A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-06-25 / 26. szám
FIGYELŐ NÉPTÁNC KULTÚRÁNK JELENE A múlt év decemberének közepén, tornaijai helyszínnel, tükröt állíthatott maga elé a szlovákiai magyar felnőtt néptáncegyüttesek java. Országos méretű versenyen mérhette össze tudását, tehetett bizonyságot a népi kultúra tánc-, zene-, ének-, viselethagyományának ismeretéről, tiszteletéről, színpadra állításának színvonaláról, valamint arról, hogy a mozgalom, a népművészet, a néptáncművészet napjainkban is jelentős alkotó eleme nemzetiségi kultúránknak, A mintegy 20 élvonalba tartozó felnőtt magyar néptáncegyüttesből 11 vállalta a versenyen való megmérettetést: a Szőttes Pozsonyból, az Istiglinc Dunaszerdahelyröl, a Hajós Komáromból, a Vasvirág Párkányból, a Garammenti Léváról, a Nógrád Ragyolcról, a Búzavirág Rozsnyóról, a Bódva Szepsiből, az llosvai és a Tinódi Nagyidáról, az Új Nemzedék Kassáról. A távol maradottak átszervezési gondokkal küzdenek A versenybe minden csehszlovákiai — a Kárpát-medence néptánckultúráját ápoló — felnőtt táncegyüttes benevezhetett, maximum 25 perces műsorral A versenykiírás az előző évekhez képest szinte korlátlan műsorválasztási lehetőséget biztosított, csak területi és időmegkötéssel élt A gondolat helyességét az eredmény, a versenyző együttesek színvonala, a téma, a tánc, a zenei anyag nemzeti, etnikai, nembeli, korbelí, tipusbeli sokszínűsége és az előadói felkészültség igazolta. Novák Ferenc Európa-hírű néptánckoreográfus, a budapesti Honvéd Művészegyüttes művészeti vezetője, a zsűri elnöke a verseny szakmai értékelésén ezt így sommázta: "... Az együttesek általában a táncolás! tudásban fejlődtek, ami nagy öröm, mert ennek a műfajnak ez az alapja," majd így folytatta: "... minőségben és színvonalban még jobban integrálódott ez a felvidéki mozgalom, ez az amatőr néptáncművészet a magyarországihoz." "... A felvidéki és a kárpát-medencei táncanyagnak az egész műsorban látott aránya nagyon jó. És nagyon jó az is, hogy az együttesek a saját szükebb hazájuk hagyománykincsének ápolására jelentős erőt fordítanak, amellett, hogy ismerik és ápolják az egész magyar nyelvterület haV. Országos Táncház-tábor Nagyfödémesen gyománykincsét, mert közös gyökerekről és közös szellemi vagyonról van szó." Mára, mostanra érett be az a szakmai irányítási törekvés, amely hosszú időn át arra ösztönözte az alkotó szakembereket, hogy alaposan megismerjék szűkebb hazájuk, környékük, falujuk, s a Felvidék magyar néphagyományait. Ennek érdekében a Csemadok és a Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsége a néprajzi gyűjtések eredményeit azonnal közkézre bocsátja, szakmai iskolázásokat rendez, szorgalmazza a táncházmozgalom elterjedését, azt vallva, hogy csak a táncos-zenei "anyanyelvet" eredményesen elsajátított alkotó és előadó tud és képes kellő alázattal nyúlni más etnikum, más tájegység, más nemzet kultúrájához, és képes azt magas művészi fokon tolmácsolni. A táncegyüttesek műsorában — ez a versenyző együtteseken kívül vonatkozik az egész néptáncmozgalomra, beleértve a gyermektáncegyüttesek műsorait is — a tájegységi sokrétűség úgy jelenik meg, hogy Mátyusföld, Csallóköz, Zoboralja, Ipoly és Garam mente. Nógrád, Gömör, Bódva völgye, Zemplén, Bodrogköz stb. hazai tájegységek mellett színpadra került a Dunántúl, Szatmár-Tiszahát, Alföld, valamint Erdély különböző tájegységei: Mezőség, Gyímes, Kalotaszeg, Sóvidék, Moldva stb. is, de odakerült Erdélyből a román, a cigány, Zemplénből-Sárosból stb. a szlovák táncos kultúra is. A müsorépitésnél együtteseink gyakorlatává vált, hogy műsoruk jelentős részét a hazai hagyományanyagra építik, és a többi rész szolgálja a szomszédba és a világba tekintést. Minden esetben azt az elvet és tényt igazolva ezzel, hogy Kárpátmedence néptánckultúrája egy tőről fakadt, s nemzeti, táji sajátosságai jellemzik gazdagságát, határozzák meg másságát. Éppen a más nemzeti kultúra kiváló tomácsolását látva állapították meg a zsűriben részt vevő magyarországi szakemberek — Novák Ferenc. Farkas Zoltán, Pálfy Gyula —, hogy: "Ebben az országban — mármint Szlovákiában — most a legjobb szlovák, a legautentikusabb szlovák együttes volt az llosvai magyar néptáncegyüttes, az általa bemutatott Vízentúli (Zempléni) táncok című szlovák tánckoreográfiája előadásával". Ha-1992-ben sonló dicséretet kapott a Szőttes, a Tinódi, az Új Nemzedék együttes is a román, a cigány, a szlovák táncok tolmácsolásáért Ez vonatkozik a más nemzet és etnikum táncainak tolmácsolására is. A magyar, de más tájegységről — Dunántúlról, Erdélyből stb. — származó táncok tolmácsolása teljes "anyanyelvi" szinten történt. Visszautalva a fentebb mondottakra, a saját tánckultúra magasszintű ismerete és birtoklása teszi lehetővé a más kultúra tökéletesebb megszólaltatását. Mozgalmunk ebben is jelentős eredményeket ért el. Legmarkánsabban ezt a versenybemutatón kívül az Ifjú Szívek— Sl’uk Szlovákia című közös műsora demonstrálta. A magyar táncosoknak egyáltalán nem okozott különösebb gondot, 8—10 szlovák tánc stílushű betanulása és tolmácsolása. Az együttesek a versenyben is azt a két nagy minőségi csoportot képviselték, mely az egész mozgalomra jellemző. A táncos és zenei anyagot jól elsajátított és színvonalasan előadó együttesek csoportját, és a bemutatott műsoraikkal nagy művészi élményt szerző együttesek csoportját. Ez a második csoport jóval többet jelent mint az, hogy “felmodnom a jól megtanult leckét“. Ezek a műsorok művészi elmélyülést jelentenek. Míg az első csoportba tartozó együttesek műsorai a társadalmi, a nemzeti hovatartozási tudat, a magyar népi kultúra őrzésének, terjesztésének elmélyülését jelentik, addig a második csoportba tartozó együttesek ezen felül a hagyománykultúra továbbfejlesztését, a komoly művészi értékteremtést is felvállalták. Tornaiján a verseny alkalmából az első csoport munkáját elismerte és dicsérte a zsűri, a másodikét az elismerés mellett — a lehetőségeinkhez mérten — díjazta is. Az első díjjal járó 10 000 koronát a Hajós Néptánc-együttesnek ítélte, Korpás Éva— Keszegh István: Böjti táncok és játékok, valamint Czuczor Péter—Morávek Robert és Keszegh István: Mátyusföldi lakodalom c. koreográfiákért, hangsúlyozva a müvek hagyományhűségét, az előadás tisztaságát és a koreográfiák szerkezeti sallangmentességét A második díjat megosztva — 6000—6000 koronát — a Szőttes Népművészeti Együttesnek Hegli Dušán: Egy "pár” Kalotaszegen néptáncfeldolgozásáért, és a szép tiszta, stílusos táncolásért, valamint az llosvai Selymes Péter Néptáncegyüttesnek Furik Rita: A régi nóta című koreográfiájáért és Furik Rita—Péter Zsolt: Vízentúli (Zempléni) táncok című szlovák néptáncfeldolgozásért és annak különlegesen stílusos, tiszta előadásáért. A harmadik díjat, 3000 koronát az Istiglinc Táncegyüttes nyerte Krausz Ágota: Mátyusföldi táncok és az Én című ötletdús, humorban gazdag koreográfiáiért. A zsűri különdíjait — egy kristályvázát és egy kristálytálat — a Tinódi Lantos Sebestyén Együttesnek az összteljesítményéért, illetve Krausz Ágotának a kiemelkedő pedagógiai munkásságáért ítélte oda. A díjakon kívül a Hajós, az Istiglinc és a Szőttes együttesek jogot nyertek, hogy részt vegyenek a Magyar Televízió által az 1993-as évre meghirdetett Ki mit tud verseny 6 A HÉT
