A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-06-11 / 24. szám
ÉVFORDULÓ Erkel Ferenc halálának centenáriumán Június 15. Legyengülve ébredt fel karosszékében, ahol jóformán a nappalokat és éjjeleket töltötte. Délután meglátogatta orvosa, és azt tanácsolta, hogy feküdjék le. "Hagyjatok, nem megyek az ágyba" — ezek voltak utolsó szavai. Gyermekei gyengéden lefektették, aztán elbóbiskolt, felriadt, ismét elszunnyadt, és este fél tízkor a szíve megszűnt dobogni. így jegyeztetett fel Erkel Ferenc utolsó napja, azé az Erkelé, aki szinte a semmiből teremtette meg a magyar operát és komponálta meg nemzeti imánkat, a Himnuszt. Erkel, aki 1810 és 1893 között szinte végigélte az egész múlt századot, ugyan Gyulán látta meg a napvilágot, de családjának eredete Pozsonyba vezethető vissza. Az Erkel név szorosan összeforrott a zenével. A zenekedvelő Wenckheim gróf gyulai kastélyába zenetanán minőségben az Erkel család egyik sarját, id. Erkel Józsefet vitte magával. A későbbi unokának, Ferencnek, aki 1810. november 7-én született, s nevét a gróf után kapta, szabad bejárása volt a kastélyba, ahol nagy áhítattal figyelte a családi zenélést. Apja, ifj. Erkel József ezt tudatosítva meg is kezdte fia zenei oktatását, aki a zenében jobban haladt, mint az iskolai tudományok elsajátításában, s már tízévesen helyettesítette apját az orgonánál. Egy év múlva már mint zongorista is bemutatkozott a gyulai közönségnek. Gimnáziumi tanulmányait ugyan Nagyváradon kezdi, de rövidesen Pozsonyba kerül a bencések gimnáziumába. Zenére a város akkori neves mesterei oktatják, s itt sajátítja el klasszikus zenei műveltségének alapjait. De maga a környezet is nagy hatással volt a kis gimnazistára, erre két példa: Liszt pozsonyi bemutatkozása és Bihari Jánosnak, a verbunkos mesterének tüzes muzsikálása. Pozsony Erkel életében a zenei behatások gyűjtőhelye. Innen később Kolozsvárra kerül. Erdély szellemi központja is nagy hatással van az ifjú muzsikusra, aki itt fejlődik komoly zongoraművésszé és itt születnek első kompozíciói is, amelyek már a magyar zene felé való orientálódást mutatják. Kolozsvár után Erkel útja Pest-Budára vezet, ahol a 25 éves ifjú művész karmesterként mutatkozik be a mai Várszínház patinás épületében, amely akkor a Budai Játékszín nevet viselte. Itt működött a majdani Nemzeti Színház magyar operatársulata. Bemutatkozásként Rossini Sevillai borbélyát vezényelte, melyről a Honművész kritikusa ezt írta: "... az orchestrum Erkel Ferenc úrnak, új karmesterünknek vezérlete alatt igen helyesen viselé magát." Ez hát Erkel karmesteri tevékenységének első "írásos emléke", és ezzel kezdetét is vette az a több mint öt évtizedes időszak, melyben Erkel a magyar operajátszás útját egyengette. Erkel mint operakarmester rengeteg különböző stílusú operát vezényelt, de mint lelkes Verdi-rajongónak, szívéhez mindenkor az olaszok álltak közel. A közben egyre nagyobb teret hódító Wagnernek azonban kimondottan ellensége volt, s csupán élete alkonyán próbál vele megbékülni. Ez az olasz beállítottság természetesen operáin is érződik. 1840-ben komponált első színpadi műve, a Bátori Mária. Ez az első magyar opera "melynek textusa magyar históriai tárgy, s magyar zeneszerző által készített muzsikájában magyaros elemek használtatnak". A mű előadásának igazi szenzációja azonban a zenekar összetétele — Erkel vívmánya —, mely már a romantikus operák megszólaltatására is alkalmas volt. Erkel zeneszerzői működésének igazi kirobbanó sikere azonban a négy évvel későbben bemutatott Hunyadi László. A Hunyadi születésének folyamatával szorosan egybeesik a Himnusz dallamainak keletkezése. Magáról a műről a korabeli Honderű így ír: "... most már csak az van hátra, hogy Erkelünk gyönyörű hymnusát többször adassák alkalom hallani, megismerni, megtanulni, annak jelessége kezeskedik, hogy ez nemsokára a legnagyobb népszerűséget vívandja ki magának s valódi magyar néphymnusra válandik." A szabadságharc bukása s az utána következő elnyomatás Erkelt is mély depresszióba süllyesztette. Ennek bizonyítéka, hogy következő operája a Bánk bán, mely a csúcsot jelenti, nagyon vontatottan készül. 1861. március 9. a nagy nap, amikor a Nemzeti Színházban először szólal meg a Bánk zenéje, "melyben több eredeti magyar zenei gondolat található, mint bármely másban". A siker tomboló, s Ábrányi Emil így kommentálja: "Sehol opera a politikai világban még nem játszott oly fontos s kiható szerepet, mint e válságos években Erkel Bánk bánja." Élete során Erkel írt még további operákat is, mint például a Dózsa Györgyöt, vagy az új elemeket is tartalmazó Brankovics Györgyöt, de ezek már nem voltak kiemelkedő alkotások. Mint már említettük a Hunyadi és a Bánk közötti időszak a zeneszerző szempontjából a hallgatás időszaka volt, de Erkel mint karmester és szervező ekkor jut a csúcsra, s 1853 őszén zenekara muzsikusaiból megalapítja a ma is viruló Filharmóniai Társaságot. 1875-ben pedig kinevezik a Zeneakadémia élére igazgatónak, melynek elnöke maga Liszt Ferenc. Élete utolsó évei tanítással, zeneszerzéssel, sakkozással telnek, a karmesteri pálcát már csak nevezetes alkalmakkor veszi kézbe, mint pl. 1884 őszén az Operaház megnyitásakor, amikor Hunyadi nyitányát vezényli. Liszt halála után Erkel is megválik az igazgatói poszttól, lassan kihalnak mellőle egykori harcos- és pályatársai, s az agg mester, aki már életében szimbólummá vált, zsémbesen, életuntán várja ama utolsó nap felvirradását. Varga József Pozsony és az Erkel család Száz éve hunyt el a magyar nemzeti opera megteremtője, Erkel Ferenc. Élete átíveli a múlt századot, egybeesik a magyar történelem sikerekkel és csalódásokkal teli korszakával, amelyben az ország felemelkedett a provinciális elmaradottságból, majd végigjárja a Világostól a kiegyezésig tartó tövises utat, hogy végül még megérje a kibontakozás, a gazdasági és kulturális fellendülés időszakát. Színpadi művei hűen tükrözik népe érzelmeinek és a kornak a hangulatát. Családja múltjáról sokáig eltérő véleményekkel találkozhattunk. 1910-ben, Erkel születése százéves évfordulója alkalmából feljegyezték, hogy a családjában fennmaradt hagyomány hollandiai származást emleget. Mire alapozták ezt a feltevést? Egy egyháztörténetet kutató tanár, bizonyos Bcllaagh Aladár talált valamelyik pápai indexben egy hollandi nyelvű hitvitázó könyvet, amelynek szerzője I.C. van Erkel. Ez a "van" szócska nemességre vall, a mű címe pedig arra, hogy a szerző — mint az elmagyarosodott család is — katolikus volt. Az említett könyv 1711. április 15-i dekrétummal a tiltott könyvek lajstromába került. A család hollandiai származása mellett kardoskodók azzal is érveltek, hogy Erkel Ferenc atyja a Wenckheim grófok mezőgazdaságát kormányozta, s miután Németalföld a növénytermesztés klasszikus hazája, lehetséges tehát, hogy ebből a szemszögből is nézhetjük a család bevándorlását és itteni letelepedését. A nagyapa, Erkel József Gyulán a német ajkúak kántora és tanítója volt. Wenckheim József gróf magával hozta Sopronból és annyira szerette, hogy minden gyermekének keresztapja lett. 6 A HÉT
