A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-22 / 4. szám
HÍRMONDÓ Az új esztendő első napjaiig közel 80 ország ismerte el hivatalosan a Szlovák Köztársaságot. Több konzulátus, illetve főkonzulátus ma már nagykövetségként folytatja működését Pozsonyban. Nagykövetséggé avanzsált egyebek között az USA pozsonyi konzulátusa is (1. kép), ahol időközben már leszerelték azokat a lehallgató készülékeket, amelyek sokat ártottak a szlovák—amerikai viszonynak. Nem felhőtlen a szlovák—magyar kapcsolat sem, de bízzunk benne, hogy Boros Jenő ideiglenes ügyvivő és Roman Zelenay parlamenti képviselő (leendő diplomata?) nem csupán a fényképész kedvéért koccint olyan meghitten egymással (2. kép).-lamér(Fotó: Prikler László) JÖNNEK A NAGYKÖVETEK DIÁKGONDOK EURÓPA "SZÍVÉBEN" Prága. Európa vagy talán a világ egy-« legszebb városa. Hangulatos sörözők, évszázados műemlékek, kacskaringós kis utcák. Szomorúan gondolok arra, hogy ez a város január elsejétől számunkra már csak egy szomszédos ország fővárosa. S nem csak én vagyok szomorú. A velem szemben ülő Tari Gábor, a prágai Ady Endre Diákkör jelenlegi elnöke sem repdes az örömtől azért, mert az év elejétől külföldi diákként élhet és tanulhat a cseh fővárosban. — Tavaly ünnepeltük az Ady Endre Diákkör fennállásának harmincötödik évfordulóját — emlékszik vissza Gábor. — Félő, hogy négy-öt év múlva erről a diákkörről már csak múlt időben beszélhetünk majd. Jelenleg a kör rendezvényeire -becslések szerint mintegy száz—százhúsz prágai magyar diák jár el rendszeresen. Havonta egyszer szervezünk nagyobb összejöveteleket. Hetente egyszer keddenként van az Okoskodó, amelyen közérdekű problémákat vitatunk meg. Körülbelül kéthetenként szom‘bati napon szoktunk előadásokat szervezni. Ebben a tanévben körülbelül százötven szlovákiai magyar diák tanul Prágában. Amikor idejöttünk, nem is sejtettük, hogy tanulmányainkat külföldi diákokként fogjuk befejezni. Egyelőre még nagy a bizonytalanság mind az iskolában, mind a kollégium fizetése körül. Attól tartunk, hogy a jövőben olyan összegű tandíjat szabnak majd meg a külföldiek számára, amelyet egyszerűen képtelenek leszünk megfizetni. • Te mit tanulsz Prágában? — Negyedikes gépésztanhallgató vagyok. Repüléstechnikát tanulok. 9 Milyen érzés magyar diáknak lenni a cseh fővárosban? — Nagyon jól érzem magam itt. Prága kimondottan gyönyörű város, rendkívül jó a hangulat az itt tanuló magyar diákok között is. Az Ady Endre Diákkörben is gazdag tevékenységet fejtünk ki. Ennek a körnek neve, híre, hagyománya van. Számomra nagyon jó érzés egy ilyen diákkörben dolgozni. Az iskolában a tanárok, a diáktársaink toleránsak, megértőek velünk szemben , tehát ezen a téren sincs okom panaszra. • Gondolom, a hazalátogatások számát is befolyásolja a közös állam szétválása. — Én füleki vagyok. Eddig körülbelül kéthavonta jártam haza. Most, hogy Szlovákia már külföldnek számít, a jövőben az ISIC-diákigazolvánnyal utazunk majd. Persze az utazás így is sokkal többe kerül, mint amikor diákjeggyel utazhattunk. • Nem gondolsz arra, mi lesz akkor, amikor a cseh és a szlovák fizetőeszköz közötti különbség miatt a szüleid nem fogják tudni anyagilag támogatni a tanításodat? — Nekem még másfél évem van hátra a diploma megszerzéséig. Úgy tervezem, hogy a tanulmányaim mellett munkát vállalok. Itt Prágában viszonylag sok munkalehetőség van a diákok számára. Szerintem, sokkal rosszabb helyzetben vannak a mostani elsősök. Nekik a tanulás mellett arról is gondoskodniuk kell, hogy a következő években hogyan fogják fenntartani magukat. Az iskola utolsó éveiben, amikor az ember már túl van a nehezén, nem okoz gondot a tanulás mellett egy kis pénzkeresés. Az egyetem első, második évfolyamában ez viszont nincs így. Ezekben az években a diáknak főleg a tanulmányaira kell összpontosítania. Ezért nem irigylem azokat a szlovákiai diákokat, akik ebben a tanévben kezdték meg a tanulmányaikat Prágában. Úgy gondolom, nekik nehéz lesz összeegyeztetni a tanulást a pénzkereséssel. Gáborral Prága külvárosában, egy lakó-8 A HÉT
