A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)

1993-09-17 / 38. szám

SOROZATUNK

AZ

$b<4Ü£

A /zenei "Piling«/ Kalí"

ÁLLJ MEG,

A középkori vásárok napjain biztosan sok bámészkodót, gúnyolódót vonzott a mezőváros főterére, amikor pellengérre állították vagy hurcolták az erre ítéltet. A kis város szégyenoszlopa meg is őrizte egyikőjük keresztnevét — az elsőét vagy talán az utolsóét. Az ugyan szájhagyományban sem maradt fenn, hogy miért köthették ki a szerencsétlent, volt-e súlyos világi bűne, vagy ártatlanul kellett elviselnie a megaláztatást.

Akárhogy is volt, a város ma becsben tartja. Azon megmaradt középkori építmények egyike, amely túlélte a régi mezőváros jellegzetes emlékeinek lebontását. A főtéren levő útkereszteződés miatt ugyan ez is megtörténhetett volna, de az tény, hogy a 17. század elejéről származó reneszánsz szégyenoszlopot műemlék rangra emelte. S hogy ne zavarja a város egyre növekvő gépkocsiforgalmát, kíméletesen áthelyezték a Béke tér parkjába.

(Ekkor került a főtéren levő Szentháromság szobor a katolikus templom kertjébe.)

A gondosan bevakolt, meszelt, a középkor tégláit illedelmesen elrejtő pellengér igy néz szembe a Béke tér egyik legidősebb épületének — a 18. századi barokk stílusban épült fogadónak — a maradványával, a kapuval, melyet hasonló módon újítottak fel.

Az egykori mezőváros, ma ismert fürdőváros; még számos más, régi (történelmi) múltjára jellemző építészeti emlékkel lehetne gazdagabb. Hisz a pár felújított ház bizonyítja, nem minden lebontandó, ami a régi Szene arculatát idézi.

A szenciek által elnevezett pellengér, a "Pilinger Kati" a város kedves műemléke, színfoltja lett.

Sajnos, még mindig szégyenfolt a két jelentős építészeti műemlék a város közepén: a romos Török ház és a pusztuló zsinagóga.