A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-09-10 / 37. szám
SZABADIDŐ Chris Pollack A mérgezés a hobbija Ed Eldridge belépett a börtön mosókonyhájába. Ebben a hatalmas teremben azonnal munkához látott. Hordókat gurított át a sötét hodály egyik sarkából a másikba. Greg Butcher éberen leste minden mozdulatát, majd az őr mellé lépett, aki az orrát húzogatta. Nem bírta az izzadságszagot. Ez a Butcher egy diktátor "erényeivel" dicsekedhetett, nagy tekintélye volt a börtönben, mert hiszen ő árulta a szeszt és gyártotta is egyben. Most sziszegve mondta az őrnek: — Nem azért csúsztatom a zsebedbe a dollárokat, hogy néhanapján eltűnj a mosókonyhából?! Az őr hallgatott. — így van? — Igen... — Hát akkor mire vársz? Pucolás, és csak egy óra múlva térj vissza, te ló. A rendőr válasz nélkül lelépett. Butcher elégedetten megdörzsölte a tenyerét. — Eldridge, munkára! A hordókat tisztán akarom látni. Egykettő, mire vársz? Ed nekigyürkőzött a munkának. Butcher ezalatt négy pléhbögrét hozott elő, és valamennyit letette a nyirkos padlóra. Elégedett volt önmagával s mindazzal, amit csinált. — Ne strapáid magad túlságosan, nem a Salamon töke az a hordó — mondta Butcher, és egy szutykos rongyból valami fehér port öntött a hordóba. — Ha valaki rosszul lesz a piától, magára vessen. — Mit akarsz ezzel mondani? — Megtudod nemsokára. Bivalyerős tagnak látszol, emiatt esett rád a választásom. Kapsz egy bizonyos összeget tőlem. Most már a társamnak tekintelek, te vagy a segédem, hehehe. Menj, hozzál még néhány pléhbögrét. Meg kanalat. Ed megszagolta a folyadékot. — Ennek olyan szaga van, mint a benzinnek, amelyet az öngyújtómba öntögetek. Mi ez? Mi ez, amit kotyvasztunk? — Mit gondolsz, apukán? Talán Finest Scotch Whisky? Ballantines? — Ezt a moslékot árulod a cellatársaidnak? A börtön lakóinak? Ezt a mérget? Ebből ivott tehát az öcsém is. Szegény Willy. — Láss munkához, és pofa be! Tedd, amit parancsolok. Ha elveszítem a türelmemet, akkor úgy eltűnsz ebből a rohadt világból, mintha itt sem lettél volna! Te patkányivadék! — Miért nem akarsz_ megérteni? Willy megrögzött alkoholista. Ő nem tudja, hogy... — Elegem van az öcsédből! — mondta Butcher dühösen. — Nagy baklövést követtél el, amikor bevallottad a hekusoknak, hogy a rablótámadásban párban vettetek részt. Ezért mindketten a börtönben találtátok magatokat. Csak azért, hogy mellette maradhass és ápolhasd a disznaját? Tehetek én minderről? Láss tehát munkához, gyerünk! Tizenkét bádogkanna tartalmával a hordó megtelt Butcher híres whiskyjével. Egy ideig valami büdös, piszkos léccel kevergette a gyanús folyadékot. Mielőtt befejezte volna a munkát, a mosókonyhába besompolygott egy "őslakó", nyomában a többiekkel. Shue Morgan már ötven esztendeje a börtön rabja. Életfogytiglanira ítélték. — Töltsd tele — motyogta, és reszkető kezét Butcher felé nyújtotta. Ed elszörnyedve látta, hogy Butcher megtölti az öreg mocskos üvegét. Szólni akart, nem tudta türtőztetni magát. — Morgan, van neked fogalmad arról, hogy miből csinálják azt a löttyöt?! Az öreg vigyorgott, akár egy hibbant bohóc. — Hát persze, te zöldharkály. Mégis szívesebben iszom, mint azt, amit az asztalunkra tesznek — mondta Morgan, és szájához emelte az üveget. Nagyot kortyintott a méregből és elégedetten csettintett. Ed ingerülten kiverte az üveget az öreg kezéből. Néhányan szótlanul elkotródtak a mosókonyhából. Mindegyik üveget tartott a markában. Butcher természetesen dühöngött. — Ha sokáig akarsz élni, törődj a magad dolgával. Most pedig olyasmit itatok meg veled, amit nem kedvelsz. Térdre, ha mondom! Majd rendet teremtek én ebben a dögtemetőben! Ed lépett egyet hátrafelé, de Butcher elkapta, és térdre kényszerítette, majd beléje erőszakolt néhány kortyot a dögvészes italából. Butcher röhögött és eltaszította magától Edét. — Ha parancsolsz egy üveggel, ugass! Néhányan hangosan röhögtek. Ed a tenyerét a gyomrához szorította. Borzalmasan érezte magát, a whisky majdnem széjjelvetette az agyát. A mosókonyha egyik sarkába támolygott. — Sorba, senkiháziak — rendelkezett Butcher. Ed előugrott a sötétből. — Nem szabad inni ebből a moslékból, Willy! Willy hasonlított a bátyjára. Szomorú szemmel nézett feléje és halkan kinyögte: — Te... te tu... tudod, h... hogy nekem mu... muszáj innom. — Nem muszáj ebből innod — válaszolta Ed szenvedélyesen. — Neked a tiszta brandy is ártalmas. Ez pokoli ital. Tudod-e te egyáltalán, mit kotyvaszt össze nektek ez az átkozott kanboszorkány?! Willy valahova messzire nézett. — Va... va... valamit ha... hallottam... valamit... miről su... suttognak... — Gyilkos port öntöget a hordóba. Az ital pedig nem más mint az a benzin, amit az öngyújtóba töltögetnek. Butcher ezt a mérget a raktárból lopkodja össze, s aztán eladja nektek. Neked... és a többieknek, akik nem élhetnek alkohol nélkül. — Pofa be! — üvöltötte Butcher és felemelte az öklét. Ed ezúttal nem hátrált. Egy tapodtat sem hátrált. Határozottan mondta: — Nem engedem megmérgezni az öcsémet! — A mérgezés a hobbim. Ugye? Nem így van Willy? Te szereted mérgezni magad az én whiskymmel, nem igaz? Ed a zsebéből előrántotta az öngyújtóját. — Van egy meglepetésem a számodra, Butcher! A méregkeverő tágra nyílt szemmel nézett az öngyújtóra és a mosolygó Edre. A többiek rémülten a falhoz lapultak. Butcher ordított. — Tisztára bedilizett! Mindenkit megöl! — Csak azt akarom, hogy az öcsém életben maradjon — mondta Ed nyugodtan. — Willy ott áll az ajtó mellett. — Az öngyújtó lángjával egy kicsit megpiszkálom a hordót, és pillanatok alatt minden a lángok martaléka lesz. Megyünk az égbe, felrobbanunk. De Willy megmenekül. Ne mozduljon senki, mert... Mindenki maradjon a helyén! Butcher egyik lábáról a másikra állt. — Vannak valamilyen feltételeid? — Megígéred, hogy abbahagyod a szeszgyártást? — Legyen úgy, ahogy kívánod. Mégis... ez az adag eltart még egy ideig, nem gondolod? — Ne vigyorogj! A hordó tartalmát azonnal kiöntöd! Butcher elsápadt. — Szót fogadok, de ezért még elszámolunk! — Néhány perccel ezelőtt kicsempésztem a börtönből egy levelet az ügyvédemnek — mondta Ed —, amelyben mindent leírtam. Mindent, ami ebben a nyavalyás fogdában történik. A levelet csak abban az esetben bontják fel, ha nekem vagy az öcsémnek valami bántódása esik a börtön falai között. Senkivel sem számolsz le, te marhavelő. Ha ugyan nem akarsz nyakig elmerülni a bűzös mocsokban. — Te pöcebogár... — Valamivel okosabb vagyok, mint te. S amíg a hordóból lassan kicsordogált a mérgező lé, addig Ed kezében sercent egyet az öngyújtó köve. A börtönlakók megdermedtek. Butcher orrlyukai kitágultak a rémülettől. Láng azonban nem követte a sercenést. Még néhányszor "megkaparta" Ed a követ, de a várt eredmény elmaradt. — Ez a holmi már vagy hat hónapja nem működik Butcher— mondta Ed mosolyogva. — A börtönökben nem osztogatnak benzint a raboknak. Erre nem gondolták, te nagyokos?!
