve halhús emeli vérük HDL-szintjét. (Az ún. "eszkimó-diéta" további előnyeiről az A Hét 33. számában írtunk.) Az amerikaiak kétlépcsős diétája 1949-ben a Framingham nevű amerikai kisváros ötezer lakójának s ezek leszármazottainak nyomon követéséből igazolódott be először a hiperkoleszterinémia és a szívinfarktus valószínűsége közti összefüggés. így nem véletlen, hogy az USA-ban születtek meg azok a diétás ajánlások is, melyeket — kisebb-nagyobb módosításokkal — az európai országok is átvettek. E diétás ajánlások közül a legismertebb a kétlépcsős (STEP-ONE, * LILT____________ a konyhában kezdődik STEP-TWO) diéta, melynek első lépcsője lényegében a mindenki számára megfelelő racionális diéta. A második lépcső azoknak ajánlatos, akiknek a normálisnál már magasabb a koleszterinszintjük. A diéta elsősorban a kalória(energia)bevitel szempontjából ideális tápanyag-öszszetételt szabja meg az alábbi táblázat szerint zsír fehérje 1. lépcső 30 % 15 % 2. lépcső 25 % 15 % szénhidrát koleszterin 1. lépcső 55 % 300 mg 2. lépcső 60 % 200 mg A táblázatból kiolvasható, hogy a két diéta a zsír- és szénhidrát(cukor)tartalmat illetően különbözik, a fehérje részesedése mindkét diétában 15 százalék. Hangsúlyozni kell azonban, hogy e 15 százalékon belül lehetőleg minél nagyobb legyen a növényi eredetű fehérjék (hüvelyesek, szója, gomba) aránya. Nem ajánlatos napi 200 g (20 deka) húsnál többet fogyasztani. Az ún. vörös húsok (sertés-, marhahús) helyett a fehér húsok (csirke, pulyka) fogyasztása az egészségesebb. Újdonságnak számít a korábbi étrendi ajánlásokhoz képest a halhúsfogyasztás propagálása. Az első lépcső diétájában mindenféle hal szóba jöhet, a második lépcső azonban elsősorban a tengeri halak (makréla, szardínia, hering), a hazaiak közül pedig a növényevő busa, illetve a hideg vizeket kedvelő pisztráng húsát ajánlja. Hetente legalább kétszer kellene halat ennünk — húsétel gyanánt. A szénhitrátbevitelnél is fontos a minőség — az 55, illetve 60 százalékot kitevő szénhidrát lehetőleg ún. komplex szénhidrát (burgonya, rozs, kenyér, tojás és zsír nélkül készült tésztaféle), illetve gyümölcs legyen. Ez utóbbi rosttartalma miatt is ajánlott. A gyümölcsök héjában, a búzakorpában, zöldségekben, hüvelyesekben, a müzliben található rostok koleszterint csökkentő hatása ma már bizonyított. Sajnos, az európai étkezési szokások csupán mintegy napi 20 g rostot juttatnak szervezetünkbe, az ideális 40 g — ennyit ajánl az amerikai első lépcső —, illetve az emelkedett koleszterinszint esetén szükséges 60 g helyett. Halat, vadat, s mi jó falat... Legvégére hagytuk a legtöbb magyarázatot igénylő zsírbeviteli tanácsokat. Nemcsak zsírfogyasztásunk haladja meg az ajánlott 30 százalékot, hanem ezen belül nagyon előnytelen az egyes zsírsavak aránya is. A zsírsavak — a zsírok "építőkövei" — az ésszerű diéta szempontjából 3 csoportra oszthatók, aszerint, hogy tartalmaznak-e vagy sem kettős, telítetlen kötést. Legkedvezőtlenebb hatásúak a telített zsírsavak — ezek fogyasztása emeli a vér koleszterin- és LDH-szintjét. A legtöbb telített zsírsav az állati eredetű táplálékban található, különösen a már említett vörös húsokban. Kevésbé köztudott, hogy a nem lefölözött tejtermékeknek, a vajnak és a legtöbb sajtfélének szintén magas telített zsírsavtartalma van. Az egyszer telítetlen zsírsav fő forrása a mediterrán diéta kedvenc zsíradéka az olívaolaj — hazai forrásként a dió, mandula, mák, a repce- és kukoricaolaj jöhet számításba. A többszörösen telítetlen vagy esszenciális — a szervezetünkben nem keletkező, ezért csak a táplálékkal bevihető, nélkülözhetetlen — zsírsavak fő forrásai a növényi olajok, illetve a belőlük készült margarinok. Bizonyított, hogy ha a telített zsírsavakat (sertészsír, vaj, zsíros sajtok) telítetlenekre cseréljük (napraforgó-, repceolaj, margarin) egyértelmű LDL-szintcsökkenés érhető el. Mindenképpen ajánlatos tehát a telítetlen zsírsavak arányát emelni. Külön említést érdemelnek a telítetlen zsírsavak között az ún. omega-3 (n-3) zsírsavak, melyek főleg a tengeri halak, illetve néhány édesvízi hal (busa, pisztráng) testében képződnek. Jelentős mennyiségű omega-3 zsírsav található a vadhúsban is. Ezek a zsírsavak kedvezően befolyásolják a szervezetünkben keletkező szöveti hormonokat, melyek értágító és vérrögképződést gátló hatásuk révén lassíthatják az érelmeszesedés folyamatát. Részletesebben az omega-3 zsírsavakról az eszkimó-diéta kapcsán írtunk. Felejtsük el a vajaskenyeret! Végezetül essék szó magáról a koleszterinről is! Az első lépcső ajánlata szerint napi koleszterinfelvételünk ne haladja meg a 300 mg-ot. A konyha nyelvére lefordítva ez például azt jelenti, hogy aki ésszerűen táplálkozik, az nem fogyaszt heti két tojásnál többet. Talán meglepő, de a sok kicsi sokra megy elvet szem előtt tartva érthető, hogy a legtöbb 4 A
