A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)

1993-07-30 / 31. szám

Tempa

Mihály

Hanván

Hanván, e kies fekvésű gömöri faluban volt református lelkész Tompa Mihály, a népi-nemzeti költészet egyik jeles képviselője, Petőfi és Arany barátja. A gólyafószkes lelkészlak falán emléktábla hirdeti, hogy itt lakott a költő 1851—1868 között (azaz haláláig). Tompa Mihály a templomkert temetőjében nyugszik feleségével, Soldos Emíliával és ötéves kisfiával, Gézával. Itt látható a költő mellszobra, melyet a helyi tűzoltóság kezdeményezésére 1940-ben készítettek.

A szabadságharc bukása megrendítette a mély érzésű, melankóliára hajlamos Tompát, és hangot adott a sajgó fájdalomnak, melyet a szabadság, a haza elvesztése miatt érzett. Mikor idekerült már megírta legemlékezetesebb verseit: A gólyához, A madár fiaihoz stb. Hazafias versei miatt többször zaklatta a rendőrség, és házkutatást is tartottak nála, írásait lefoglalták (egy részüket sosem kapta vissza) s engedély nélkül nem hagyhatta el Hanvát. A Kassai Haditörvényszék elé idézték, hat hétig fogva tartották, majd 1853 januárjában újra bebörtönözték, és csak április első napjaiban engedték haza. Betegágyban hagyott neje és családja miatt kiáilott izgalmak nyoma örökre megmaradt lelkében. 1855 nyarán Arany János családostól egy hónapot töltött nála. Tompának különösen a Népregék, népmondák és a Virágregók című köteteiben megjelent versei népszerűek. A Virágregék még életében három kiadásban is napvilágot láttak. És a Bach-korszakban szinte szállóigévé vált a Levél egy kibujdosott barátomhoz Című versének

egyik legismertebb, legsúlyosabb szívbemarkoló mondata: "Szivet

cseréljen az, aki hazát cserél.” Ezt volt kedves barátjának, Kerényi Frigyesnek írja, aki kivándorolt Amerikába. Ebben a versben a honvágy mély érzéseit festi le, és ezernyi apró megható élményt sorol fel, mely az embert a szülőföldjéhez köti.

Legszívesebben az elmúlás képei foglalkoztatják, a korabeli költők közül ő írta a legszebb őszi verseket. Vallásos érzése, természetszeretete, elégikus hangja erős hatást tett a versszerető közönségre. A növényi, állati élet és a táj költészetét egy magyar költő sem fejezte ki szebben, érzőbb lélekkel. Testi betegsége egyre jobban erőt vett rajta, és 1868. július 30-án elhunyt. Sírkövén Arany János epigrammája olvasható:

"Tompa Mihály tetemény az elomló szikla nem emlék;

Ó maradandóbbat tón maga műveiben,

Csak jel: egész ország fájdalma kiért sajog egyre,

Hű fia drága porát e helyen QZSVALD őrzi Gőmör." ÁRPÁD