A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-06-25 / 26. szám
EDISON HABAROK Thomas Alva Edisonról, minden idők egyik legzseniálisabb feltalálójáról annyi könyvet, tanulmányt, cikket írtak, hogy akár egy egész könyvtárat tölthetnénk meg velük. A róla szóló írások jelentős része megemlékezik Edison és a magyar Puskás Tivadar, a telefonhírmondó feltalálójának baráti kapcsolatáról. Ez nem véletlen, mert Puskás Tivadar szerény párizsi irodájából indultak meg az első törekvések, hogy Edisont és találmányait Európában is ismertté tegyék. Ezért ezt az irodát az Operasugárút 33. száma alatt, bátran az elektrotechnikai ipar európai szülőhelyének lehet nevezni. Edison kezdetben — saját bevallása szerint — nem látott egyebet a telefonban, mint valami újabb távirófólót, amelynek révén egyik állomásról a másikra, híreket lehet továbbítani. Amerikában eredetileg csak arra szolgált, hogy pótolja azokat a távírókészülékeket, amelyek a tőzsdei érdekek miatt bizonyos számra redukálódtak. Puskás volt az, aki a telefont a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tette: olyan központot tervezett, amelybe tetszés szerinti számú előfizető kapcsolható be, és amelynél a beszélgetéseket a telefonközpont alkalmazottjai irányíthatják. Puskás Tivadar alighogy berendezte párizsi irodáját, a Francia Tudományos Akadémia előtt bemutatta a fonográfot, azt a találmányt, amelyre Edison élete végéig a legbüszkébb volt. Az összegyűlt tudósok úgy vélték, hogy valami csaló áll előttük, aki valahol ecjy hasbeszélöt rejtett el, akitol az állítólag a készülékből fölhangzó hangok származnak. De végül meg kellett állapítaniok, hogy Edison magyar képviselője a technika — akkori mérce szerinti — egyik legnagyobb csodáját mutatta be. S alig ült el ez a szenzáció, máris megjelent Európában az izzólámpa és vele együtt az a világítási rendszer, amelyet Edison dolgozott ki. Puskás Tivadar szervezésében mutatták be 1881-ben, az első párizsi nemzetközi elektrotechnikai kiállításon. Valamivel később, megint csak magyar ember: Fodor István volt az, aki elsőnek vihette szót e világítási rendszert az európai kontinens országaiba. Fodor — Edison két amerikai munkatársával együtt a stuttgarti vasútállomáson a villamos vezetékeket és az izzólámpákat felszerelte Erre így emlékezett: "Karácsony idején, amikor a távoli szülőföldön a karácsonyfák gyertyácskái kigyulladtak, a villamos lámpák is kigyulladtak első európai otthonunkban, és amerikai társaim nekem engedték át annak a tisztségét, hogy elsőnek vezessem az áramot a vezetékekbe." Fodor István 1882 elején először Belgiumban, mégpedig Antwerpenben és Brüszszelben, valamivel később Hollandiában, Amszterdamban elsőnek mutatta be a villamos világítást. Ugyanennek az évnek végén éppen ilyen feladatot teljesített Oroszos Finnországban, majd Görögországban és Algírban. Puskás Tivadar halála után szerepét részben Fodor István vette át, aki több mint három évtizeden át dolgozott Edisonnal. Ez idő alatt Edison csak egyetlenegyszer járt Európában, mégpedig 1889-ben, a párizsi kiállítás alkalmával. Bár fejedelmi fogadtatásban volt része, mégis kissé kelletlenül érezte magát az ó-világban és mielőbb haza akart kerülni, ezért nem jött számításba, hogy Magyarországra is ellátogasson. Erre csak 1911-ben került sor, bár Magyarországot ekkor sem vette föl útitervébe. Ideje ki volt szabva, és a gépkocsin való utazás akkoriban jóval lassúbb és fárasztóbb volt mint manapság. Amikor Edison családjával megérkezett Bécsbe, az útitársaság meglehetősen fáradt volt már. Edison útikönyvében Magyarország útjai rosszaknak voltak föltüntetve, és angol sofőrje úgy vélte, hogy az amúgy is megviselt autó nem bírná el a hepehupás budapesti utat. Ekkor a kíséretében lévő Fodor István, aki akkor már a Budapesti Alt. Villamossági Rt. vezérigazgatója volt, közvetítő indítvánnyal állt elő: jöjjön Edison vonaton Budapestre, az utat visszafelé folytathatják autón. Edison nem akarta megsérteni régi hívót és közvetlen munkatársát — igent mondott. Egy reggeli vonattal utaztak Budapestre. Amint Fodor visszaemlékezik: "Kellemes őszi nap volt. Edison az egész út alatt a nyitott ablak mellett ült, és az előtte elvonuló tájat nézte. Semmi sem kerülte el figyelmét, és gyors egymásutánban kérdés kérdést követett. Amikor Marchegg után az első magyar fölírásokat megpillantotta, megpróbálta hogy hangosan elolvassa azokat, és úgy vélte, nagy kár, hogy mi magyarok olyan nyelven beszélünk, amelyet rajtunk kívül senki sem ért. Emlékezetében felmerültek azok az idők, amikor egész Amerika Magyarországért és az Amerikába menekült politikai emigránsokért lelkesedett és amikor az amerikaiak is Kossuth-kalapot hordtak és piros-fehér-zöld kokárdát tűztek mellükre." Edison felesége egy csoport, a földeken dolgozó aszszonyra mutatott. Nehezen értette meg, hogy egy civilizált országban a nőket ilyen nehéz munkába fogják. Edison ennek kapcsán arra terelte a beszélgetést, mi az oka ezer és ezer magyar kivándorlásának. Amerikai gyáraiban és laboratóriumaiban is sok magyar dolgozott — mechanikusok, asztalosok, lakatosok —, akik derekas munkát végeztek, és alig akadt köztük olyan, aki visszatért volna hazájába. Edison és családja két napig tartózkodott Budapesten. Visszafelé az utat — tervének megfelelően — autón tette meg, és ekkor érintették Pozsonyt is. Erről tanúskodik a mellékelt fénykép, amelyen a sofőr mögött ül Edison felesége és Edison. Mögöttük áll Fodor István. Sajnos e rövidke látogatásról nem maradt fönn közelebbi adat. DELMÁR GÁBOR
