A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-08-13 / 33. szám
HÍRMONDÓ Cserkészélet Gömörben Csaknem ötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét cserkészrendezvényre kerüljön sor a Rimaszombat melletti egykori kirándulóhely, a Szabatkai erdő ún. nagy tisztásán, a hajdani vidám és tarka majálisok, juniálisok helyén. A régi hagyományokat életre keltő rendezvényt a rimaszombati 4. számú Hatvani István Cserkészcsapat, élén Vörös Attila parancsnokkal, és az 1. számú Szlovák Cserkészcsapat, Vytrisa Miroslav vezetésével közösen szervezte. A két csapat tagjai több hétig tartó munkával eltávolították a tisztásról a szemetet és egyéb hulladékot, fát gyűjtöttek, hűtőpincét ástak, vagyis maguk teremtették meg a táborozás feltételeit. A cserkészcsapatok kijelölt tagjai már pénteken gyülekeztek, hogy felverjék sátraikat, felállítsák a táborkaput, előkészítsék a konyhasátrat, betömjék a bevezető út gödreit. Szombaton reggeí a cserkészotthonból indulva Rimaszombat utcáin vonultak végig a rimaszombati, tornaijai, füleld magyar cserkészek együtt a gyetvai szlovák cserkészekkel és a losonci szlovák cserkészlányokkal, A városból kiérve gyalog mentek a Szabatkai erdőbe, ahol becses vendégek és résztvevők várták őket, dr. Kálmán László körzeti elnök, dr. Gaál Lajos titkár, Hanzlík Lajos öregcserkész, valamint Kónya Gyula és Lendvorszky Katalin, az élelmezés lelkes vállalói. Rövid pihenő és a zászlófelvonás után elkezdődtek a cserkészpróbák, melyeken mindenkinek vizsgáznia kellett. Volt megfigyelő és összpontosító állomás, asztalra kirakott tárgyak fejbentartása és leírása, sakktáblán elhelyezett jelek megfigyelése, kötélhidon való áthaladás, fafűrészelés, tűzgyújtás két gyufával papír nélkül, morzézás, sátorverés, elsősegélynyújtás. A fegyelmezett viselkedést is pontozták. Délben igencsak ízlett a cserkészeknek a finom gulyás. Ebéd után vidám játékok következtek: zsákfutás, kötélhúzás, lisztfújás, etetés bekötött szemmel, számháború. Este közös tábortűz mellett szórakoztak a magyar és szlovák nemzetiségű fiatalok, összesen mintegy nyolcvanan. A szabatkai kistábor előgyakorlatként szolgált a beretkei nagytábor megrendezéséhez. Sikeréhez támogatásukkal hozzájárultak: a TAURUS és a FRUI SHOP cégek, a Jednota Fogyasztási Szövetkezet, a Vöröskereszt járási szervezete, valamint Gálik Zoltán, Csank Viktor és Balog Zoltán magánvállalkozók. A rimaszombatiak jövőre még nagyszabásúbbá szeretnék tenni a Szabatkai erdőben a nyári rendezvényüket, s rendszeresen, minden évben meg akarják valósítani a régi hagyományt. Okvetlenül meg kell még említenünk, hogy a Hatvani István csapat Vörös Attila mérnök vezérletével a szokásos cserkésztevékenységen kívül sok mással is foglalkozik. Többek között felújították egy 48-as honvédszázados síremlékét, kijárnak a temetőbe Telek A. Sándor költő sírjához, ott voltak a Petőfi-ház tatarozásánál, előbányászták a Győry Dezső és Szombathy Viktor diákköri cserkészkedésére vonatkozó adatokat, a főtéren kétnyelvű emléktáblát állíttattak névadójuknak, Hatvani István természettudósnak, a város szülöttjének. Saját újságuk is van már, a Gömöri Cserkész, amelynek a szerkesztője Bodor Tibor. A Hatvani István csapat és a körzeti tanács máris nekigyürkőzött az idei nagytábor szervezésének. Ez a Beretke és Mellété közötti erdőségben, Gömör egyik szép táján zajlik majd le, s a rimaszombatiakkal előreláthatólag részt vesznek majd Sipkái Sándor parancsnok irányításával a tornaijai Tompa Mihály Cserkészcsapat tagjai, továbbá a füleki, a szepsi, a palásti cserkészek is, és magyarországi vendégeket is várnak. A Szilistyén és Ajnácskőn lebonyolított táborozás után ez már a harmadik nyári nagytáboruk lesz a rimaszombati cserkészeknek. Veres János Társaság alakult Rozsnyón A Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma május elsején jegyezte be a Rozsnyón székelő Pákh Albert Társaságot. Az alapító tagok (Ambrus Ferenc, Krausz Zoltán, Mátyus István, Tököly Gábor), feladatul tűzték ki, illetve alapszabályzatba foglalták, hogy Rozsnyó és környéke helytörténeti és kulturális értékeit közkinccsé teszik, ápolják a vidék hagyományait, népszerűsítik múltját, és megkülönböztetett figyelemmel gondozzák Pákh Albert szellemi hagyatékát is. Pákh Albert 1823. március 11 -én született Rozsnyón. Nevének hallatán korunk nemzedéke talán csak arra emlékszik, hogy Petőfi baráti körének tagja, pedig annál sokkal szorosabb szálak fűzték egymáshoz a kor két jeles irodalmárát. Pákh Albertet mint embert, írót és Petőfi barátját nagvon közel hozza hozzánk Hatvani Lajos: így ólt Petőfi című négykötetes műve. Megismerhetjük családját is, Petőfi az Úti jegyzetekben ezt írta róla: "Azért siettem el Késmárkról Iglóra — a szepesi 16 város egyikébe — mert van ott egy család, melly engem már rég kivánt ismerni, s én azt viszont. Kedves, patriarchális család! Nem foglak ón elfelejteni téged. Nem fogom én elfelejteni az öreg családapát, ki magában két világrész: Európa és Amerika; ősz feje a megvénült bölcs Európa, szíve pedig a fiatal Amerika, hol végtelen őserdők zöldellnek, az életkedv és remények erdői; nem fogom ón elfelejteni a családanyát, ki egyszerű és jó, mint az én anyám..." Petőfi 1845. május 4-én vasárnap délelőtt érkezett Iglóra. A történet folytatását Pákh Károly soraiból ismerjük: "Pünkösd hétfőjén, május 12-én Albert bátyám egészen váratlanul jött látogatóba Budapestről. Alig mert hinni szemeinek, midőn Petőfit — kit még valahol ' Eperjesen gondolt — megpillantó, s még inkább elcsudálkozott, mikor hallá, hogy a "természet vadvirága", a mozgalmas és változatos fővárosi élethez szokott Petőfi, már egy hete tartózkodik Iglón, a csendes kis német városban." Az idő múlásával Iglón ritkább lett a német szó, és a magyar szó emlékét is csak a temetőben pihenő ősök elporladt csontjai és fejfái őrzik. A történethez tartozik, hogy Petőfi Pestre való megérkezése után nyomban felkereste Pákh Albertet, és látván, hogy az levelet készül írni Iglóra, felhasználta az alkalmat és a levelet ő maga kezdte: "Szerelmes... azaz szeretett barátnőim! (abc szerint: Amália, Johanna és Vilhelmina) E pillanatban értem Pestre, még sem körülményeim, sem eszem nincsen rendben... ha ez meg fog történni: hosszábanszéltében elétek tálalom dolgaimat, gondolataimat és érzéseimet. Addig legyen jó dolgotok, gondoljatok gyakran reám és érzelmeitek ne változzanak irántam, valamint titeket változatlanul szeret barátotok: Petőfi." A fenti idézeteket csupán azért tartottam fontosnak felidézni és közrebocsátani, hogy az is mutassa, Petőfi és Pákh Albert kapcsolata sokkal több volt az egyszerű barátságnál. Pákh Albert nem egész tizennyolc esztendővel élte túl barátját, 1867. február 10-én hunyt el Budapesten. A Pákh Albert Társaság két tagjával: Krausz Zoltánnal és Ambrus Ferenccel volt szerencsém a Zoboralján — Arany A. László emléktáblájának avatásán —, Kolonban találkozni és az alapításról, annak céljairól elbeszélgetni. Munkájuk mindenképpen önmagunk megismerését, művelését és identitástudatunk elmélyítését szolgálja. Motesiky Árpád A_HÉT 9
