A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-01 / 1. szám
HÍRMONDÓ Kilt PIÍÍANEK «BABYLON C O s1? s C£ —TM-sV^/L/Us^ Rivers of Babylon ANYANYELVI SZEMINÁRIUM Az Anyanyelv hete című rendezvénysorozatot múlt év december 5-én irodalmi és zenetörténeti nagyjaink kerek évfordulójára való megemlékezéssel nyitotta meg a Csemadok galántai székházában Sipos Béla, a járási választmány elnöke. A Dunaszerdahelyi és Pozsony-vidéki járás társrendezésében megtartott szemináriumon Kodály Zoltán születésének 110. és Illyés Gyula születésének 90. évfordulója alkalmából két előadás hangzott el. Először Pomogáts Béla irodalmi történész, a Magyar Nyelv- és Kultúra Nemzetközi Társasága elnöke, majd Kolczonay Katalin, a társaság titkára foglalta össze mondanivalóját az évforduló kapcsán. Pomogáts Béla a Magyarság és Európa című előadásában Illyés Gyulának a magyar irodalomban és az európai szellemi életben betöltött helyéről és szerepéről szólt. Abból indult ki, hogy a magyar kultúra európai, de magán viseli a keleti kultúrák hatását. Az őshaza, a feltételezések szerint a Káma és Vjaka, illetve a Volga-könyök vidékén található, népköltészetünk eredeti rétegei pedig a keleti sztyeppék nyomait viseli. Szent István által viszont népünk a nyugati világhoz csatlakozott, és ezer év óta ettől a nyugati kultúrától már nem választható el. A továbbiakban rámutatott arra, hogy Illyés egyszerre van jelen a magyar nemzeti hagyományokban és az európai kultúrákban. Kolczonay Katalin, aki "civilben" a Köznevelés című folyóirat rovatvezetője, kötetlen formában beszélt Kodály Zoltán nyelvművelő munkásságáról. Kiemelte, hogy miként Kodály és Bartók, a magyar népzene területén "ikertársak", Kodály és Illyés is annak nevezhető a magyar nyelv műveléséért végzett munkájukban. Felidézte Kodály 80. születésnapját, melyen Illyés Gyula a Bevezetés egy Kodály-hangversenyhez című költeményével köszöntötte a művészt. Lőrincze Lajos 1982-ben ezt írta Kodályról: "Szinte egyformán osztotta meg idejét a zene nyelve és a nyelv zenéje között." Kodály a magyar nyelv eredeti zenéjének hangzása megőrzésére törekedett. Kitartóan támogatta a nyelv épségének megőrzését. Pomogáts Béla a vitában az Anyanyelvi konferencia Védnöksége Mozgalomról beszélt, amely húszéves múltra tekint vissza. A nyáron bekövetkezett tisztújítás során nevet is változtattak, és módosították a célkitűzéseiket. Ma, a szomszédos magyar kisebbségek kulturális életének összehangolása a lényeg. Küldetésüket a kisebbség kultúrájának, anyanyelvének, nemzeti öntudatának erősítésében látják. Felsorolta a mozgalom ez évi terveit, melyek a magyarság öszszetartozását, erkölcsi és szellemi öntudatát kívánják elmélyíteni. Sipos Béla zárszavában kitért a Helyes magyar beszéd, a szép kiejtés versenyére, melyet éppen Galántán, Kodály gyermekkorának egyik színhelyén indítottak el 1969-ben, Deme László javaslatára. Ma már a Kazinczy Nyelvművelő Napok keretében országos viszonylatban is összemérhetik tudásukat a nyelvművelő fiatalok. Sipos Béla megköszönte az értékes előadásokat, s hangsúlyozta, hogy mindenki a maga módján, példát véve a nagy elődöktől tegye azt, amit nyelvünk és magyarságunk érdekében tennie kell. Mészáros Magdolna Peter Pišťanek Rivers of Babylon (Archa Kiadó, Bratislava 1991) című könyvének megjelenését-megjelentetésót már csak azért is illik legalább regisztrálnunk, mert a Szlovákiai írószövetség felbomlása után a magyarul még nem beszélő (bár állítólag már intenzíven tanuló) szerző nem valamelyik szlovák íróközös^ ségnek, hanem — remélhetőleg a kisebbségünk iránt érzett rokonszenvből — éppen a Csehszlovákiai Magyar írók Társaságának lett a tagja. A Rivers of Babylon cselekménye Pozsonyban játszódik, egy Ambassador nevű hotelben és környékén, ám hogy ilyen nevű szálloda nem létezik fővárosunkban, nem téveszthet meg bennünket: a környékén és a belőle, illetve az ide látogató külföldiekből élő alakokat — még ha messziről elkerüljük is őket — valamennyien ismerjük. Olyannyira ismerjük, hogy néha-néha hajlamosak lennénk riportként, dokumentumként, azaz igaz történetként értelmezni-elkönyvelni Pišťanek művét, ettől a lehetőségtől azonban alighanem a szerző is megretten, ezért bizonyos dolgokat eltúloz, felnagyít, s éppen a túlzott nagyítással tesz hihetetlenné, valószerűtlenné (gondoljunk csak a fűtő árnyékában egyre lehetetlenebb alakká degradálódó szállodaigazgató történetére, aki végül is valahová az eszkimók közé menekül). Hogy a "bársonyos forradalom" bársonyain mennyi mocsok és vér szárad, azt Pišťanek csak jelzi regényében (egy svéd turista meggyilkolása stb.), nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy e regény — ha regény egyáltalán, és nem riport és nem dokumentum — még 1991-ben jelent meg, amikor a szerzőnek még csak sejtelmei-elképzelései lehettek arról, mi következik ezután... A jól jövedelmező szállodát megszerző, primitív gondolkodású Rácz azóta a szállodaiparon kívül is kimondhatatlan erőt képvisel, érvényesíti akaratát, s a szerencse továbbra is az ő oldalán áll...-Ver-A HÉT 9
