A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-08-06 / 32. szám
SZABADIDŐ iliiäf A "nagy" esély II. rész Éva életében másodszor járt Bécsben, de a telefonon kapott útbaigazítás nyomán könnyen megtalálta azt a kávéházat, ahol egy sarokasztalnál Fritz úr várt rá. A férfi tökéletesen megfelelt a leírásnak, így Éva egyenesen hozzáment, és megmondta neki, hogy kit keres. Fritz úr rendelt Évának egy italt, s közben fesztelenül beszélgettek. Nagyon jó benyomást tett rá a fiatalember, csak azt furcsállta, hogy egész idő alatt napszemüveget viselt, pedig a helyiségben félhomály volt. A férfi már beszélgetésük elején rátért a tárgyra. — Nem állandó alkalmazásról, hanem amolyan esetenkénti futárszolgálatról van szó, kiváló kereseti lehetőséggel. Egy kétnapos útért tizenötezer schillinget kaphat. Az utazással kapcsolatos kiadásait fedezik. Lényeg, hogy mindig rendelkezésre álljon, és telefonhívásra a megadott helyre érkezzen. Ott megkapja a pontos utasításokat, s ezeket a legapróbb részletekig be kell tartania. Különben — s itt a férfi egy kis szünetet tartott, mintha a megfelelő kifejezést kereste volna, majd így folytatta — ellenkező esetben a keresetét kockáztatja. Éva a mennyországban érezte magát a váratlanul ölébe pottyant, soha nem remélt kecsegtető kilátástól, de mégis furdalta a kíváncsiság, hogy mi is az a futárszolgálat. Nem volt egészen tisztában a szó jelentésével, s ezért rákérdezett. Fritz úr arcán mintha egy pillanatra gúny oros mosoly suhant volna át. — Tudja ez abból áll, hogy elutazik egy megadott helyre, ahol ügyfelünktől egy csomagot kap, és ezt át kell hoznia a határon. Általában kisebb küldeményről van szó. Gyorsabbnak és célszerűbbnek találjuk ezt a szállítási módot, részben az egyes országok magas vámtarifái miatt. Ezért a vámvizsgálat közben arra kell ügyelnie, hogy a küldemény elkerülje a vámosok figyelmét. Ezért fontos betartania a kapott utasításokat. Fritz úr ezzel láthatóan eljutott a legszükségesebb tudnivalók kimerítéséhez, és feltette a kérdést: — Nos, hogy dönt? Évát — bár az utóbbiak hallatán szeretett volna többet megtudni a küldemények tartalmáról — a busás kereseti lehetőség annyira elbűvölte és Fritz úr határozott magatartása láttán attól tartott, hogy kérdezősködésével elveszítheti élete nagy esélyét, ezért azonnal igent mondott. Csupán annyit kérdezett, hogy mikor várhatja a telefonhívást. — Pontos időt még nem mondhatok, de rövidesen. Van saját telefonja? — érdeklődött Fritz úr. — Az sajnos nincsen — szégyenkezett Éva, de sietve hozzátette. — A nővéremnél hagyhatnak üzenetet a számomra. Megadom a számát. — Inkább adja meg a saját címét, s majd táviratban értesítjük — mondta parancsoláshoz szokott hangnemben Fritz. A beszélgetést követő negyedik napon Éva megkapta a táviratot, amelyben az állt, hogy másnap reggel kilenckor a bécsi Déli pályaudvar kijáratánál kell Fritz úrral találkoznia. Onnan hosszas autózással egy külvárosi házba vitték, ahol Fritz úr tolmácsolásával megkapta az utasításokat, egy kis bőröndöt és az Isztambulba szóló repülőjegyet egy ugyancsak napszemüveget viselő férfitől. Utána egy on A WFT áruházban kosztümöt és blúzt vettek neki. Az áruházból kijövet Fritz úr egy borítékban költőpénzt adott neki, amit Éva csak a repülőtéren számolt meg. Mindez Éva számára olyan volt, mint egy álom. Jóformán csak a repülőgépben kezdett gondolkozni azon, hogy vajon miért kap ilyen sok pénzt, mi lehet majd abban a kis csomagban, amit át kell hoznia a határon? Éva életében először utazott repülőgépen, s így maga az utazás élménye is lekötötte, de útközben volt más elfoglaltsága is. Meg kellett tanulnia néhány német mondatot, hogy Isztambulban szót válthasson a taxissal, a hotelportással és az étteremben a pincérrel. A háromórás út alatt sikerült ezeket bemagolnia. Most, útban visszafelé eszébe jutott, hogy mennyivel magabiztosabban tud már viselkedni a repülőgépben, mint amikor Isztambulba repült, s a gépen feltálalt ételért, italért fizetni akart. Az ilyen feladathoz magabiztosság kell — szögezte le magában Éva, amikor egy szőke férfi kémlelő tekintetére lett figyelmes. Már a repülőtéren is észrevette, ez az alak merőn nézi, de ott minden férfi tekintete megakadt rajta, s ezért nem tulajdonított jelentőséget neki. Különben is, akkor a félelem mindenről elterelte a figyelmét. Ez a férfi itt a gépen már másodszor megy el mellette úgy, hogy közben alaposan megnézte. Lehet, hogy én vagyok az esete — hessegette el ébredező aggályait Éva. Eszébe jutottak az utasítások, miszerint utazás közben ne kössön senkivel ismeretséget. Az isztambuli vámosok vizsgálata után ugyan bizakodó lett, de Bécshez közeledve eszébe jutott, hogy egy további vámvizsgálat vár még rá. Gondolatai idegesen csapongani kezdtek. Maga előtt látta azt a furcsa férfit, aki tegnap este, amikor belépett a hotelszobába, nem is köszönt, hanem csak intett neki, hogy adja oda a táskáját. Kivette belőle az útlevelét, összehasonlított valamit egy nála levő papír szövegével, nyilván Éva nevét és adatait. Utána szó nélkül levette a fogasról a Chanel-kosztüm kabátját, és hozzáfogott a bélés kibontásához. Gyorsan csinálta, látszott rajta, hogy gyakorlata van az ilyesfajta munkában. Táskájából kis műanyag zacskókat dobált az asztalra. Éva félt ettől a férfitől az első pillanattól kezdve, amint belépett a szobába és kulcsra zárta az ajtót. Félelme csak fokozódott, amikor észrevette, hogy a tasakokban lisztszerű fehér por van. Most már sejtette, miért fizetik ilyen jól ezt a munkát: kábítószert kell átcsempésznie két határon. A férfi közben vastag cérnával és nagy öltésekkel a kabát anyagához rögzítette a kis zacskókat, s a bélést visszavarrta. Elmenőben csak a kezével intett Évának. A lány percekig bénultan állt, és nézte a kabátját. Egy pillanatra felmerült benne, hogy kiszedi belőle a zacskókat és tartalmukat kiszórja a WC-be, s visszarepül Bécsbe. Ott majd azt mondja Fritz úrnak, hogy a pasas nem jelentkezett a csomaggal. De rögtön ráébredt, hogy ezt nem úszná meg könnyen, hisz ez a küldemény bizonyára egy vagyont ér, ha csupán neki tizenötezer schillinget fizetnek. Előbb-utóbb rájönnének, hogy becsapta őket, s ki tudja mit tennének vele. Éva sohasem került kapcsolatba narkósokkal. Csak filmekben látta, hogy egyesek rabjai lesznek a narkónak, és mindent megadnak érte, akik pedig árulják, sok pénzt keresnek vele. Tisztában volt vele, hogy a vállalt feladatát mindenáron teljesítenie kell, mert most már más lehetősége nincs. Igyekezett hát elfojtani ébredező félelmét. Maga elé képzelte anyját, nővérét és sógorát, akik mindig lustának és ügyetlennek tartották. Nagy elégtétel lenne számára, ha most sok pénzzel és mindenki számára ajándékkal érkezne meg. Anyja a múltkor elkeseredett prédikációba kezdett, amikor nem fogadta el a konyhai munkát havi kétezerért. — A munka nem szégyen. Én világéletemben irodákat takarítottam, és abból tartottalak el benneteket. Ica (Éva nővére) becsületesen tanult, mérnök lett belőle, de te mindig lusta voltál. Pedig én képes lettem volna házakhoz is eljárni takarítani, csakhogy te is vidd valamire, de semmi szakmát nem tanultál. Most meg kitettek az utcára. Bezzeg, ha most beállít és megmutatja anyjának a rengeteg pénzt, a sógorának pedig — aki mindig lenézte — ad egy üveg konyakot azzal, hogy ezt külföldön vette, egyszerre ő lesz a nagymenő a családban. Álmodozásaiból a légikisasszony hangja hozta vissza a valóságba, amikor bejelentette, hogy tíz perc múlva leszállnak. Éva újból félni kezdett. A repülőtéren kis bőröndjével egyenesen az útlevélkezelők fülkéjét célozta meg, míg az utasok többsége poggyászára várt a futószalagnál. Évát csak a szőke férfi követte. Amikor az útlevelét visszaadták, a szőke eléállt, és egy igazolványt mutatva a vámosok felé terelte. A lány megdöbbent a hirtelen fordulattól, de abban reménykedett, hogy bőröndjében nem találnak elvámolnivalót. A bécsi vámosok azonban nem érték be a bőrönd tartalmával, hanem egy fülkéhez vezették, ahol le kellett vetnie a kosztümkabátját, s azt végigtapogatták, majd a bélést felbontva huszonöt zacskót szedtek ki belőle. Éva csuklóján pillanatokon belül kattant a bilincs, és a rendőrségre vitték. A tolmáccsal folyt kihallgatás során mindent töredelmesen bevallott. Anyja két hét múlva a bécsi vizsgálati fogságban látta viszont. Mindketten végigzokogták a látogatásra kiszabott időt... Lőrincz Kató
