A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-02 / 27. szám
zalókra csökkent! Megtörtént az aszepszis, a fertőzés megelőzhetőségének felfedezése! ORVOSI RENDELŐ Nem elég csak felfedezni... A felfedezések körülményeivel, lélektanával foglalkozók számára is rejtély, miért nem publikálta Semmelweis azonnal felfedezését. Nyelvi akadálya nem lehetett, hiszen anyanyelvi szinten bírta a korabeli medicina egyik "vezető" nyelvét, a németet. Semmelweis azonban sem németül, sem magyarul nem írt egy sort sem 1858-ig. Ekkor már mint a pesti orvosi kar szülésztanára, barátja Markusovszky Lajos nógatására írt egy cikksorozatot az akkoriban induló Orvosi Hetilapban, majd egy 543 oldalas német monográfiában 1860-ban — tehát 13 éves késéssel — teszi közzé megfigyeléseit, statisztikailag is alátámasztott érveit. Sajnos, ekkor már olyan betegségben szenvedett, amely szellemi képességeit is befolyásolta. Valószínű, hogy még bécsi működése idején, boncolás közben szifilisszel (vérbajjal) fertőződött. A vérbaj okozta idült agybántalom miatt érvelése gyakran zavaros, fölösleges ismétlésekbe bonyolódó. Még többet ártottak az ügynek azok a "nyílt levelek", melyeket Semmelweis a kortárs külföldi szülésztanárokhoz intézett. E levelekben "gyilkosának, "orvosi Nero"nak nevezi azokat a professzorokat, akik nem ismerik el "tanítását". Ez a stílus — melyet az egyik címzett találóan "karikásostor" stílusnak nevezett el — egyre jobban elszigetelte a pesti szülészt kollégáitól. 1865 nyarán betegsége olyan méreteket öltött, hogy tanártársai az intézeti kezelést látták szükségesnek. így kerül Semmelweis vissza Bécsbe — egy elmegyógyintézetbe, ahol korábbi súlyos betegségéhez vérmérgezés társult, amely egyik ujjának elhanyagolt sebéből keletkezett. A drámai életút ilyen tragikus utolsó állomása is közre játszhatott abban, hogy a pozsonyi vándorgyűlés nem emlékezett meg Semmelweisről. Felfedezésének értéket az orvostársadalom csak évtizedekkel később ismerte fel. A 19. század második felében megszülető bakteriológia igazolta Semmelweis zseniális felismerését: a vérmérgezés, a gyermekágyi láz megelőzhető a gennykeltő baktériumok sebbe jutásának megakadályozásával. A pozsonyi vándorgyűlés mulasztásának súlyosságát enyhíti az a tény, hogy Ambró János jóvoltából a pozsonyi bábaképző az elsők között oktatott a semmelweisi tanítás szellemében. Dr. KISS LÁSZLÓ A vegetáriánus étrend és a cukorbetegség A cukorbetegség egyike a legkellemetlenebb civilizációs betegségeknek. Nemcsak azért, mert jelentős mértékben befolyásolja az ember életmódját, hanem azért is, mert megterheli a család költségvetését. A cukorbetegek pénzjuttatásban részesülnek, és a kórházi kezelés ideje alatt pótadagot kapnak, második vacsora formájában. Ez rendszerint szalámi, sonka vagy valamilyen más, állati eredetű fehérje. A cukorbetegség lényege, hogy a vérben jelenlevő cukor nem jut át a sejtek falán, mert a beteg nem termel elegendő vagy használható inzulint. Mivel ez a cukor a vérbe a táplálékból jut a leghamarabb, a beteg étrendjéből az édességet ki kell iktatni. A civilizáció embere az édeskéshez a répavagy a nádcukrot használja. Ez az úgynevezett fehér cukor az étel elfogyasztása után gyorsan a vérbe jut, és megemeli a cukorszintet. Mivel hiányzik az inzulin, csak a vesén keresztül tud onnan távozni. Ez egy olyan vegyi-fizikai folyamat, amely sok vizet von el a szervezettől. Ezért van az, hogy a kezdődő cukorbetegség egyik első jele lehet a nagymértékű vizivás és a gyakori vizelés. A vegetáriánusok gyakran rámutatnak, hogy körükben nincsenek túlsúlyos emberek. Ez figyelemre méltó jelenség, ha tudatosítjuk, hogy cukorbetegek állapota, főleg a betegség kezdeti szakaszában, nagy mértékben szokott javulni a súlyfelesleg elvesztése után. Az is tény, hogy a cukorbetegek vére, a magas cukorszint mellett, jóval több zsiradékot tartalmaz, mint az átlag. Ez mind az állati eredetű táplálék fogyasztása ellen szól. A vita tárgyát a vegetáriánusok és a konzervatívabb orvosok között az állati eredetű fehérjék megítélése képezi. A konzervatív szemlélet szerint az ember szervezete nem képes az összes aminosav előállítására. Az aminosavak a fehérjék építőkövei, s nélkülük károsodik az izomzat, az enzim- és hormonháztartás. A vegetáriánusok azzal érvelnek, hogy az ember eredetileg növényevő volt, erre utal például emésztőrendszere felépítése, s több olyan növényevő állat is él a földön, mely húst nem fogyaszt, mégis többszörösen nagyobb teljesítményt nyújt, mint az ember. Gondoljunk csak a lóra, a bivalyra, a zsiráfra vagy az elefántra. Való igaz, hogy a gyümölcscukor, a fruktóz, nem veszélyezteti úgy a cukorbeteget, mint a répacukor. Ugyanúgy a természetes keményítők természetes formában (kukorica, árpa, köles) nem emelik veszélyes formában a cukorszintet. S ha a beteg hasnyálmirigye termel bizonyos mennyiségű inzulint, ezzel a diétával a beteg cukorszintjét normális keretek között tarthatja. A vegetáriánusok a cukorbetegeknek a tejet és a tejtermékeket sem ajánlják, mivel ezek szintén állati eredetűek, és mint olyanok, megemelik a vér zsírtartalmát. Ezért magas például náluk az agyvérzések száma, mert a lerakódó zsírok és zsírszerű anyagok meszesedést okoznak. A vita még nem dőlt el, de ez nem is annyira fontos. A fontos az, hogy az étrend és az életmód megváltoztatásával a cukorbetegség lefolyását pozitívan befolyásolhatjuk, és kár lenne a vegetáriánusok tapasztalatait figyelmen kívül hagyni. A lényeg a gyakori, de kis mennyiségű ételadagok fogyasztásán van. Túlsúlyosság esetén nem árthat a tisztán vegetáriánus életmód kipróbálása, persze rendszeres orvosi ellenőrzés mellett. Kezdetben ajánlatos 2 órával minden étkezés után ellenőrizni a vércukorszintet, és feljegyezni, melyik étel, hogyan hatott rá. Keresni kell az összefüggéseket a foglalkozás, a napi terhelés, az egyes teljesítmények és a vércukorszint között is. Megéri alaposan elemezni ezeket a tényeket, mert a helyesen felállított napi munka és étrend sok kivédhető kellemetlenségtől kímélheti meg a beteget. Ha bebizonyosodik, hogy a szigorú vegetáriánus étrend valóban gyógyító hatással van a betegre, új koncepciót kell kidolgozni, nemcsak a betegek ellátásában, hanem a tudományos-felvilágosító tevékenység keretében is, nem beszélve a betegbiztosítási rendszer és szociális támogatás szervezési kérdéseiről. A cél a betegek életének gazdagabbá tétele, hogy minél kisebb mértékben legyenek kirekesztve a társadalmi életből és minél tovább meg tudják tartani munkaképességüket. Dr. PÁLHÁZY BÉLA A FEJLŐDŐ VILÁGBAN IS TERJED A FOGAMZÁSGÁTLÁS Egy negyvennégy fejlődő ország 300 000 férjes asszonyára kiterjedő vizsgálat szerint a megkérdezettek mintegy harmada korszerű fogamzásgátló szert használ. Erre az eredményre a Johns Hopkins Egyetem kutatói jutottak az ezekben az országokban 1985 és 1992 között készített felmérések alapján. A szóban forgó országokban a gyermekek családonkénti átlagos száma a hatvanas években hat volt, míg napjainkban négy. Ilyen irányban hatottak társadalmi tényezők is, kivált a családok városokba vándorlása és a nők javuló tanulási alkalmai, de a kutatók szerint ezek szerepe csak másodlagos. Tanúság rá Thaiföld, ahol — noha az ma is hatalmas falusi ország — az 1975. évi átlagos 4,6 gyermekszám 1987-re 2,3-ra mérséklődött. "Ha a kis műveltségű falusi párok milliói nem használtak volna fogamzásgátlót, ez a csökkenés nem következett volna be" — állítják a kutatók. Szerintük a gazdaság egy bizonyos fejlettsége sem volt feltétele a gyermekszám fogyásának. Példa erre Banglades, ahol — a roppant nyomor ellenére — sikeresen elterjedtek a fogamzásgátló szerek. Az egyetlen régió, amelyben a termékenységi arány nem csökkent, Afrikának a Szaharától délre eső területe. Mindenesetre három ottani országban, Botswanában, Kenyában és Zimbabwéban az utóbbi években a fogamzásgátlók használata szintén terjedőben és a gyermekszám csökkenőben van, míg Afrika több más országában, ahol a gyermekek száma számottevően még nem lett kevesebb, a fogamzásgátlók iránti kereslet meghaladja a rendelkezésre álló mennyiségüket. A HÉT 15
