A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-09-10 / 37. szám
T KD ELEKTRONIK Zsebszótár kínálata 2 nyelvű [ magyar-angol ill. német) "1.995,-Sk 5 nyelvű ( nyugat-európai nyelvek) "1.995,-Sk 14 nyelvű [ európai nyelvek ) ........ 2.995,-Sk 14 nyelvű - az első beszélő szótár 5.995,-Sk 24 nyelvű [ ázsiai nyelvekkel ) ...... 2.295,-Sk Megrendelhető A Hét szerkesztőségében Sf a-m-i ö-vtni.<x-fy<&é it Egy furcsa jelenség margójára Nem újkeletű jelenség, amelyről szólni kívánok írásomban. Igen gyakran lehettünk tanúi a letűnt rezsimben, különösképpen a ’68-as évet követő 'konszolidációs'' időszakban. A rendszerváltást követően egészen a legutolsó időkig nem Jutott tudomásomra Ilyen eset. A minap azonban, sajnos, ismét meggyőződhettem afelől, hogy e régi felháborító praktika fölött még nem járt el az idő. Nem kellemes érzés szinte naponként megtapasztalni, hogy az irántunk megnyilvánuló ellenszenv minden rendszerváltást túlél. A személyi igazolványok cseréjénél a múltban viszonylag gyakran előforduló 'tévedésre' gondolok, amikor az előzőleg magyar nemzetiségűnek feltüntetett személyt az új igazolványban már szlovák nemzetiségűként jegyezték. Az történt az egyik falumbeli ismerősömmel a közelmúltban. Most joggal közbeszólhat a tisztelt olvasó és megkérdezheti: Mire jó a témához nyúlni, hiszen hamarosan valamennyien új személyi igazolványt kapunk, melyben nem lesz 'nemzetiség' rovat. Ez való igaz, ennek ellenére úgy vélem, még most sem haszontalan időtöltés, ha elemezzük az ilyen eseteket. Számos hasznos következtetéshez juthatunk ezek kapcsán. Ezért vettem a bátorságot, bogy a nagy nyilvánosság elé vigyem az ügyet. Természetesen azonnal azt ajánlottam ismerősömnek, hogy menjen vissza a rendőrség illetékes osztályára és kérje egy olyan igazolvány kiállítását, amelyben a személyi adatok megfelelnek a tényállásnak. E jelenség csattanója az, hogy idáig még nem hallottam ellenkező értelmű tévedésről. Nem tudok olyan esetről, amelyben szlovák nemzetiségű polgárt tüntettek volna fel magyarként. Szokatlan megnyilvánulása ez a 'minden szándékosságtól mentes, teljesen véletlenszerű tévedésnek". Mintha e tévedések is egy konkrét elképzelést szolgálnának. Igencsak furcsa módon befolyásolja az illetékes hivatalok tevékenységét a véletlen ördöge, mert ez idáig még mindig a magyar nemzetiségű állampolgárok látták kárát nemkívánatos belekontárkodásának az ügyintézők munkájába. Tejesen nyilvánvaló, hogy az állam eddig is nyilvántartotta és ezután is nyilván fogja tartani a lakosság nemzetiségi megoszlását. A kérdés csak az, mennyire megbízhatók a hivatalos adatok? Az előzmények ismeretében komoly kételyeim támadtak ezek hitelességét illetően. Nem tudhatjuk mennyien lehetnek, akiknek 'sajnálatos tévedés' folytán helytelenül kiálított személyi igazolványuk van. Azt azonban a velünk szemben minduntalan tapasztalható rosszindulatból sejthetjük, hogy ezek az állampolgárok milyen nemzetiségűként szerepelnek a hivatalos kimutatásokban. Nekünk egyáltalán nem mindegy, hogy az állami statisztika szerint mennyien vagyunk. Arányszámunk gyakran fontos szerepet játszik bizonyos képviseleti posztok betöltésekor, egyes jogok gyakorlásánál is mérvadó lehet (pl. nyelvünk használatának joga a hivatalos érintkezésekben 20 % fölött) és esetenként anyagi juttatásokat is ennek figyelembevételével kapunk a központi forrásokból (iskolaügy, kultúra). Nagymértékben létszámunktól függ súlyunk a nemzetközi kapcsolatokban és a különböző európai fórumokon. Őszinte örömmel tölt el az a tudat, hogy az új személyazonossági igazolványban nem lesz megkülönböztető 'nemzetiségi' rovat. Kissé mindig megbélyegzőnek éreztük azt a nevünk mellett feltüntetett adatot. legalább legszemélyesebb okmányunkban már nem leszünk szlovákok, magyarok, ruténok ... egyszerűen csak állampolgárok leszünk. Persze jól tudom, a gyakorlatban az a szemlélet az új igazolványok bevezetésével nem fog azonnal meghatározóvá válni. A szlovák politikai struktúra legjellemzőbb és irányvonalát döntően meghatározó a nemzeti ideológia, ebből adódóan az etnikai hovatartozás az állami szervek szemszögéből még sokáig alapfontosságú tényező marad az egyén megítélésénél. Az új igazolvánnyal nem varázspálcát kapunk a kezünkbe, amellyel egyszeriben megszüntethetnénk a nemzetiségekkel szemben táplált ellenszenvet, mégis jóleső érzéssel vesszük tudomásul e formai változást, abban bízva, hogy esetleg kezdete lehet egy lényegi átalakulásnak, egy társadalmi szemléletváltozásnak. Van azonban az ügynek egy olyan vonatkozása, amely kissé mérsékli derűnket. Megszűnt ugyanis az a lehetőségünk, hogy korrigáljuk a jelenlegi személyi igazolványunkba hibásan bejegyzett nemzetiségi hovatartozásunkat, ami esetenként hátrányunkra válhat. Ezek a manipulált adatok ugyanis nagy valószínűséggel alapul szolgálnak különböző statisztikák készítéséhez és a hibákat már nem tudjuk kiigazítani. Együd László
