A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-09 / 28. szám
mimmmmmmm j ROSSI IDŐ f SÍIÉN i AMOSORAVMK k Utf I komárom—őrsújfalusi csapat, kassai "X" színpad, dunaszerdahelyi Fókusz) és a vendégegyütteseknek (belgiumi Agora, partizánskej Színjátszó Egyesület, budapesti ARVISURA Színházi Társulás) köszönhetően legbelül nagy, BARNA melegséget éreztem. Akárcsak a hétfői hivatalos megnyitón, amikor emlékplakettekkel jutalmazták a Jókai Napok eddigi legtevékenyebb "mozgatórugóit". Az ünnepi aktus alatt fölöttünk szárnyalt a KÉK madár, hiszen ha egy jó ügynek ennyi pártfogója van, akkor szépek a kilátások a jövőt illetően! Remélhetőleg mindig akadnak olyanok, akik majd átveszik a stafétabotot. Csupán a fesztiválklubban honolt SZÜRKESÉG — nosztalgiabuli, gitármaraton, zsíroskenyérparti... híján. (Ám a fülekiek és a réteiek ezt a hiányt "maszek-utcabál" megrendezésével pótolták!) Végre szombatra a klubba is belopództak a szivárvány színei — a Hajós Népművészeti Együttessel és a peruiként hirdetett bolíviai zenekarral együtt! A fesztivál alatt érdekes színfoltot jelentett az a tucatnyi mellék- (de csöppet sem mellékes!) szereplő: népi és dixie zenekar, gyermekszínjátszó és Új magyar CSODÁT! A szivárványszínű A szivárvány minden színével találkoztam a június 6—13. között zajlott jubileumi Jókai Napokon, Komáromban. HÓFEHÉR szándék mutatkozott meg mind a fáradhatatlan szervezők (CSEMADOK OV és komáromi TV, Szlovákiai Magyar Színjátszók Társasága, Komárom város, komáromi VMK és Regionális Kulturális Központ), mind az áldozatkész műkedvelő színjátszók, rendezők és a tanácsokkal szolgáló szigorú zsűritagok részéről, akik immár három évtizede éber őrzői anyanyelvűnknek, kultúránknak — lelkes fáklyavivői öntevékeny mozgalmunknak. Izgatott, PIROSpozsgás arcú diákokkal és örökifjakkal népesültek be a nagy mesemondó szülővárosának utcái, kulturális intézményei. Téma, műfaj, forma, látásmód, kifejezési eszköztár tekintetében is akadtak változatos versenyműsorok, ám alacsony nívójú produkciók is terítékre kerültek. Ezért a 7+1 vezér, azaz a zsűri (Duró Győző dramaturg, Nánai István színikritikus és Sándor L. István színikritikus Magyarországról, dr. Kötő József színháztörténész és Mezei József színikritikus Romániából, Oezsényi Péter rendező, Soóky László költő és dr. Hlzsnyan Géza Szlovákiából) bíráló szavai egyes csoportokat megfosztottak az aznapi RÓZSASZÍN hangulatuktól. Kivételt képeztek azok, akik a klubhelyiség rossz akusztikája miatt nem hallották az ítészek segítő szándékú dörgedelmeit, vagy előzőleg apait-anyait beleadtak az előadásba. Nos, a kritika következtében VIASZSÁRGA arcokat és vészes ZÖLDESEN villámló tekinteteket is felfedeztem. Sőt, dühtől LILA fejű lurkókkal is találkoztam, akiket az előzetes csoportválogatáson félrevezetett (?) egyik hazai színikritikusunk... Néhány csoportnak (füleki Zsákszínház, Értékel a zsűri A nagydíjas "Csoda" két főszereplője Rózenfeld Ilona és Mázik István 30. Jókai Napokról bábegyüttes, tánccsoport, énekkar stb., akik a NARANCSSÁRGÁ verőfényben fesztiválhangulatot varázsoltak az utcákra, terekre. No, de félre a színekkel mielőtt még eljutnék a FEHÉRTŐL a FEKETÉIG! Nem szeretnék ünnepi helyett gyászos hangulatot kelteni. Hiszen a fesztivál minden résztvevője új ismeretekkel, tapasztalatokkal, élményekkel, barátokkal gazdagodva térhetett haza, vagyis nem voltak vesztesek, csak nyertesek. Persze akad még csiszolnivaló a szervezők, alkotó gárdák, zsűritagok munkája terén is, ezért lenne néhány jóindulatú kérésem az illetékesekhez. A ZSŰRITAGOKHOZ: Az előzetes csoportválogatásokon is egyenes beszédet — őszinte bírálatot! Éllenpélda: a becsapott (?) rétéi csoport esete ... Két fesztivál között is szakmai tanácsok garmadáját (pl. képzések, táborok formájában)! "Dörgedelem helyett pedagógiai érzéket!" (A kritikusok etikai kódexéhez); A SZERVEZŐKHÖZ: Rövidebb fesztivált — a nívó emelése érdekében! A vasárnapi "Csalogató”-hoz és a délutáni betétprogramokhoz hasonlókat a fesztiválklubba is! Szabadtéri színpadot a parkbeli fák árnyékába, hogy a szereplők ne kapjanak napszúrást! Helyszín- és időpontváltoztatás-mentes műsorszervezést! Éberebb felügyeletet a nézőtérre, hogy pl. a lépcsőkre szorult ovisok helyét ne foglalhassák el a kamaszok! A tavalyihoz hasonló szakmai foglalkozások biztosítását! Minden résztvevő számára szállásintézést a belvárosban, hogy éjszakai autóbuszjáratok híján ne kelljen Gadócra gyalogolniuk! Szorosabb együttműködést a fesztivál alatt zajló egyéb rendezvények (pl. Szlovákiai Magyar Könyvnapok) szervezőivel — könyvsátor felállítását, szervezettebb író-olvasó találkozókat stb.!; A KÖZÖNSÉGHEZ: Mindig, mindenütt értő és érző közönséget! A VERSENYZŐKHÖZ: Osztom a leg-