A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-08-06 / 32. szám
KRÓNIKA Mí nyozta. 1356-ban, amikor a királyi udvarnok lakhelye volt Udvarnok-Szemet néven említik. A falu a történelem során az említett gazdákon kívül volt a Fraknói grófok, a Serédy- és Mérey-családok, Molnári Kelemen, a Kerekes-család és az Apponyiak birtoka is. Temploma valószínűleg a XIV. századból való. A falunak 1851-ben 166 lakosa volt, 1938-ban 555. Jelenlegi polgármestere Pavol Sásik, az MKDM és a Csemadok-alapszervezet elnöke Zöld Terézia. A falunak nincs magyar iskolája. Népszámlálási adatok: 1980 — 844 lakos, ebből magyar 371 (44 %) 1991 — 848 lakos, ebből magyar 370 (43,6 %), cseh 4. Felekezeti megoszlás: 645 római katolikus és 9 evangélikus. SZENC (Senec) A Mátyusföld szélén fekvő városka nevével először 1310-ben találkozhatunk, Villa Zemch alakban. Mátyás király alatt már mezőváros, és Oppidum Zempcz néven említik. 1553-ban Báthori András és Székely Magdolna 29—29 portával szerepelnek az összeírásban. Később koronabirtok, majd az Esterházyak kezére kerül. A helység neve németül Wartberg. A város szülötte Szenczi Molnár Albert (tiszteletére a Csemadok-alapszervezet 1966 óta megrendezi a Szenczi Molnár Albert Napokat). Temetőjében két nevezetesebb sírt találunk. Itt van eltemetve Kisfaludy Zsigmond pap, helytörténész és Farkas Jenő, a pap-költő. Mindketten Szene szülöttei. E rövid szócikkben nem említhetjük a forgalmas helyen lévő város gazdag történelmének minden mozzanatát. Aki Szencre jön, még ma is fellelheti a változatos múlt néhány emlékét: a Stiftet, a pellengért, a Török-házat, a zsinagógát, a templomot, a Pincesort. A város legnevezetesebb épülete a Kis-Stift volt, amely a piaristák gimnáziumának adott otthont. Erről a városi jegyzőkönyvek így írnak "Anno 1764. Fölséges császárné és koronás királyné asszonyunk, Mária Therézia behozta Szempczre Tisztelendő Pater Piaristákat, az kiknak nagyméitóságú galántai és fraknói Gróf Esterházy Ferencz magyarországi udvari kanczellárius, kegyelmes földes urunk eő Exczellencziája, nem csak a maga itt levő kastélyát ezen pater piaristáknak lakásul örökösen adta, de az uraság kertyit is oda engedte, és ott szerzetet is fundált eő Exczellencziája. Ezen szenczi királyi Collegiumba Húsz Magyar országbéli iffjakat béhelyeztetett az Fölséges királyné asszonyunk és azokat egyenlő formán ruházza és tartja ő fölsége." A városban 1775-ben árvíz pusztított, 1709-ben és 1853-ban pedig majdnem teljesen leégett. A vármegye gyűléseit több alkalommal tartották itt. Szencnek 1851-ben 1740,1938-ban 5460 lakosa volt. A város polgármestere Jozef Elšik mérnök. A magyar politikai mozgalmak közül az MKDM-nek és az Együttélésnek vannak helyi szervezetei. Az Együttélés elnöke Mészáros Miklós, az MKDM elnöke Duray Rezső. A több mint ötszáz tagú Csemadok-aJapszervezet elnöke Rajcsányi Béla. A városban teljes szervezettségű magyar tanítási nyelvű alapiskola és gimnázium működik. Népszámlálási adatok: 1980 — 10 772 lakosból 3266 magyar (30,3 %) 1991 — 14 316 lakosból 3995 magyar (27,9 %), 159 cseh, 18 morva, 3 lengyel, 6 ukrán, 4 ruszin, 29 roma Felekezeti megoszlás: 9012 római katolikus, 35 görög katolikus, 2 pravoszláv, 1201 evangélikus. VŐK (Vlky) A pozsonyi prépostság és káptalan ősi birtoka volt, melyet még IV. Béla királytól kaptak. IV. László 1277-ben kelt oklevelében Veik néven említi. 1292-ben másik birtokosáról is tudnak, Völki Miklósról. A pápai tizedszedők jegyzékében Vek alakban említik. 1484-ben Nagyveik néven a pozsonyi káptalan jobbágyainak lakóhelyeként szerepel. Az 1553. évi összeírásba Weök alakban 12 portával van felvéve. Birtokosai közül a Pálffyakat említik. A falu polgármestere Fejes Boldizsár. Az MKDM elnöke Horváth Sándor, az Együttélésé és a Csemadok-alapszervezeté Dömötör Janka. A faluban iskola nincs, a tanulók Félbe járnak. A községnek 1851-ben 178, 1938-ban 305 lakosa volt. Népszámlálási adatok: 1980 — 375 lakosból 364 magyar nemzetiségű (97,1 %) 1991 — 367 lakosból 300 magyar (81,7 %), 7 cseh, 2 morva Felekezeti megoszlás: 336 római katolikus, 1 görög katolikus és 5 evangélikus. ZONCTORONY (Tureň) A név szintén két községet fed. Zone és Torony különálló falvak voltak a Kis-Duna és a Feketevíz mellett. Zone hajdan várbirtok volt, melyet II. Lajos 1524-ben kivett a várbirtokok közül, és a gellei érseki székhez csatolt. 1553-ban királyi birtok lett. A község lakosai szlovákok voltak. A falu birtokosa a Pálffy-család volt. Torony települést IV. Béla 1253-ban Csandal néven Tepuz fiának Miklósnak adományozza. Tőle Jánoki Jakab vette meg, majd a pozsonyi káptalané lett. 1292-ben Tornyos—Csandal néven említik. Az 1553. évi portális összeírásban már Thorony néven szerepel, és a pozsonyi káptalan adózik benne. A pozsonyi káptalan mindvégig birtokosa maradt. A falunak 1851-ben 138 (Zoncnak 148) lakosa volt. 1938-ban már összesített adat van, ekkor a lakosok száma 305. A község polgármestere Vincze Bertalan. Az MKDM elnöke Vincze Dániel, a Csemadok-alapszervezeté Vincze Júlia. A falunak 1—4 osztályos magyar-szlovák iskolája van. Népszámlálási adatok: 1980 — 854 lakosból 740 magyar (86,7 %) 1991 — 846 lakosból 728 magyar (86 %), 1 cseh, 117 szlovák Felekezeti megoszlás: 764 római katolikus, 12 evangélikus. A Pozsony-vidéki járás magába foglalja a Kis-Kárpátok vonulatának egy részét, a dél-morvaországi lapályt, és a Kis-magyar alföld egy részét, benne Csallóköz egyes területeit is. A járás jelentős területe esik a szlovákok által lakott vidékre. A magyar vagy vegyes lakosságú falvak száma és természetesen a magyar anyanyelvű emberek száma is elenyésző a járásban. Magyar települések a Kis-Duna és a Feketevíz mentén találhatók. A járás jelentősebb településeinek soha nem volt magyar többségű lakossága. Bazin, Stomfa (Stupava), Szentgyörgy vagy Modor, a királyi város, mindig inkább német—szlovák települések voltak. A mostani járás területének egy részén működött 1960-ig a Szenei járás, melynek nemzetiségi megosztottsága számunkra kedvezőbb képet mutatott. Egy pillanatra még időzzünk a múltnál. III. Endre 1291-ben kiváltságos jogokkal ruházta fel Pozsony városát. A város polgárait felmentették a királyi illetékek fizetésétől, így például bizonyos időszakokban a gazdák a házaikban saját termésű bort árulhattak. Ez volt a pincejog. Természetesen ez a környékre is kedvező hatással volt. A szenei és magyarbéli szőlőkről már a középkorból vannak hírek. Most pedig néhány adat azokról a helységekről, ahol legalább ötven magyar él a 91-es népszámlálás adatai szerint. Bazin (Pezinok) 1851-ben 4323 lakossal rendelkezett. Ma 130 magyar lakosa van. 1851-ben német—szlovák városnak írják. A következő felsorolásban továbbra is az 1851-es összlakosságot, a város nemzetiségijellegét, valamint a 91-es népszámláláskor magyarnak jelentkezettek számát közöljük. Cseklész— 1109 (német, magyar, szlovák) — 54 Csölle — Alsó, Felső- 524 (német), Misérd (német) 638 Dénesdi — 491 (német) 491. Ma együttesen Dunajská Lužná név alatt 238 magyar anyanyelvű ember él. Hidas — 773 (német) — 53 Ivánka — 494 (szlovák) — 61 Malacka — 2424 (német, szlovák) — 53 Modor — 4500 (német, szlovák) — 50 A járásban az 1980-as népszámlálás adatai alapján 10 312 magyar élt. A 91-es adatokban 10 527 embert tartanak magyarnak. Ez az összlakosság (144 973) arányához viszonyítva 7,25 százalék. Feldolgozta: Görföl Jenő A HÉT 11
