A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-06-18 / 25. szám
LÁTOGATÓBAN primitív formában történt. Az emberek kiásott gödrökben dagonyáztak, nem törődve az időtartammal, és azokkal a jó tanácsokkal, amelyeket a helyi fürdőmesterek adtak. Ez a primitív fürdőzés ugyanis gyakran egészségkárosodással járt, sőt, esetenként halállal is. Emiatt beszéltek ebben az időben a pöstyém fürdőkről úgy, hogy ha a gyógyulásra szoruló három nap alatt nem hal meg, akkor biztosan meggyógyul. Az igazi társadalmi és gazdasági fellendülést magának a településnek azonban nem a víz, hanem az iszap gyógyító hatásának felfedezése jelentette, amelynek első jelentős propagátora három császár udvari orvosa (I. Ferdinánd, II. Miksa és II. Rudolf) Grato von Kraftheim volt, aki az itteni természeti adományok jó hírnevét egészen Rómába, a pápai udvarba repítette. Az ő hatására írta meg könyvét Baccius András 1571-ben De thermis címmel, amelyből maga V. Sixtus pápa is aprólékosan megismerkedhetett a gyógyító hatások teljes skálájával. Aztán tragikus időszak következett, amikor 1530,1555, 1599 és 1663-ban török hordák támadtak a városra, elhurcolva a környékről egészségesek és betegek tízezreit. Ezt az időszakot Istvánfy Miklós írja le A magyar királyság történelme című munkájában. A pöstyéni fürdőkben az új módszereket a 17. század végén a habán ... no meg a "gyilkos víz", amely reumát, isiászt, lumbágót meg egyéb nyavalyákat gyógyít. A helyet először a 880 évvel ezelőtt kiadott Zobori levelek említik Pescan néven, de történelmét emberemlékezet óta természeti kincsei — a termálvíz és a kénhatású iszap — írták. A helyi fürdőzés kedvező hatásairól szóló első írásos emlékek a reneszánsz korból származnak. Közülük legjelentősebb Werner György műve a 16. század közepéből De admirandis Hungarias aquis, azaz Magyarország csodálatos vizeiről című, amely a helyet ismertté tette Európa tudós és művelt köreiben. Hogy mégis miért nevezték eleinte a helyi források vizét "gyilkosnak"? A kezdeti időkben ugyanis a gyógyítás teljesen telepesek vezették be, és ezeket egy kódexben publikálták. A habánok nemcsak a fürdőzés terén voltak szakemberek, hanem tudtak vért venni, eret vágni, beöntést adni, és elsők voltak, akik termálvízzel gyógyítottak egyes belső betegséget. Aztán a háborúk, lázadások, vallási harcok, járványok kora következett, míg végül a 17. században a Forgách-család — hogy gátat vessen a rablásoknak, csatározásoknak — megkérte I. Lipót császárt, vegye gondjai alá a fürdőt a közeli Banka faluval együtt. A császár eleget tett a kérésnek, és 1682-ben kiadott menlevelében (Salva quardia) felmentette a várost a rekvirálások terhe és a katonák elszállásolásának kötelezettsége alól. Különleges figyelmet szenteltek az itteni gyógyforrásoknak Mária Terézia uralkodása alatt, mikor a felvilágosodás eszméi kezdték elárasztani Európát. A források jobb kihasználásával több jelentős orvos foglalkozott, akik aztán arra az eredményre jutottak, hogy a helyi források gyógyító hatását nem lehet intenzíven kihasználni fürdőépületek és berendezések megépítése nélkül. Közöttük is úttörőnek számít Justus Torkos János pozsonyi orvos, aki már korszerű vegyi vizsgálatnak vetette alá a helyi vizet és iszapot, és ezek eredménye alapján végezte a gyógyítást. II. József 1785-ben kiadott szabadító rendeletéi adtak óriási lökést a város fejlődésének és növelésének. 1720-ban a fürdő tulajdonosai az Erdődyek lettek, akik óriási építkezésekben realizálták az igényeket, igaz csak fából. Felépítették az iszapfürdő épületét (Schlammbad), a járásjavító kúrák épületét (Gehbad), az úri fürdőket, valamint a közös és zsidó fürdőházakat. A főforrást fából készült kúttal látták el. Sajnos 1811 -ben a vállalkozás megfeneklett, csak 1821—22-ben kezdtek újra építkezésbe. Ebből az időből származik többek között a ma is meglévő Napóleon III elnevezésű fürdőépület. Aztán ismét nehéz idők következtek. A19. század harmincas éveiben köztudottan óriási méretű terméketlenség és kolerajárvány sújtotta Európát. 1863-ban Fr. S. Scherer, a kor jelentős orvosa lerakta a modern balneológia alapjait, amelyekből még manapság is merít az orvostudomány, és katonai fürdőintézeteket létesített. 1858—59-ben és a hatvanas években Erdődy Ferenc vette át a kezdeményezést, és újabb modern fürdőházakkal látta el a várost. Ebben az időben kezdték építeni a pihenésül szolgáló hatalmas parkot, benne Aréna néven egy fából készült épületet a színházi előadások számára. 1889-ben a helyi fürdőket egy vállalkozó család, a Winter-család (ma is róluk van 2 A HÉT