A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-02 / 27. szám
Ocskay László emlékjel Érsekújvárott Érsekújvár hadi dicsősége az 1700-as években újra felragyogott, hiszen a Rákóczi-szabadságharc egyik legfontosabb katonai fellegvára lett. Az 1704. november 16-án Bottyán által vezetett sikeres ostromot követően felkerült a vár főkapujára Rákóczi zászlaja. Maga a szabadságharc tele van legendás hírű hősök és vitézek csodás tetteivel, de a kuruc kor azóta is egyik legtöbbet vitatott alakja és egyben legszomorúbb eseménye, Ocskay László pálfordulása és árulása. Tettének okát a történészek még ma is vitatják, ellentmondásos szerepéről, alakjáról többek között regényt és színművet is írtak. (Jókai: Szeretve mind a vérpadig; Herczeg Ferenc: Ocskay brigadéros.) "Hős volt tagadhatatlanul; de jellemszilárdságról, erkölcsről, becsületről fogalma sem volt vala" — írta róla az egyik legalaposabb ismerője, Thaly Kálmán. Ocskay 1680 körül született. Már tizenöt évesen huszár lesz, és Pálffy császári tábornok ezredével éli át a tűzkeresztséget. 1703-ban csatlakozik II. Rákóczi felkeléséhez. Bátorságával, vakmerő tetteivel akkora érdemeket szerzett, hogy hamarosan ezredessé léptették elő. A néphagyomány szerint "A tűz fejedelme", "Rákóczi villáma" jelzőkkel illették. Nyitra ostroma és bevétele (1708) után Ocskay megingott hűségében, és Tapolcsány mellett kuruc lovasezrede élén megadta magát Pálffy tábornoknak. Itt vette át császári ezredessé való kinevezését. Négy fiatal kuruc tiszt: Jávorka, Beleznay, Bornemissza és Rácz felesküsznek Ocskay vesztére. 1710. január 1-jén Jávorka Ádám koldusnak öltözve néhány katonájával rácsapott a verbói tivornyából ocskói kastélyába igyekvő árulóra. A megsebesített Ocskayt Érsekújvárra vitték. Erről az első hazai hírlap, a Mercurius Veridicus 1710. I. 4-i száma így számol be: "A várbeli katonaság leírhatatlan felháborodással akasztófát és karót kiáltott rá egy akarattal, még mielőtt parancsnokuk elé vezethettük volna őt; maga a parancsnok csak alig tudta lecsendesíteni a katonák izzó dühét; ez csakis azzal sikerült, hogy elrendelte a haditörvényszéki eljárást." A hadbíróság január 2-án meghozott ítélete: karóba húzás. Testvérének, Ocskay Sándornak könyörgésére az ítéletet pallos általi fejvesztésre változtatták. 1710. január 3-án Érsekújvár piacán állt a vérpad. A bakó csak negyedszerre tudott végezni az elítélttel, akinek levágott fejét kitűzték a Nyitra felé néző bástyára. A kivégzés helyét 1929-ben jelölték meg. A Fő tér közepén a kockakő burkolatba kilenc sötét színű bazaltkockát raktak ki kereszt alakban. A közepébe O.L. monogramot és egy keresztet véstek. Az 1970-es években a tér betonozásánál a felszedett kockakövekkel együtt eltűnt az emlékkő is. 1975. december 22-én a lelkes újvári lokálpatrióták kezdeményezésére új jel került a tér betonburkolatába. Formája az egykori hátbástyás Újvár alaprajzát idézi, közepén O.L. monogrammal. Fölötte kis kereszt, alatta a kivégzés dátumára utaló 1710. évszám, amelyet félkör alakban a latin Novum Castrum felirat övez. A sárgás színű, ötven centiméteres átmérőjű, harminchét kilogramm súlyú alkotás e város történelmi múltját őrző emlékjelek egyike. STRBA SÁNDOR SOROZATUNK AZ TAMOGATASAVA KÉSZÜL
