A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-08-27 / 35. szám
A Napoleon Boulvard egykori üdvöskéje, Vincze Lilla, megunta a közös repülést, egyedül csapong, próbálgatja színes-szerelmes pillangószárnyait. Most éppen itt a Vajdahunyadvár mögötti liget fái alatt, ahol zuhanórepüléssel landol mellettem egy Jós szabadtéri csevegésre. Aerobicra termett arányos alakját remekül kiemeli a lila szabadidőruha, arcát a megszokott szénakazal frizura keretezi-takarja szabálytalanul érdekessé. — Vincze Lilláról napjainkban meglehetősen keveset lehet hallani. Van ennek valami oka? — Nem igazán, végül is áprilisban megjelent egy koncertlemezem, amely válogatás, de szerepel rajta egy új dal is. Én úgy érzem, hogy látható voltam, nem tűntem el a popvilágból. Tény viszont, hogy Magyarországon most kevesebb popműsort sugároz a televízió. — Elmondaná Kividen hogyan került erre a pályára? — Már kislánykoromban is nagyon érdekelt a zene, igaz először táncosnő akartam lenni, később meg színésznő. Aztán kiderült, hogy nem vagyok igazán tehetséges, így maradt az éneklés. Sok-sok éven át kísérletezgettem a népdaltól kezdve a musicalen és operetten át még a komolyzenével is Megismertem a Solaris zenekart, később ebből alakult a Napóleon Boulvard. 1986- ban megnyertük Siófokon az Interpop Nemzetközi Fesztivált, és országosan ismertté váltunk. A legnagyobb sikert a Kérlek ne félj című szám aratta. — Énekesnőként önt jól ismerik, de milyen Vincze Lilla a magánéletben? — Nem szeretek a magánéletemről beszélni. Van egy párom, aki civil a pályán, Kovács Gyulának hívják. Gyermekem nincs, de van három kutyám, négy cicám. Szeretem az állatokat, a növényeket, imádom a természetet, éppen ezért két éve elköltöztem Budapestről. — Van példaképe? — Rengeteg. Ebben a szakmában fontos, hogy az embernek példaképei legyenek, persze nem a "koppintás" miatt, hanem mert tőlük tanulni lehet. Ilyenek az Ofarin testvérek, Tina Turner, a magyarok közül Kovács Kati, aki a kedvencem. Persze még sorolh?' iám, hiszen többféle stílust és zenét szeretek. — Az ön stílusa viszont senkiéhez sem hasonlít. — Ha így gondolja, akkor köszönöm szépen. Tudja, ha az ember sok mindent énekel és sok mindent tanul, akkor nyilván egy idő után igényli azt is, ha kialakul egy egyéni hangvétel, egyéni stílus. Sőt hozzátehetem, hogy a hang is folyamatosan változik, tehát más volt a hangom hét évvel ezelőtt, és más lesz hét év múlva. —Az Ön számára mi jelentené a csúcsot? — A csúcs egy nyugat-európai siker lett volna, amiről még mindig nem mondtam le. Angliában voltam többször, aztán Franciaországban a MIDEM fesztiválon, sőt, franciául énekeltem a Milordot, de ezek csak kísérletek maradtak, nem lett belőlük igazán nagy siker. Hogy miért, nem tudom, hiszen mindent megpróbáltunk megtenni, amit csak lehetett. — Mi van a Napóleon Boulvard-ral? Működjk? — Úgy tudom másfél vagy két évig nemigen működött, de az utóbbi időben újra hallat magáról... — Viszont Ön nélkül. Összevesztek? — Nehéz erről beszélni. Emberi és szakmai gondok adódtak. Tisztelem őket, nem vagyunk haragban, de nem tudom elképzelni az újabb együttműködést. Mindenki járja a maga útját. — Mi várható még az idén Vincze Lillától? Nem készül Szlovákiába ? — Már jártam Szlovákiában és készülök is, de minden attól függ, hogy kapok-e meghívást. Egyelőre járom az országot, bemutatom a megjelent lemezem, ugyanakkor már készítem elő az újabb lemezem anyagát. Új producerem lesz, Tamás Pista az Exoticból; nagyszerű szövegíróim vannak, és új, fiatal arcokat is igyekszem találni. — Ön is ír számokat, úgy tudom... — Igen, én főleg dalokat, dallamokat írok, szövegeket nem. Erre jelenleg két nagyon tehetséges szövegíróm van, Perei János, aki mai kortárs költő és Kőhalmi Ildikó, egy miskolci kislány. — Ha hármat kívánhatna, mi lenne az? — Először is szeretnék egy Budapest Sportcsarnok bulit, ahol több ezres tömeg előtt énekelhetnék. Aztán szeretném, ha az új lemez sikeres lenne, és a harmadik kívánságom, hogy megtanuljak repülőgépet vezetni! — Meglehetősen furcsa kívánság a harmadik. — Nekem ez a hobbim, és tervbe vettem, hogy megtanulok egy kis gépet vezetni. Ezzel kapcsolatban egy meglepetést is előkészítettem, de még magának sem árulom el. BEKE ISTVÁN
