A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-06-25 / 26. szám
EGTAJAK hátráltak a postapalota emeleti lakrészéből,. Ám lehetett más oka is, hogy a szenegáliak harmadnaptól kezdve elkerülték a postapalotát. A francia főhadnagy szórakozást és élménykapcsolatokat keresve az úri családoknál látogatásokra kötelezte magát az európai illendőség nevében, s a postafőnöknénél szépen zongorázó asszonyra és némi francia nyelvtudásra talált. De minthogy a férj, a postafőember jobban beszélte a franciát, jelenléte az előre bejelentett látogatásokkor csaknem szükségesnek látszott. Hogy szövődött-e lelki kapocs a vendég és az asszony között, nem tudhatni meg már soha, bár a szóbeszéd utólag feltételezte. A férj azonban sem neheztelő szót nem ejtett, sem féltékenységet nem mutatott az asszony előtt, akihez végig ragaszkodott. A főhadnagy tán más úri házaknál, szalmaözvegy feleségeknél nagyobb eredményt ért el testi közeledésben, amit az is bizonyít, hogy csapata nemi igényeiről már a harmadik-negyedik napon intézményesen gondoskodott. A városszéli lupanárt, ahol hat nőszemély teljesítette a férfilakosság iránt vállalt feladatát, kisajátította százada számára, a francia hadsereg ellátmányából előre kifizetve néhány hétre azt a vélhető jövedelmet, amely a polgári lakosság kitiltása miatt elmaradt. Ez a francia pénzösszeg meghaladta az eddig szokványos hópénzt, és sem a lányok, sem a bordélytulajdonos házaspár nem zúgolódott. A négy szakaszból álló század napi-, illetve hetirendjét a főhadnagy példásan szabályozta: váltógazdálkodásszerüen minden napra másik csapatrészt rendelve a város szélére oly módon, hogy előző napon a sorra következő emberek a városi közfürdőben teljes tisztálkodásban, lemosdásban vegyenek részt. Mutatja ez az utasításrendszer, hogy a jóképű és zeneileg érzékeny tiszt a hadi helyzetben is megőrizte európai igényességét még katonái számára is. Emelt létszámú katonai alakulatról lévén szó, egy-egy napra az ötvenet meghaladta a bordélyban letanyázó barna arcú legények száma. Hópénzük kifizetve lévén a század gazdasági hivatala által, jókedvvel és derűsen foglalkoztak a hat "leánnyal", nem elsietve a dolgot, élcelődve egymás teljesítményén és teljesítőképességén. S mert alkut nem tett előre a francia katonai hatóság, a fiúk reggeltől estig maradtak a "házban" szinte étien, de nem szomjan, italokkal ugyanis ellátták magukat s a házbelieket is egész napra — kölcsönös jókedvben. Aki egynél nem tudott megállapodni, az délben egy másiknál próbálkozott, délután egy harmadiknál. S nem is ennyi volt a kísérletek legmagasabb átlaga. Mire egy-egy szakasz másodjára következett a paradicsomba, a lupanár hölgyeinek hangulata — bár a tetemesebb tiszteletdíjaknak már birtokába jutottak — nagyon megváltozott. Mégpedig és bizony szenvedőleg. A kilencedik napon mar csak négy nó dolgozott az "üzletben", a tizenkettedik reggel már üresen találta a zárt rendben érkező szenegáli szakasz a "házat". A főhadnagy gavallérnak mutatkozott ebben a helyzetben is: nem követelte vissza a tulajdonos házaspártól az előleg meg nem szolgált részét. S hogy baj ne történjék, szolgálatmentes katonáit a laktanyában tartotta, megelőzendő holmi nemi csinytevéseket. A negyednaponkénti fürdéseket azonban meghagyta — szórakozásul. Hogy az iskolaépületből átalakított laktanyában mi történt ezután, a francia tiszt azzal nem törődött, s jó ideig az sem jutott eszébe, hogy járőrei nem keresnek-e kárpótlást az elmaradt városszéli szórakozásért. Műszak alatt a férfiak a vasgyárban (vagy éppen a háborúban), a nők jelentős részét azonban — még ha gyermek vagy idősebb asszony védte is őket — meg lehetett találni, be lehetett cserkészni. Ha némi erőszaktétel árán is, vagy megfélemlítéssel. A földszintes házak mellékutcáiba asszonyi, női félelem költözött, s a közeli és távoli szomszédság állandó megfigyelése. Mindenki tudta — a tartózkodási idő volt a bizonyosság —, hol ért el sikert az aznapi járőr. A maga szégyenét minden lakás tagadta, hogy a szomszédét erősgethesse. A következő évben számos barna bőrű csecsemő pusztult el már születése napján, egy sem érte meg a második hetét, a beiratkozás, a megkeresztelés idejét. Sok rágalom érte a távol katonáskodó H. szabómester feleségét, Violát, akinél egy alkalommal jó félórát időzött egy délelőtti járőr. A szomszédság úgy tartotta, hogy minden megtörtént Violával, ami a két fekete legénytől tellett. Viola tagadott. A magyar katonaruhában két hét múlva hazaérkező szabómester mit sem hallott a pletykákból, nyomban bezárkózott feleségével a műhelyül is használt lakásba, s a járőrök időnkint megújuló dörömbölése ellenére napokig nem mutatkoztak. A kíváncsiskodó szomszédok szerint idejüket huzamosan az ágyban töltötték. Már a szenegáliakat régen más csapa tok váltották fel, s már H. szabómesterrel megismertették a Viola személye körül terjedő szóbeszédet — emiatt a hazaérkezést követő mézes napokat civódás, sőt veszekedés váltotta fel. És Viola tagadott. Tagadta, hogy vele bár akár akaratlan hűtlenség történt volna a sze negáliak uralma idején. Teherben járt ($ volt bátorsága terhességét tovább viselni az utcai gunyoros tekintetek előtt is). Csak akkor némult el a hamvadni nem akaró pletyka, amikor H. Viola háromkilós, rózsás arcú, szőke hajú kisleányt szült. Boldog házaséletben Viola még három gyermeket hozott a világra a következő évtizedben. Miért akasztotta fel magát 1938-ban H. szabómester? Imádva szeretett elsőszülöttjük 1937- ben férjhez ment egy román katonatiszthez, s nyomban teherbe esvén a tapasztalatlanság szokásai szerint, boldog anyaságnak nézett elébe. Mindjárt az elkövetkező kilencedik hónap idusán — szerencsétlen nap —, február 13-a reggelén fiúgyermeket hozott a világra. Egészséges, fekete bőrű fiúcskát. A katonatiszt férj még aznap megindította a válópert. KŐSZEGI ľY ELEMÉR (elmégy) elmegy... megjirobalsz még muriul Ili: kezed markolja egy kilincs, de hited, az a Jeszekaljnyi lemondott rólad, rád legyint elmegy... megvetted a bile lad, berozsdall nyelved, szód kihall, zilál az élet szel a szénát sejdilre egzengos vihart. elmegy... nem tar! ill adat. cm bér... fold, ősök... rongyos szólamok, nem élhetsz lelve kegyelemmel azért, ki neked nem adott elmegy... megpróbálsz megmaradni. Satan es Isten hiztogat. folyik benned vad karlyaparli. veszd, ki nyer, es jól mulat. elmegy.. zimankos lazak ráznák... szemednél billen a kalap: odaköszön egy szép gyopárnak... s a szurosdroton fennakad... TURCZí ÁRPÁD értekezés szemek pnpillalagidasok kék alapon kiirt toliakkal mehr agyonvert elektron es berobbanó felfordult asztal termekben szeljolyt lehet ellen értelmek A HÉT 13
