A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-09-10 / 37. szám
INTERJÚ Átfogó megoldásra van szükség CSÁKY PÁL a kisebbségi kérdésről ' Egy évvel ezelőtt, 1992. szeptember elsején fogadta el a pozsonyi törvényhozás a Szlovák Köztársaság Alkotmányát. Mint ismeretes, a Kereszténydemokrata Mozgalom képviselői az alaptörvény ellen szavaztak, az Együttélés — Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom honatyái pedig még a szavazás előtt kivonultak a teremből. Csáky Páltól, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti frakcióvezetőjétől kérdezzük: a szlovák alkotmány életbe lépése óta mennyiben romlott az itt élő magyar kisebb• ség jogállása? — Először is saját bőrünkön érezzük, hogy a mindennapi életben növekedtek a feszültségek. A kormányzat viszonyulása az ország területén élő kisebbségekhez negatívabb lett. Ami a jogi részét illeti, itt hangsúlyozni kell, hogy a szlovák alkotmány számos területen viszszalópést jelent a csehszlovák jogrendhez képest. A jelenlegi alaptörvény ugyan sokat átvett az Alapvető Emberi Jogok Szabadságleveléből, szinte csak a bennünket érintő, kisebbségi jogokkal kapcsolatban módosított. A hivatalos nyelvet államnyelvre változtatták. Ez azért veszélyes, mert mind a mai napig nincs egyértelműen definiálva az államnyelv fogalma. "Mi, a szlovák nemzet...” így kezdődik a szlovák alkotmány, ebből nyilvánvaló. hogy az itt élő többi nem szlovák polgárokat nem kezeli egyenrangúan a többségi nemzet képviselőivel. Az alaptörvény 34. cikkelye, mely a kisebbség jogaival foglalkozik, nagyon furcsa jogokat biztosít számunkra. Az a jog, hogy szlovák nyelven művelődhetünk alapot ad a magyar tannyelvű iskolákkal szembeni erőteljesebb fellépésre. Az alkotmány nem biztosítja az olyan szervezetek létrejöttét, amelyek az oly sokat vitatott kollektív jogokat is védeni tudnák a kisebbség számára. Továbbá szintén nem biztosítja a kisebbségi pártok létrejöttét, s így akár egy szép napon betilthatják az itteni magyar pártok működését. Bár ezt nem tartom valószínűnek, de a szlovák alkotmány ezt nem tiltja. Ezenkívül számos furcsa megfogalmazás van a hatalom gyakorlásával, megosztásával, illetve a gazdasági jogokkal kapcsolatban. Ez az alkotmány nem garantálja úgy a tulajdonformák biztosítását, mint ahogy az egy jogállam alaptörvényében elvárható lenne. — Önök még a parlament nyári szünete előtt átnyújtották Ivan Gašparovičnak, a törvényhozás elnökének a kisebbségek jogállását szabályozó alkotmánytörvény-tervezetet, amelynek megvitatására az országgyűlés őszi időszakában kerül sor. A tervezet zárórendelkezéseiben van utalás az alaptörvény bizonyos részeinek a megváltoztatására. Ön szerint reális, hogy a közeljövőben sor kerüljön az alkotmány módosítására? — Nem hiszem, hogy azok a honatyák, akik annak idején állva tapsoltak az alkotmány elfogadása után, most hajlandóak lennének módosítani az alaptörvényen. Nem beszélve arról, hogy a kormányzó pártnak, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomnak is jó, ha olyan alkotmányunk van, amely sok helyen nem fogalmaz egyértelműen, s így a törvény betűit ki-ki saját szája íze szerint értelmezheti. — Az imént már megemlítettük a kisebbségek jogállását szabályozó alkotmánytörvény-tervezetet. Mit tartalmaz ez a tervezet? — Még mielőtt a kérdésre válaszolnék, szeretném hangsúlyozni, hogy az a rendezetlenség, amely jelenleg s az elmúlt évek során is a mi helyzetünket jellemezte, nem tartható fenn tovább. Ezért úgy gondoljuk, hogy átfogó megoldásra van szükség. Jogainkat, kötelességeinket az állammal szemben a legmagasabb törvény szintjén, tehát az alkotmányban, illetve egy ugyanolyan jogi szintű alkotmánytörvényben kell megfogalmazni. Mivel a szlovák parlament tavaly olyan alkotmányt fogadott el, melyet nem tudtunk támogatni, olyan utat választottunk, amely 1968-ban is járhatónak bizonyult. Mégpedig az alkotmányhoz kapcsolódva egy ugyanolyan jogi szintű törvény szabályozná jogállásunkat. Ez lenne a mi alkotmánytörvény-tervezetünk, mely az érvényes nemzetközi jogi dokumentumokból indul ki. Ezek elsősorban az Európa Tanács ajánlásai, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet, illetve az ENSZ dokumentumai. A tervezet — melynek egyelőre az alapelveit nyújtottuk be a házszabály szerint — számol az oktatásügy és a kultúra teljes önkormányzatával. Olyan településeken, melyeken a kisebbség tíz százalék fölött van, javasoljuk a kétnyelvű feliratokat — helység- és utcanévtáblákon, intézményeken, üzletek neveit —, s a szlovák nyelvvel egyenrangú lenne a kisebbség nyelve. Elképzeléseink fontos eleme a tiltó rész. Olyan lépéseket tilt, melyek asszimilációhoz vezethetnek, tiltja a kisebbségek kitelepítését, illetve áttelepítését. Továbbá olyan határozatok elfogadását tiltja, amelyek valamilyen módon akár gazdasági, akár társadalmi szempontból sújtanának egy népcsoportot. A zárórendelkezésekben megfogalmazzuk, hogy részletes végrehajtási törvényt feltételezünk, hasonlót, mint amilyent a magyar parlament a közelmúltban fogadott el. Itt van az a rósz, amelyben egyértelműen megfogalmaztuk: ebből az alkotmánytörvóny-tervezetből semmi nem értelmezhető úgy, hogy az állam területi integritása ellen irányulna. A harmadik részben javasoljuk — mivel a szlovák alkotmány enyhén szólva nem kisebbsógbarát —, hogy a végrehajtási törvény tágabb teret biztosítson a kisebbségi jogok érvényesülésének. Szeretnénk, ha a szlovák alkotmány nem államnyelvről, hanem hivatalos nyelvről beszélne, ha nem deklarálna olyan jogokat, melyekkel vissza lehet élni. Bízunk abban, hogy ősszel az alkotmánytörvóny-tervezetünk megtárgyalásakor már az észérvek dominálnak majd. Ez egy teszt, egy tükör a szlovák politika előtt. Most bebizonyosodik, mennyire veszi komolyan a szlovák politikai vezetés azt, amire kötelezettséget vállalt. Gondolok itt az Európa Tanács 1201-es ajánlásainak betartására.
